Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

2Ô0 À nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április hó 15-én, ícedden. ki ezekből az anyagokból, megdöbbenve fogják látni, hogy mindössze 15.000 quintal kolbászt szállítottunk ki. Ezek megdöbbentő adatok és ezek indokolják a pénzügyi bizottságnak azokat az észrevételeit, amelyek a kormány eddigi politikáját elitélik és azt ajánlják, hogy hagyjunk fel a meddő küzdelemmel és olyan iparok istápolásával, mérhetetlen vámok és behozatali tilalmak utján, amelyeknek nincsenek meg az előfeltételeik, hanem fordítsuk figyelmünket olyan iparok felé, amelyeknek itt bent vannak meg az erős természeti erőforrásai. (Gr. Hoyos Miksa: Áll!) Ha ez áll, akkor áll az is, hogy a magyar kormány ennek az ellenkezőjét csinálta éveken keresztül. (Gr. Hoyos Miksa : Ez nem áll !) Méltóztassék megengedni, hogy megnézzük, hogy az ipar körébe tartozó nyersanyagok tekintetében hogy állunk, vájjon feldolgozzák-e ezeket. A túloldalról folytonosan arról beszélnek, hogy kiengedjük a nyersanyagunkat. Történt egy lépés, de acélgyáraink, kézelő- és gallérgyárunk, kasza- és kapagyárunk és egyéb ilyen életképtelen gyárak védelmére, amelyeknek érdekében hatalmas vámok és behozatali tilalmak állanak fenn. Azt azonban nem látunk, hogy a kormány egy erélyes gesztussal azt mondta volna : Itt létesítjük ezeket és ezeket az iparágakat, amelyekre szükség van és amelyeknek meg is vannak az előfeltételei. Mint méltóztatnak tudni, óriási exportunk van nyers gyapjúból, tollból és nyers bőrökből, továbbá nyers kenderből, lenből, selyemgubóból, cirokszakálból és különféle olajos magvakból. Ezek mind ipari feldolgozás alá kerülő cikkek. Miért nem tette a magyar kormány ezt a lépést ebben az irányban, miért támogatja azokat az életképtelen, de különben erős vállalatokat, hatalmas vámokkal és behozatali tilalmakkal. Ezekre a kérdésekre nem tud feleleteket adni a többség, (Ellenmondások a jobboldalon ) mert lehetetlenség. Le kell sütnie a szemét, bűnbánattal be kell látnia azt, hogy helytelen utakon haladtak. (Pakots József : Jön nagypéntek, böjtöljenek !) A legsúlyosabb hibája ennek az egész gazdasági politikának az, hogy a magyar tőkéket elterelte azoktól az iparágaktól, amelyeknek megvannak a természeti segélyforrásai. A magyar tőkék ma be vannak invesztálva ezekbe a természeti erőforrás nélküli életképtelen ipartelepekbe és nem tudnak hozzáfogni a természeti előfeltételekkel rendelkező iparok kifejlesztéséhez. Ezen az állapoton ezért sürgősen változtatni kell. És amit Magyarországon nem tudtak elérni a közgazdasági szakemberek követelései és az ellenzék követelése, azt remélem, a pénzügyi bizottságnak ez a finom kis vágása a magyar kormány eddigi gazdasági politikája felé talán el fogja érni. Méltóztassék megengedni, hogy a gazdaságpolitikai rész után rátérjek annak a kérdésnek taglalására, vájjon a kormány eléri-e ezzel a külföldi kölcsönnel azt, amit akar, tudniillik a korona stabilizálását, hiszen a javaslatoknak, a kormány és a kormánypárt részéről elhangzó érveléseknek minden második mondata az, hogy ezek a javaslatok a magyar koronát stabilizálni fogják. Én aggodalmaim egyrészét e stabilizálással szemben már kifejtettem akkor, amikor rámutattam arra, hogy a drágaság hallatlan fokozása a fogyasztási adók mérhetetlen emelése, a kiadások nagymérvű fokozása nem alkalmas eszközök arra, hogy a magyar koronát stabilizálják. Azt is le kívánóin szögezni, hogy ha sikerülne is a deficitet kiküszöbölni, ez még nem elegendő és nem alkalmas eszköz a korona stabilizálására. A korona stabilizálásának azonban egy óriási akadálya az, hogy a magyar közgazdasági tényezők, akikben a magyar kormány épen ezen javaslatokkal fel akarja ébreszteni a bizalmat, nem biznak a magyar kormány pénzügyi és gazdasági politikájában ; nem biznak pedig "a múltért, azért, mert a magyar kormánynak eddigi gazdasági és pénzügyi politikájával sikerült teljesen tönkretennie a magyar közgazdasági életet. Amikor a magyar közgazdasági tényezők oly sokat csalódtak a magyar kormány intézkedéseiben, —• amint már volt szerencsém vázolni —• akkor ne remélje a magyar kormány, hogy a magyar közgazdasági élet hinni fog az ő stabilizáló tendenciájában. Annál inkább nem feg hinni, mert eddigi szanálási javaslataiban is mindig azt mondta, hogy ezek a biztos szerek a korona stabilizálására, de még mindegyik csődöt mondott. Yan egy másik súlyos oka is annak, hogy a magyar korona miért nem fog stabilizálódni. Amint emiitettem, a magyar korona stabilizálásának első feltétele a bizalom, de kérdem : lehet-e bizalommal a belföld és a külföld a magyar korona iránt, amikor azt sem tudják, hogy mi a költségvetés, mi a zárszámadás, azt sem tudják, hogy mennyi az a tartozás, amely a magyar államot terheli, amidőn közgazdasági tényezőink teljes sötétségben vannak a létező és létezhető súlyos terhek tekintetében, melyeket viselnünk és vállalnunk kell. Ez a bizalmatlanság és sötétség nem alkalmas arra, hogy a közgazdasági tényezőinkben felébressze a bizalmat a magyar korona stabilizálása iránt. Mielőtt a korona stabilizálásáról beszélhetnénk, megkövetelik az összes közgazdasági tényezőink : a termelés, a forgalom, a fogyasztás a belföldön és megkívánja a külföld is azt, hogy a magyar kormány letegye a nemzetgyűlés, az egész ország és a külvilág szine előtt a költségvetést és zárszámadást. Tudni kell, hogy minő óriási terheket fogunk fizetni s hogy a magyar kormány mire fogja a pénzt elkölteni. Mindaddig, mig^ ezt nem látja a közgazdasági világ, nem bolond, hogy egy fillért is adjon, mert azt gondolják —• és logikus is, ha azt mondják, —• hogy ugyanaz fog történni, ami az eddigi pénzekkel történt : nyoma veszett, elfizette a magyar kormány, elszámolt jobbra-balra, ahelyett, hogy rendes elszámolást terjesztene be. Annál kevésbé szilárdulhat meg a bizalom a magyar koronával szemben, mert épen e javaslatok következtében körülbelül húsz esztendőre olyan bizalmatlanság lesz ebben az országban, melynek következtében senki sem tudja, hogy mi történhetik. A jóvátételi kérdés el nem intézése, a különféle vállalt kötelezettségek teljes összegének nem ismerése szintén abszolút bizonytalanságot teremtenek ebben az országban. És ha már a jóvátétel kérdésénél tartunk, mielőtt tovább fejtegetném, hogy mely okok azok, amelyek miatt a korona nem stabilizálódhatik, néhány szóval erre a kérdésre is ki kell térnem. Nézetem szerint a magyar kormányt nagy mulasztás terheli a jóvátétel kérdésében. Itt térek ki arra a délelőtt mondott megállapításomra,