Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-279
A nemzetgyűlés 279. ülése 1924. évi április hó 16-án, szerdán. 343 ugy látom, hogy a párt tagjai inkább azt óhajtanák a mi részünkről, hogy ezt inkább pénzügyi, gazdasági kérdésnek tekintsük, mint politikainak. De meglep viszont bennünket az, hogy egy olyan bankvezér, egy olyan világlátott, tapasztalt és a pénzügyi kérdésekben annyira otthonlevő, sőt vezérszámba menő férfiú, mint Krausz Simon, hirlapi nyilatkozatot tesz, hogy ez a kérdés nem annyira gazdasági kérdés, mint inkább politikai és mivel ő politizálni nem akar, tehát a Pesti Hirlapnak nem volt hajlandó nyilatkozni ebben a kérdésben. Amikor ilyen ellentétes nézeteket hallunk abban a tekintetben, hogy vájjon ez politikai kérdés-e inkább, vagy pénzügyi kérdés, akkor ne méltóztassanak csodálkozni azon, ha a vita a 16 órás ülésszak ellenére is 8—10 napig eltart, mert igenis, a mi véleményünk szerint ugy politikai, mint gazdasági kérdés, legfőképen pedig, mint a ministerelnök ur mondotta, a bizalom vagy bizalmatlanság kérdése. Ami a bizalmat illeti, őszintén meg kell mondanom, hogy nem szeretem azokat a kormányokat, amelyeket az entente pártfogol, bizalmatlan vagyok minden olyan kormánnyal szemben, amelyre esetleg rámondhatná valaki, hogy az entente kegyeltje. Élénken emlékszem arra — hiszen képviselőtársaim most is emlegetik, — hogy Clark itt tartózkodása idején hirek voltak arról, hogy Bethlen István ministerelnök ur az entente előtt már akkor is igen kedves férfiú számba ment, (Barabás Samu : Becsült, nem kedves !) amennyiben Clark lakásán egy izben a ministerelnök ur Vázsonyival, Lovászyval és Garamival, továbbá az akkori fővezérrel, a jelenlegi kormányzó úrral megegyezett abban, hogy Friedrich Istvánt a ministerelnökségben ő, Bethlen István gróf váltja fel. Hangsúlyozom, hogy Lovászyval és Garamival egyezett meg, mert később majd rá fogok térni arra, hogy amikor az emigrációról szólunk, akkor, ha valakinek kötelessége volna az emigráció likvidálását szorgalmazni, annak a Bethlen István grófnak volna ez a kötelessége, (Ugy van ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) aki annak idején Lovászyval és Garamival megegyezett a saját ministerelnökségében, (Gr. Bethlen István ministerelnök a terembe lép. éljenzés a jobboldalon.) mert hiszen akkor a t. ministerelnök ur Clark lakásáról egyenest a Friedrich István elnöklete alatt együtt ülő ministertanácsra ment és ott közölte a ministertanácscsal, hogy Vázsonyival, Lovászyval, Garamival, továbbá természetszerűleg Clarkkal, de azonkivül az akkori fővezér úrral is megállapodott és ezért kérte Friedrich István ministerelnököt, hogy adja át neki a hatalmat. (Gr. Bethlen István ministerelnök : Tévedés !) Természetszerűleg én nem voltam jelen ; ha ezt mondom, akkor valaki ott jelenlevőtől hallottam és arra hivatkozhatom. Tény az, hogy a ministerelnök ur ezen kivánsága ellen Rubinek Gyula és Ereky Károly akkori ministerek nyomban felszólaltak és tulaj donképen ők akadályozták meg, hogy a ministerelnök ur már akkor beüljön a ministereinöki székbe. Ismétlem tehát, azért hoztam ezt szóba, mert nem szeretem azokat a kormányokat és nem vagyok bizalommal azok iránt a kormányok iránt, amelyek az entente előtt kedvesek, amelyek az entente-nak pártfogoltjai. De