Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-278
248 r A nemzetgyűlés 278. ülése 1924. évi április hó 15-én, kedden. apasztása történik igazságtalanul egyes tárcáknál, vagy ugy történik a kiadások csökkentése, hogy az káros következményekkel jár. Ellenben ott, ahol lehetséges volna az apasztás, ahol az adminisztráció átszervezésével, egyszerűsítésével, — ez utóbbit különösen hangsúlyozom, mert erre ki akarok térni, — óriási nagy költségeket lehetne megtakarítani, ez az apasztás nem történik meg, hanem olyan intézkedések történnek, amelyek nem vezetnek célra, amelyek csak látszat intézkedések. Itt van mindjárt egy nagy kérdés, a tisztviselői létszámcsökkentés. Ebben a kérdésben valószinüleg még tovább fog menni a kormány, mint ahogyan azt terbevette, de intézkedésével nem fogja megoldani a kérdést, mert az alapbaj itt más. Igaz, hogy sok a tisztviselő, de az alapbaj az egész adminisztrativ berendezkedésben van : abban a bürokráciában, abban a módszerben, amely szerint eljárnak az ügyek intézése körül. Ez a legnagyobb baj. Hasonlítsunk össze egy ministeriumi hivatalt egy nagy gyárnak, vagy más nagy vállalatnak üzemével és látni fogjuk, hogy a gyárban vagy üzemben nagyon gyorsan és egyszerűen adminisztrálnak és mégis olyan pontossággal és lelkiismeretességgel, hogy fillérnyi, sőt tízezred fillérnyi differenciák sincsenek. Ha ezzel összehasonlítjuk az állami közigazgatást, ez megdöbbentő képét nyújtja annak a borzasztóan elbürokratizálódott adminisztrációnak, amelyben annyi haszontalan munka megy végbe, amelyre semmi szükség nincs, amelyet magánember nem alkalmaz, hogy amig ez meglesz, addig hiába itt minden segítség. Ebben rejlik az egész állami igazgatás csődje, ebben rejlik az a borzasztó slendriánság, nemtörődömség, hogy ugy mondjam erkölcsi lezüllöttség. Egy magántársaságnál a titkár, aki fogalmazói személyzetet alkot, elkezd egy gépirónővel dolgozni és elvégez 20 aktát egymásután. Amig egy ministeriumban ezt a 20 aktát elvégzik, kell hozzá 40 ember és legalább 3 hét, holott magánvállalatnál ezt két ember pontosan és precízen elintézi. Láttam a ministeriumban, hogy megy ott a munka. Megfogalmaznak nagy nehezen egy ügydarabot, leküldik lemásolni, mindez átmegy osztályiktatón, nagyiktatón és még nem tudom micsoda retortákon. (Kiss Menyhért : Négy főnök írja alá ! — Sütő József : Akik közül kettő nincs bent Î — Propper Sándor : Külön ember teszi a pontokat az Írásra !) így megy az akta főnökrőlfőnökre, előadóról-előadóra. Egy kis országnak, melynek annyi terhe van, ezt a bürokráciát nem lehet elviselnie és nem tudom, miért nem akarnak hozzányúlni. Mit jelent az a munkameghosszabbitás a tisztviselői karra nézve, amit terveznek ? A munkateljesítmény, a munkavégzés mennyisége szempontjából nem jelent semmit sem, csak zaklatást azokra a tisztviselőkre, akikre ezt ráhúzzák. Minden magánüzemben, a modern kapitalizmus életében minden kapitalista elismeri, hogy nem kell hosszú ideig dolgoztatni a munkást, mert a munkateljesítmény, a produktivitás nem a munkaidő hosszúságától, hanem a beosztástól függ. Ott áll a mérnök a gyárban, órával a kezében és megállapítja, hogy ezt vagy azt a munkaműveletet hány perc alatt lehet elvégezni és milyen művelet takarítható meg. Tessék az állami gépezetet ehhez mérten átalakítani, megállapítani, hogy ott micsoda felesleges munkaműveletek vannak, amelyeket lehet ma megtakarítani, melyek feleslegesek és haszontalanok, melyek húzzák csak el a munka elvégzését, ugy, hogy nem javára vannak az állami igazgatásnak, hanem kárára. Amig itt csak azzal kísérletezünk, hogy apasztjuk a tisztviselők létszámát, amit feltétlenül jogosnak tartok, mert hiszen a tisztviselőréteg nagy, amig azonban bürokráciánk, adminisztrációnk nincs szakszerűen átszervezve, addig nem ér semmit az egész, mert ebben a kis országban az adminisztráció felemészti a bevételeket, vagy legalább is olyan drága az állam igazgatása, hogy ennek a felét feltétlenül meg lehetne takarítani. Ha egy magánüzem szakszerűen be tud rendezkedni, miért nem tud az állam is ? Innen van az a rettenetes nagy baj, hogy az állami üzemekre ráfizetünk. Képzeljék el azt, hogy az állami üzemekben, ahol nem arról van szó hogy aktákat intézzenek, hanem minél többet és jobbat termeljenek, ahol jó gépet és jó szerszámokat kell előállítani, ahol tehát a munka produktivitása és tökéletesítése a fontos, ugyanaz az adminisztrációs ranglétra van, mint a hivatalokban. Ezért nem marad meg a tehetséges mérnök az állami státusban, mert nem bolond, hogy ott maradjon, hogy majd a ranglétra, vagy a protekció szerint menjen előre, amig szépen rákerül a sor. Elmegy a tehetség a magánkapitalizmus üzemébe szolgálni, mert ott a tehetséget, a munkát fizetik meg és nem kell várnia arra, hogy 4 esztendő múlva léptessék elő. Nem azt látjuk-e, hogy a modern államokban a közigazgatás az egész vonalon már nem olyan, mint nálunk ? Angliában például egyik nagy szocialista gondolkodó mutatta ki, hogy Angliának fölénye a világ felett abban rejlik, hogy kitűnő adminisztrációja van, olyan adminisztrációja, amely átérzi, hogy ő azért van, hogy a polgárokat kiszolgálja és nem azért, hogy a polgárok őt szolgálják ki. Nem ugy, mint nálunk, ahol az a tisztviselő, hivatalnok, gentry azt hiszi : én vagyok az ur és aki bejön, az nekem alárendeltem. (Buday Dezső : Gentry már nincs !) Az angol hivatalnok ugy érzi, hogy nemzeti missziót teljesít, akinek az a kötelessége, hogy az angol polgár boldogulását, gazdagodását, vagyonosodé sát elősegítse. Nálunk az ellenkező felfogás alakult ki az adminisztrációban és amig ezt le nem törik, társadalmilag bajokat fog okozni, nagy teher lesz az országra és ebben a kis országban egészen felemészti az állami bevételeket s a szociális kérdés sem jut megoldásra. Én azt a munkaidő-meghosszabbítást, amelyet a tisztviselők részére terveznek, nem helyeslem, ők sokszor mondják a munkások felé, hogy ne 8 órát dolgozzanak. Én nem követelek hosszú munkaidőt a tisztviselők számára, mert azt gondolom, hogy ha valaki 6 óráig produktív módon dolgozik, sokat tud végezni. Nem attól függ ez, hogy hosszu-e a munkaideje, hanem hogy a munkabeosztása megfelelő legyen. Az adminisztrációt kell tehát átszervezni, hogy produktív legyen és más szellem legyen benne, ne olyan, mint eddig volt, mert amig a közigazgatásban ez a szellem lesz, abból, amint nagy bajok származtak belőle a múltban, nagy bajok származnak ezután is. Ebben az országban & kulturális fejlődés nem
