Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-278
320 'À nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április hó 15-én, hedden. test, amelyet teszek, — én ezt nem tartom komoly akciónak és ettől semmiféle eredményt nem várok, de kijelentem, hogy maga a kormány sem tartja komolynak. Ha a kormány ezt a programmot komolyan venné, akkor a tárgyalások egész ideje alatt itt ülnének azok a ministerek, akiket ez a kérdés illet. Különösen megfigyeltem azt, hogy a tárgyalás egész ideje alatt a minister urak az inspekciót ugy osztották be, hogy mindig olyan minister urak ültek itt, akiknek ehhez a javaslathoz semmi közük nincs, akiknek munkakörébe, tárcájába ez nem vág bele. Láttam itt legnagyobbrészt a honvédelmi minister urat, az igazságügyminister urat, a földmivelésügyi minister urat, most látom a külügyminister urat, láttam a közélelmezésügyi minister urat, de nem láttam itt a pénzügy minist er urat, a ministerelnök urat, a kereskedelemügyi minister urat. (Peyer Károly : A belügyministert elengedjük ! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Lojálisán kijelentem, hogy több mint száz órai tanácskozás alatt a ministerelnök ur összesen egy és fél órát töltött itt a teremben. (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Ez nem áll.) A pénzügy minister ur azonban még roásfélóra hosszat sem töltött itt. (Szilágyi Lajos : Hol az előadó ? Az előadói székben is idegen ül !) Elnök : Csendet kérek ! Propper Sándor : A pénzügyminister, aki ennek a javaslatnak terheit viseli a vállán, mint egy modern Atlasz, nem kiváncsi arra, hogy mit beszél az ellenzék, nem kiváncsi arra, hogy kinek mi a felfogása, csak egyet akar, hogy rátegyék a pecsétet és ő mehessen s azt az adószedő gépezetet, melyet ő szerkeszt, üzembe helyezhesse és üzemben tarthassa. Az előadói székben sem láttam azokat a képviselő urakat, akik ezekkel a kérdésekkel foglalkoztak. Az előadó ur helyettesíti magát. (Szilágyi Lajos : Nincs joga ! Aki nincs megválasztva előadónak, az nem ülhet az előadói székben.) Felteszem a kérdést, méltóztassék felvilágosítást adni arra, hogy a pénzügyminister ur, a kereskedelemügyi minister ur, a ministerelnök ur és a szakelőadó urak hogyan fogják ezt az anyagot feldolgozni, hogyan fogják az ellenzék kifogásait mérlegelni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Sehogy !) Hogyan fogják magukat keresztülrágni ezen a tárgyalási anyagon, amikor következetesen irtóznak a nemzetgyűlés termétől és nem kíváncsiak arra, amit a javaslatokkal szemben az ellenzéki padokról felhoznak. (Zaj a jobboldalon. —• Berki Gyula : A ministerelnök ur az összes beszédeket átolvassa. — Várnai Dániel : A ministerelnök ur a mássalhangzókat, Kállay pedig a magánhangzókat. Segítenek egymásnak. — Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. — Berki Gyula : Ez már költői szabadság. —- Várnai Dániel : Legalább az legyen Magyarországon. —• Derültség.) Nagyon szép dolog, hogy elolvassák, ha elolvas sák. De igy volt ez a múltban is? Én láttam a régi országgyűléseket és láttam, hogy az a minister, akinek javaslatát tárgyalják, kötelességének ismeri el, hogy ott üljön és végighallgassa a beszédeket még akkor is, ha ez neki kényelmetlen és kellemetlen. Ha nincsenek személyes impressziói, az olvasásból azt nem kapja meg ugy, mintha személyesen végighallgatja a beszédeket és nem vonhatja le ugy a következtetéseit, mintha a beszédeket végighallgatja. Lehet, hogy szerénytelen vagyok, amikor azt igényelem, hogy a szakférfiak, a felelős férfiak itt üljenek, de nem tehetek róla, ezen a szerénytelenségen nem tudom magam túltenni. Ugy érzem : ilyen kérdésekben nincs jogom szerénynek lenni, mert itt az ország érdekeiről van szó. T. Nemzetgyűlés ! A szanálás kontúrjai jelentkeznek a kormánypárt és jelentkeznek az ellenzék interpretálásában. Ha az objektivitás szelleme ugy leereszkednék ide a kis magyar glóbuszra, ha betoppanna ide a nemzetgyűlésbe és végighallgatná itt a kormánypárti képviselő urak beszédeit, csodálkozva kérdezhetné : Ilyen tökéletes kormánya van Magyarországnak? Ilyen nagyszerű munkát végez ez a kormány? Ilyen eldorádót akar itt teremteni ilyen könnyen és akadnak vakmerők, akik ezt nem helyeslik? (Az elnöki széket Scitouszky Béla foglalja el.) Kérdezhetné, ha nem látna és nem hallana semmi egyebet, csak a minister urak és a kormánypárti képviselő urak beszédeit. De ha tovább menne az objektivitás szelleme, ha beletekintene az anteaktákba, ha megvizsgálná a körülményeket, ha megnézné az előzményeket, ha megszerezné a kellő tárgyismeretet, akkor nem azt kérdezné, hogy akad-e egy vakmerő ellenzék, amely ezt meg akarja akadályozni, vagy amely ez ellen van, hanem azt kérdezné, hogy akad-e egy vakmerő kormány, amely ezt csinálni akarja, akad-e egy vakmerő többség, amely mögötte áll, amely tapsol ennek a munkának? (Szilágyi Lajos : A vakmerő többség a folyosón beszélget. — Berki Gyula : A képviselő ur nem töltött itt öt órát sem, mióta a vita folyik. Mi itt ülünk már nyolc nap óta reggeltől estig. Kényelmes a képviselő ur helyzete Î —• Várnai Dániel : Még 3—4 hétig legyenek türelemmel.) Objektive megállapítom, hogy én a magam részéről vakmerőségnek tartom a tervet és azt a módszert, amellyel a kormány ezt a tervet keresztül akarja hajszolni, vakmerőségnek tartom, mert kísérletezés, még pedig kísérletezés nem a saját magántulajdonával, hanem egy országgal, egy ország népével, egy ország jövendőjével. Barthos Andor képviselő ur azt mondja, hogy nem érti a szociáldemokratákat, akik ebben a kérdésben következetlenek, mert egyik szónokuk kijelenti azt, hogy egyáltalában nem kell kölcsön, a másik szónokuk nyomban feláll és azt mondja, kevés a kölcsön. Sajnálom, hogy nincs itt Barthos képviselő ur ; azt szeretném neki mondani, hogy amit ő itt felfedezett, az nem következetlenség, hanem vagylagosság. T. i. a mi álláspontunk ez : Külföldi kölcsönre ennek az országnak valóban nem volna szüksége, Merem állítani, 250 millió aranykoronát a belső vagyon elő tudna teremteni. Ha a három nagy vagyonkategória : az agrárvagyon, a klérus vagyona, a kereskedelmi és az ipari vagyon és a banktőke összeállanának, ezt a 250 millió aranykoronát igenis össze tudnák adni és ha ennyivel meg lehetne menteni az országot. Megmentenék, csak egy kis őszinteség kellene hozzá, csak annak a sok hazafiad frázisnak egy részét kellene a gyakorlatba átvinni és megvalósítani, amelyet olyan bőven buzogtatnak magukból akkor, amikor ez nem kerül semmibe. De ha már igy vagyunk vele, hogy nem ad I az agrártőke, nem ad a nagybirtok, nem ad a
