Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-275
A nemzetgyűlés 275. ülése 1924. évi április hó 11-én, pénteken. U tessék törvényt alkotni értre. Tessék módot adni a nemzetgyűlésnek, hogy hozzászólhasson ehhez a nagyojn fontos kérdéshez; hadd valljon végre szint a nemzetgyűlés abban a kérdésben isj hogy kik nem akarják a konjunkturális vagyonok fokozottabb igénybevételét. Tessék tör r véinyjavaslattal idejönni 1 , hiszen Meskó t. képviselőtársam elfogadott határozati javaslataiban ki is volt mondva, hogy törvényjavaslattal jöjjön a kormány a nemzetgyűlés elé. Ezt talán már háromszori is elfogadtuk. Nem azt kell Ígérni, hogy rendelettel fogják megadóztatni a konjunkturális vagyonokat, hanem törvényt kell alkotni fiola. Attól félek, hogy a konjunkturális jövedelmeknek rendelettel való megadóztatása tessék-lássék dolog lesz, — legalább is az eddigi pénzügyi politika, a bank-politika, a bankok támogatása erre enged következtetni. (Ugy van! half elől.) Amikor elismerem, hogy a tervezett adójavaslatok között itt-ott találok olyan dolgot is, amit helyesnek tartok, meg kell említenem azt, amit talán már ötödször említek meg itt a nemzetgyűlésen: semmi intézkedés nincs az 1921. évi XIII. te. értelmében való megadóztatásáról azoknak, akik a háború alatt — noha katonaköteles korban voltak és kotonák lehettek volna — félmentettek. Legutóbbi beszédemben is rámutattam arra, hogy ez igen rossz vért szül a háborúban küzdött és vérzett katonáink között. (Ügy van! half elől.) Annak idején általános sürgetésre és jogos követelésre törvényt hoztak arról, hogy akik katonák lehettek volna, de mégis idehaza voltak, megadóztassanak,— bár nem vonom kétségbe, hogy idehaza is hasznos munkát teljesítettek, de nekik is el kell ismerniök, hogv mégis csak több méltánylást érdemelnek azok, akik a harctereken kockáztatták épségüket, (ügy van! a jobboldalon.) örömmel hallok helyeslést a túlsó oldalról is, de akkor miért nem méltóztatik szót emelni, hogy ez az igazságos, mondhatnám legigazságosabb adónem végre-valahára valósággá váljék? Kérdezem: mi az oka annak, hogy noha ez, a törvény megvan, mindeddig nincs végrehajtva, sőt ugy látszik, hogy a kormány teljesen el is feledkezik róla, teljesen lemond arról, hogy ezt az adótörvényt végrehajtsa. Hiszen amikor keresve keresünk ujabb és ujabb adókat, akkori miért nem használjuk fel azt az alapot, amely már adva van, amely alap igazságos, méltányos, amely ellen egy ember sem tiltakozhatik'? Azt hiszem nem járok téves úton, ha azt mondom, hogy a kormány azért nem hajtotta végre a háborús felmentettek megadóztatásáról szóló törvényt, mert nem akarja végrehajtani, mert kimélni akarj 3Í fît latifundiumok és a nagy egyházbirtokok tulajdonosaid. (Ugy van! balfelől. Mozgás a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés! Ismételten — most már talán ötödször — követelem itt a nemzetgyűlésen, hogy az 1921: XIII. tc.