Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

A nemzetgyűlés 278. ülése 1Ù24. évi április hó 15-én, kedden. 303 általános titkos választójog az az ut, (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) amelyen ezt az óriási elégületlenséget, ezt a dübörgő katasztrófát és zugolódást, amely országszerte van, bölcsen, nyugodtan le lehet vezetni. Azok, akik gátat emelnek ez ellen, pórul fognak járni. (Szuhányi Ferenc : A nacionalista eszmével van ellentétben I — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Pikier Emil : Hát a magyar nép veszedelmes önöknek ? — Zaj.) Csendet kérek a Ház mindkét oldalán. Friedrich István : Méltóztassanak elhinni nekem, hogy én épen ugy szeretem ezt a polgári társadalmi rendet, épen ugy becsülöm, mint önök. Csekély erőmből, ha volt rá alkalom, ezért meg is hoztam az áldozatot. De mert átéltem sokat és mert látom, hogy önök tévedésben vannak, azért emelem fel kérő szavamat, változtassák meg ezt az álláspontjukat. Az egész ország uj alapokra fog igy fektetődni és minden szociális igazságtalanságot, minden szociális feszültséget meg tudunk változtatni. (Br. Podmaniczky Endre : Volt már próba !) Amit pedig a képviselő ur mond, hogy az egyenlő titkos választójog ellenkezik a nacionalizmussal, meg vagyok győződve hogy a képviselő ur is lesz még velem ebben a kérdésben egy véleményen. Hiszen itt ülnek az önök soraiban azok, akik velem együtt törvénybeiktatták az egyenlő titkos választójogot. Itt van Nagyatádi barátom, itt van Patacsi Dénes, Huszár Károly, a Ház alelnöke, Hegyeshalmy Lajos, Heinrich Ferenc és Bethlen István, aki leginkább követelte az egyenlő titkos választójogot, aki azt legerősebben képviselte közöttünk. (Br. Podmaniczky Endre : Próba volt Î — Zaj. Élénk derültség a bal- és szélsőbaloldalon. — Gömbös Gyula : Ez nem szindarab !) A javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a balközépen.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Friedrich István képviselő ur beszéde folyamán a nemzetek szövetségével, annak egyes tagjaival szemben imparlamentáris kifejezést használt. (Helyeslés a balközépen.) Nem kivántam beszéde során erre észrevételt tenni, mert abban a reményben voltam, hogy beszéde során ennek a kifejezésnek enyhitése bekövetkezik. Minthogy nem következett be, legnagyobb sajnálatomra, kénytelen vagyok a képviselő urat rendreutasitani. (Mozgás. Felkiáltások a balközépen : Miért ? — Friedrich István : Félreértett szavaim megmagyarázása címén kérek szót.) A képvislő urnák a szót kivételesen e címen megadom. Friedrich István : T. Nemzetgyűlés ! Én e kifejezést helyreigazítanám, ha tudnám, hogy hol használtam ezt. Ha az elnök ur volna kegyes és megmondaná, hogy melyik népszövetségi taggal szemben használtam ilyen kifejezést, talán revokálnám azt. (Mozgás. — Zsirkay János : Nem kell revokálni !) így ez nincs módomban és ennek következtében nem vehetem teljes megnyugvással az elnök ur rendreutasitását. Elnök : A képviselő ur megjegyzéséből megállapítom, hogy minden sértő szándék távol állt a képviselő úrtól, ennek következtében a rendreutasitás tárgytalan. (Mozgás) Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Bogya János ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak 1 Bogya János : T. Nemzetgyűlés ! Örömmel figyeltem azt a nívós vitát, amelyben az ellenzék az előttünk fekvő törvényjavaslatokat bírálta. Életbevágó jelentőségűek ezek a törvényjavaslatok s épen ezért mindenkinek örülnie kell, hogy olyan szempontokat hoztak fel az ellenzék tagjai, amelyeket e javaslatok törvényerőre emelkedésekor a kormánynak is feltétlenül meg kell fontolnia. Egy felfogási mód azonban különösen megütötte fülemet, és ezzel kénytelen vagyok szembeszállni, ezzel szemben a magam szempontjait fejteni ki. Az ellenzék szónokai legtöbben olyképen állítják oda ezeket a javaslatokat, mintha ezek a kormány által ideálképen kitűzött célnak megvalósítása volnának. Nem, mélyen t. Nemzetgyűlés. Itt nem egy tisztán a kormányakarat által adott törvényjavaslattal állunk szemben, itt olyan törvényjavaslatot tárgyal a nemzetgyűlés, amely, hogy ugy mondjam, Magyarország nemzetközi helyzetét mutatja meg, mert annak a küzdelemnek eredménye s ennek az eredménynek megrögzítése, amely küzdelemnek Magyarország hivatalos képviselői voltak részesei, amikor a nemzetközi élet porondján vették fel a harcot és küzdöttek ki ezeket a javaslatokat ellenségeinkkel szemben. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ne feledjük el azt, hogy a nemzetközi életben nem az igazság az, amely döntő szerepet játszik. Hiába bizonyítjuk akárhogy is, hogy erkölcs és igazság szempontjából milyen tévedés és hátrány foglaltatik ezekben a javaslatokban. Ez lehet a mi fájdalmas igazságunk, de ezzel az ügyek nem vihetők előbbre. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ne feledjük el azt, hogy a nemzetközi élet nem egyéb, mint az emberiségnek, a nemzetekre tagozódott társadalom részeinek egymással folytatott kérlelhetetlen harca, ne feledjük el azt, hogy a nemzetközi élet nem egyéb, mint a nemzetek imperializmusa s hogy ebben az életben az imperialista akarat az, amely érvényesülésre törekszik és amely olyan mértékben érvényesül az ellenfél hátrányára, amityen mértékben az a helyzetből kifolyóan módjában áll. Nem szabad tehát abba a tévedésbe esnünk, hogy az egyszerű jog és erkölcs szempontjából bíráljuk a javaslatokat. Teljesen tárgyilagos alapon nem szabad másként felfognunk ezeket, mint megállapítva azt, hogy ezek igenis annak a küzdelemnek eredményei, amelyet a kormány ellenségeinkkel szemben folytatott. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Sok szó esett arról, vájjon helyes és szükséges volt-e az, hogy amikor ezek a tárgyalások, mint most látjuk, nem túlságos eredményeket hoznak a nemzetnek, a kormány e tárgyalások fonalát felvette és látva, hogy az eredmény nem kecsegtető, a tárgyalásokat mégis végig lefolytatta. Én, aki kezdettől fogva azon az állásponton voltam és talán elsőként állapítottam meg itt a nemzetgyűlésen azt, hogy ennek a kölcsönnek nem a 250 millió a lényege, hanem elsősorban diplomáciai jelentősége tartandó szem előtt, (Ugy van ! a jobboldalon.) hogy elsősorban azt a közgazdasági konszolidációt kell, hogjr célozza, amelyet ügyeinknek épen diplomáciai téren való rendbehozatala révén remélhetünk és 1 amellyel alapját vethetjük meg Magyarország