Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-278

A nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április kő 15-én, kedden. 271 tehát a biztosítékunk, hogy nem fognak a következő évben még egy vagyonadót kivetni ! (Egy hang jobbfelől : Nincs is kizárva !) Hol van a biztosságom abban a tekintetben, hogy holnap nem fogják azt mondani, hogy a pénzt pedig le kell bélyegezni, hogy majd holnap megint azt mondják, hogy adjunk épugy mint a fehér bankóért 20%-ot. Hol van a bizonyosság abban a tekintetben, hogy önök holnapután nem azt fogják mondani, hogy ja, még egy kényszerkölcsön kell. Ennek határa van, a nép zaklatásának határa van. E törvényjavaslat alapján, amelyen már javítottak és amely ellen én egészen más tónusban beszéltem volna, ha azt át nem javították volna, kijelentem felelősségem teljes tudatában, hogy 10 és 10 ezer kereskedő el fog pusztulni, mert képtelenek arra, hogy a magas boltbéreket megfizessék. Képtelenek pedig azért, mert a másik oldalon nem adják meg nekik a lehetőséget, hogy könnyen kereshessenek, hogy adóalanyok lehessenek. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly : Húsvét előtt üresek az üzletek ! —• Rupert Rezső : Azért van mindez, mert a kormány nem akar az útból elmenni ! — Zsirkay János : És a lakók helyzete jobb ? —• Rupert Rezső : Már csinálják a Máv. palotákból számukra a mozit S — Zsirkay János : Be akarják mutatni a lakásrendelet tragédiáját filmen !) Az önök összes intézkedései abban kulmináltak, hogy a lakosság terheit fokozták a lehető legmagasabb pontig, megélhetésük lehetőségét veszélyeztessék. Soha nagyobb árdrágító nem volt, mint az állam, soha nagyobb élelmiszeruzsorás nem volt, mint az állam. Mutatja ezt legjobban az, ezt meg kell értenie a legprimitívebb embernek is, hogy a gabonát akarják forgalmi adóval sújtani és a malmokra nézve, tehát ott, ahol a kenyér drágulásáról háromszoros forgalmi adóról van szó, ott sem átalják, hogy beállítsák a törvénybe azt, hogy az őrlési adót és a gabonakereskedelem adóját akarják behozni. Minden egyes intézkedésüknél, történjék az a cukornál, vagy a petróleumnál, amelyre a szegény embereknek van szükségük, az állam mindenütt ráteszi az ő súlyos kezét és nem engedi meg az embereknek, hogy más oldalon esetleg olcsóbban megélhessenek, nem engedi meg azt, hogy a szegény ember keresetét ahhoz igazithassa. Honnan szedje elő a lakosság a keresetet, honnan vegye elő ? A kereskedőknél, —• amely ágat én a legjobban ismerem —• máris beállott a krach. Tessék elképzelni a mi tőzsdénket. (Neubauer Ferenc : Nichts dauert ewig !) Az egész lakosság abból élt egy-két év óta. (Ressenyei Zénó: Az egész lakosság ?) Legalább is nagy része. Élt a korona romlásából. Épen ellenkezőleg történt mint Ausztriában. Ausztriában, amikor ilyen szanálási javaslatokat tárgyaltak^ akkor az értékpapírok felszöktek és őrült összegeket nyertek az emberek az értékpapirokon. (Ressenyey Zénó : Nem volt itt európai krach !) Nálunk a korona lerongyolódott és a mi értékpapírjaink (Mozgás és zaj a jobboldalon.) is lerongyolódtak és a legalacsonyabb- nívón vannak, amelyen csak lehetnek. Képzeljék el azokat a nagy értékeket, amelyek itt az országban vannak, külföldi valutáért potom pénzért meg lehet venni. Egy részvény, amely 20 ezer koronába került, megfelel ma körülbelül valamivel többnek, mint egy svájci franknak, egy régi koronának. A külföld fogja magát rávetni ezekre az értékekre és ő fogja megvásárolni a mi értékeinket. A koronarombolás más országok példájával ellentétben a mi értékpapírjainkat is lerontja ; a vagy on váltság, a jövedelemadó, (Egy hang a baloldalon : Ujabb vagyonválíság !) a boltbérek emelkedése mind rázuhant egyszerre a fejünkre. Ezt a kereskedőknek át kell hárítani a fogyasztókra, ezt nem tudják máskép megfizetni. Mi ennek a folyománya ? Egy mérhetetlen drágaság, amelyet mi el sem képzelhetünk. Ez lesz a mi szanálási javaslatunknak következménye. Legyünk tehát tisztában azzal, hogy tíz és tízezer kereskedő fog elpusztulni az országban, amiből az országnak semmi előnye nem lesz, mert elveszti az adóalanyokat. A földnüvelésnél pedig —• legyenek róla meggyőződve —• rövid idő múlva következni fog ugyanez a processzus, amelyet látunk ma a kereskedelemnél, ugy hogy én semmiképen sem látom tisztázva az egész kérdést. (Az elnöki széket Huszár Károly foglalja el.) Ugy látom, mintha gyönyörűségük telnék az embereknek abban, hogyan vergődik az ország lakossága azok alatt a rettenetes terhek alatt, melyek sújtják. Méltóztassanak elhinni, hogy ezek a terhek elviselhetetlenek, hogy ezeket az ország polgárai mai leromlott állapotukban nem tudják elviselni. Méltóztassanak ezt tudomásul venni ; a következményeket majd látni fogják. Vissza fogok még térni erre beszédemben és hivatkozni fogok arra, hogy előre megmondtam, hogy ez a közgazdasági helyzet fog bekövetkezni és hogy a legrosszabb pillanatban zúdítunk a lakosságra olyan terheket, amelyek az egész ország politikájára kihatnak. Vessünk egy pillantást a szanálási javaslat kapcsán beviteli és kiviteli politikánkra. Azt mondta a múltkor a ministerelnök ur, hogy aktív tétele a szanálási javaslatnak az, hogy a kivitelt és a bevitelt szabaddá tesszük. Nézzük meg, mi volt eddig ? Eddig gazdasági diktatúra volt az egész vonalon, a kivitel és a behozatal tekintetében. Itt is a kormányigéretekre semmit sem lehetett adni. A kormány egy napon megengedte a behozatalt, a kereskedők erre bazirozva árukat hoztak be az országba, pár hét múlva azonban visszavonták a rendeletet és kijelentette a kormány, hogy nem enged be többet az országba. A pénzügyminister ur kontingenseket állapított meg, hogy bizonyos árukból mennyit enged behozni. (Peyer Károly : És exkontingenseket Î) Ezeket a kontingenseket azután pár hét múlva egyszerűen ismét lelicitálta s azt mondta, hogy többet nem enged be, mint a kontingensek 1

/

4-ed részét. Van ennek a beviteli és kiviteli kérdésnek egy nagyon megszégyenítő részlete is és ez az, hogy soha ebben az életben nem folyt olyan nagy csempészés Magyarországon, mint most. De csempésznek hivatalos fórumok is és megmondom őszintén, csempésznek külföldi hivatalos fórumok is, amelyeknek mi kedveskedni akarunk ; befolyásolással és megvesztegetéssel hoznak be ide olyan luxusárucikkeket, amelyeknek behozatala meg van tiltva. Ki nem evett például narancsot ezen a télen? (Szijj Rálint: Én nem!) Valószi-