-t, mely a háborús felimentettek külön megadóztatását mondja ki, tessék végrehajtani, mert ha a kormány nem hajtja végre, nem mossa le senki róla azt az ódiiümiot, hoigy bem 1 akarja végrehajtani és nem becsüli meg a háborúban életüket, egészségüket kockáztató emberek áldozatait s nem akarja, hogy ez a példa a jövendőre jó hatással legyen. Le kell szögeznem, hogy Magyarországon úgyis olyan politika folyik a rokkantak, hadiözvegyek elhanyagolása tekintetében, hogy ez az irredenta gondolatnak legbiztosabb megölője. Amikor mi nem hajtunk végre egy törvényt, mely a felmentetteket arra a céírá adóztatja meg. hóigy a hábioru nyomorékjait ebből az összegből fokozott mértékben segélyezzük, nemi gondolják-e önök, hogy ezzel igen súlyos csapást mérnek minden irredenta, minden nemzeti gondolat fájára? Ezt nem érteni, de ugy látszik, most már érthető lesz, mert a kormánynak egyszersmindenkorra elhatározott szándéka, hogy semmiképen sem akar változtatni a mostani helyzeten. Ha nem ez a gondolat vezetné, akkor a háború 1 nyomorékjaival szemben nem tanúsítana olyan mostoha elbánást, mint amilyent tanusit. Az adózásról és az adózási [rendszerről szólva, meg kell emlitenem, hogy a vagyonátruházási és örökösödési illetékeknél kellő mérséklést kell tanúsítani. A jelenben ugy áll a helyzet, hogy a helyes, igazságos és szükséges progresszivitás hiánya miatt ezeket a pár holdnyi_ falusi örökségeket olyan illetékekkel adóztatják meg a pénzügyi hatóságok, hogy valósággal elmegy a kedve annak a falusi embernek attól, hogy örököljön. (Nemes Bertalan: A pénzügyminisetr már kijelentette, hogy fcz rossz, meg kell változtatni!) Végtelenül örülök; én nem hallottam, de várom ennek megvalósitását. Csak egy példát hozok fel, amely reámutat ezeknek az igazságtalan illetékeknek kirovására. Magyaratád községben özvegy Kőműves Józsefné örökölt a férje után hat magyar hold földet s ezelőtt féléve, amikor még más volt a föld értéke, 43^ millió korona illetéket vetettek ki rá. Ez i'gazán érthetetlen valami. Honnan vegye elő az az özvegy asszony azt a A l A milliót? Örömmel halljuk Nemes Bertalan t. képviselőtársam ajkáról, hogy a pénzügy ministéri ur kijelentette, hogy ezeket az illetékeket igazságosan és méltányosan rendezni fogja. Ezt mi leszögezzük és — mint mondám — várjuk a megvalósítását. T. Nemzetgyűlés! Amikor szólok az adózásról és az adózási rendszerről, amely itt a javaslatokban kontemplálva van, lehetetlen, hogy poieg ne említsem az adók kivetése és behajtása körül tapasztalt visszaéléseket, hibákat. A javaslat helyes intézkedést tartalmaz az adók kivetése tekintetében, azt t. i., hogy ezentúl a pénzügyigazgatóságok helyett az elsőfokú adóügyi hatóságok, az állampénztárak, vagyis a régi adóhivatalok fogják az adókat kivetni. Ezt az újítást örömmel üdvözlöm, mert azok az egy járásra kiterjedő hatáskörrel biró régi adóhivatalok, a mostani állampénztárak, ha igazságosan járnak el és nem sajnálják a fáradságot az igazság kiderítésére, mindenesetre jobban meg tudják állapítani az egyes adóalanyok teherbiróképességét, mint a sokkal nagyobb magasságban székelő pénzügyigazgatóságok. Amikor azonban ezt az újítást üdvözlöm, lehetetlen elhallgatnom azt a véleményemet, hogy ez sem fog a helyes cél elérésére vezetni akkor, ha végre-valahára el nem érjük azt, hogy az adókivetés mindig és mindenkor az illető adóalanyok direkt meghallgatása után történjék. Ha most az adókivetés munkálata helyesen a járásban működő állampénztárakra van bizva. amelyek mentesittetnek az adóadminisztráció egyébként borzasztó terhes és hosszú kálvária-utjától, akkor azok megtehetik azt, hogy az adókivetéseket községenként az illető egyedek, az illető adóalanyok meghallgatásával eszközöljék.