ettől eltekintve, a Bethlen-kormány létét véleményem szerint azoknak a hírhedt választásoknak köszönheti, amilyenekhez hasonló választások Magyarországon 'még nem zajlottak le. Bizalmatlan vagyok iránta, mert alkotmányellenesen és imparlamentárisan kormányoz, (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) mert fumigálja* a nemzetgyűlést és azt a benyomást teszi reám minden ténykedése — lehet, hogy tévedek, de azt a benyomást teszi reám —• hogy uralmának meghosszabbítása érdekében feláldoz mindent. (Zaj a jobboldalon.) Kifogásolom a ministerelnök urnái, hogy játszik a szavakkal, kifogásolom, hogy saját programmját, amelyet hirdetett a választásokon, nem tartja be, kifogásolom nála, hogy ismételten félrevezetett politikusokat és pártokat és a legjobban eltérít tőle az, hogy konok és makacs politikája következtében a tömegek — véleményem szerint — mindinkább balra és balra terelődnek, nem annyira a szociáldemokrata párt felé, mint azon túl, még kijebb, mert a t. ministerelnök ur nem tanult az elmúlt esztendőkből megítélésem szerint annyit, hogy megelőzze a bajokat. A t. ministerelnök ur makacsul kitart egy elhatározás mellett és amit most is cselekszik, semmi egyéb, mint hogy balra kergeti a tömegeket. (ŰIa : n Ferenc : Úgy van ! Abszolút igaz !) Mert ha a t. ministerelnök ur számolna azzal, hogy a kölcsön folyósításának feltételeinél még bizonyos kikötéseket fog hallani, akkor már jó előre megelőzné ezeket a kikötéseket és velünk, saját nemzetebeli, de vele szembenálló politikai ellenfeleivel egyeznék meg elsősorban, nem p°dig nem a saját nemzetebéli, hanem nemzetének az elmúlt időkben még élesen szembenállott ellenségeivel keresné a kapcsolatot. T. Nemzetgyűlés ! Véleményem szerint a t. ministerelnök urnák csak ugy leit volna szabad ezekkel a javaslatokkal jönnie, ha pártközi megállapításokat létesít és el kell árulnom az ellenzéki oldalról, hogy ha a t. ministerelnök ur kezdeményezett volna pártközi megállapodásokat, azoknak megteremtése feltétlenül sikerült volna a ministerelnök urnák és akkor másképen állhatott volna a világ elé, másképen állhatott volna a nemzet elé és másképen nézhetne akciójának további folyamata elé is, amely egészen bizonyosan sikerrel járna akkor, ha a ministerelnök ur hivatkozhatnék arra, hogy az összes pártok pártközi megállapodása folytán ment keresztül ez a sok javaslat. Én a t. ministerelnök urnái már ismételten kifogásoltam azt, hogy kormányának, pártjának és az országnak sorsát teljesen Kállay Tibor pénzügyi politikája mellett kötötte le. Hiszen micsoda pénzügyi értekezéseket lehetne itt tartani, ha csak az időt akarná az ember húzni, buzaadóról, a zürichi koronajegyzésre elherdált milliárdokról, kötött devizaforgalomról, zugforgalomban vásároló Devizaközponjról, nemzetközi spekuláció támogatásáról és valutatékozlásról. À t. ministerelnök ur hivatkozott pénzügyi szaktekintélyekre, világtekintélyekre, akik jónak látják az ő akcióját, de elhallgatta ugyanakkor azt, hogy ugyanezek a tekintétyek eddig követett pénzügyi politikájáról lesújtó kritikát mondtak akkor, mikor, bizonyos újításoknak azonnali elrendelését követelték. T. Nemzetgyűlés ! Bár tudom, hogy Bethlen István gróf nem áll rokonságban azzal a családdal, amely nekünk Bethlen Gábort adta, (Derültség NAPLÓ XXIII. :
