Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

À neMzetgyûlês 278. ütése 1Ù2A. évi április Ko Í5-én

f hedden. 293 veszélyt vesz le az én fejemről !) de az utódokra annál nagyobb terhet rónak. Mikor a jóvátételt elvállalták és 20 esztendőre kötelezték az országot egy tételben 10 millió aranykorona fizetésére és nyitva hagyták azt a kérdést, mi a jóvátételi kötelezettségünk és mit kell fizetnünk 20 év múlva, akkor önök a jövő nemzedék bőrére alkudtak. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Ehhez érteni is kell !) Az igen t., minister ur kétségtelenül igen sokszor tanúságot tett már értelmességéről, nem is vontuk azt kétségbe, azonban azt hiszem, hogy ehhez nem kell különösen érteni. (Szabó István (nagyatádi) földművelésügyi minister : De nagyon is !) Mikor az országot le akarják bilincselni semmiért, ennek megállapításához nem kell hozzáértés. (Barabás Samu : Dehogy akarják lekötni Î Tessék ismerni a békeszerződést ! — Zaj.) Az előbb volt szerencsém ismertetni, hogy nekünk jóvátételt csak másodsorban kellett volna fizetnünk és maga a javaslat is igazolja, hogy a ministerelnök ur akciója idézte fel a jóvátétel veszedelmét. (Ellenmondások a jobboldalon. — Zsirkay János : írásban le van fektetve Î — Barabás Samu : Az ő Írásában ! — Derültség.) T. képviselőtársam, önnek módjában áll kezébe venni a jóvátételi bizottság határozatát. Az indokolás 29. oldalán szórói-szóra megtalálja azt, amit felolvastam. Én tehát, eltekintve attól, hogy elvállalták a jóvátétel fizetését anélkül, hogy kisérletet tettek volna, hogy a magyar nemzet szembeszálljon azzal és felmutassa sebeit a külföld előtt, a jövő nemzedékkel szemben való bűnnek és megengedhetetlennek tartom, hogy 20 esztendő utáni generációnkat kitegyük egy óriási hadisarcnak. Azt mondják, hogy elimináltuk a veszélyt és az évi 10 millió koronákkal megosszuk 20 esztendeig. Tegyük fel azonban, hogy az ország gyarapodni fog vagyonilag 20 év alatt, mi fog akkor bekövetkezni ? Látni fogják, hogy az ország jobb anyagi helyzetben van s olyan hadisarcot vetnek ki reánk, hogy további 50 esztendőre tönkreteszik Magyarországot. (Vasadi Balogh György : Még nem volt békekötés, amely 50 évig megállt volna S) Lehet hogy igaza van, lehet, hogy nincs. (Vasadi Balogh György : Ezer év tanulsága mutatja Î) Nem lehet, t. képviselőtársam reményekre felépiteni egy ország politikáját, mert meg vagyok győződve, hogy ennek a passzusnak következtében, amely mérhetetlenül káros, a magyar közgazdasági élet nem fog fellendülni, mert ki bolond, hogy befektessen ide, mikor tudja, hogy itt van a Damokles-kardja 20 esztendő múlva a fejünk felett. (Ellenmondások a jobboldalon. — Vasadi Balogh György : Hát ugy hajlandó, ahogy most vagyunk ?) Épen a mezőgazdaság emberei kell, hogy a legélesebben tiltakozzanak ez ellen. Mert mi történik pár év múlva ? Hiába emelnek vámokat önök, mert valahogy majd le tudjuk azokat a vámokat tiporni, de számolni kell az orosz versennyel, a szerb és a román gabona versenyével, a mezőgazdaságnak inveszticióra lesz szüksége, azonban nem kap hitelt, mert csak hosszú lejáratú, 50—60 esztendős hitelek tudnak segiteni a mezőgazdaságon. Hát kérdem, ki fog adni hitelt, mikor tudja, hogy 20 esztendő múlva ott van az elsőrendű zálogjoga a hadisarcnak és a jóvátételeknek ? Ilyen bolond nem lesz senki. Húsz esztendő rövid idő képviselő ur, az el fog repülni egykettőre s ha reménykednek is önök a külföldi szituáció változásában, — adja Isten, hogy ugy legyen, magam is kivánom — de lehetőségekre, véletlenekre nem lehet felépiteni egy állam életét és nem lehet kitenni 20 év utáni generációkat annak, hogy irtózatos hadisarcot viseljenek, amely megbénítja és tönkreteszi egész közgazdaságunkat. Azért voltam bátor rámutatni, hogy a reparáció kérdése nincs elintézve. Önök borzasztóan tévednek. Nincs és nem is lesz ilyen nagy gerinctelenség és haj bókolás mellett, melyet a külföld előtt tanúsítanak. (Vasadi Balogh György : Azt tudja, hogy 20 év múlva mit csináljunk, de hogy most mit, azt nem tudja. — Zsirkay János : Takarékoskodjunk a közvagyonnal !) Elnök : Kérem a képviselő urakat, ne szóljanak közbe. Most Dénes képviselő urat illeti a szó. (Bothenstein Mór : Ő szívesen hallja a közbeszólásokat ! — Szabóky Jenő : Ember vagy, Móric !) Dénes István : Nem az én hivatásom ezt megmondani. (Vasadi Balogh György közbeszól.) Elnök : Vasadi Balogh képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni. Dénes István : Én kritikát gyakorlok, mint ellenzéki. (Vasadi Balogh György : Ha kritikát mond, tessék a jót is megmondani'!) Elnök : Vasadi Balogh képviselő urat ismételten kérem, méltóztassék már csendben lenni. (Zsirkay János : Madách mondja, hogy hódolat illet, nem bírálat.) Zsirkay képviselő ur már egyszer beszélt a vitában, méltóztassék most csendben maradni. Dénes István : Mi tettünk javaslatot már az ellenzéki oldalról, de a túloldalról nem fogadták el, falrahányt borsó volt minden mindaddig, mig a pénzügyi bizottság, egy külföldi, egy ellenséges bizottság nem követelte mindazt, amit mi, addig nem ébredtek fel. (Pikier Emil : Nem Ébredők ! — Szabóky Jenő : Itt vannak az Ébredők 1 — Bothenstein Mór : Ugy-e Jenő, régen felébredtél ! — Szabóky Jenő : Ember vagy, Móric !) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak közbeszólásoktól tartózkodni. Teljesen lehetetlenség igy komoly tárgyalást folytatni. (Pikier Emil : Nem is komoly ! — Erdélyi Aladár .: Piklernek igaza van !) Dénes István : Visszatérek most a jóvátételi kérdésről elmondott fejtegetésem után a korona stabilizációjának ujabb akadályaira, mert az egész a korona stabilizációjára van felépítve. A koronát nem engedi stabilizálni az az óriási teher, melyet Bethlen ministerelnök ur igen elegánsan és nagyon splendid, könnyed mozdulattal vállalt el Jugoszláviával szemben. A ministerelnök úrral diktatörius és abszolitisztikus hajlandósága köttették meg a Szerbiával való megállapodást, amely vérig sérti Magyarország érdekeit. Szerbia megkapta tőlünk a Bácska és Bánát jelentékeny részét, óriási értékeket kapott tőlünk. Vájjon szembeszegezte-e Jugoszláviával Magyarország megraboltatását, Magyarország jogait a ministerelnök ur? Fellépett-e Szerbiával szemben ugy, ahogy kellett volna? Nem is tudtunk a dologról, sem a nemzetgyűlés, sem a nemzet, hogy mit csinált titokban Bethlen Szerbiával, hogy egyezett meg vele és milyen megállapodásokat kötött a 39*