Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-276

A nemzetgyűlés 276. ülése 1924. évi április hó 12-én, szombaton. 159 megy a takarékba, de csak kosztra kapja és ha nem tudja fedezni, akkor képtelen megkapni azt az összeget, amelyre szüksége van. Azt a mezőgazdasági hitelt, amelyet a kormány igért, most sem adják meg. Tessék ezt szorgalmazni, hogy megkapják. (Kuna P. András : Meglesz!) Nem tudom, van-e tudomása a kormánynak ezeknek, nem tudom, hogyan fejezzem ki magamat, ezeknek a modern Rózsa Sándoroknak garázdálkodásáról, aki a kormány jóvoltából megrabolják a dolgozó népet azzal, hogy ily óriási uzsorakamatot szednek. Hajlandó-e végre valahára intézkedni a kormány, hogy ez a telhetetlenség szűnjék meg, mert különben az egész országot katasztrófába, forradalomba kergetik. Aki dolgozik, annak nincs kenyere, aki nem dolgozik, az autón jár. És a kormány ezt támogatja. Tényleg, aki dolgozik, annak kenyérre sem jut és épen azért a következő interpellációt vagyok bátor a kormányhoz intézni. »1. Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a jegyintézet a valorizált hiteleket tiz százalékos kamat mellett helyezi el?« Megjegyezni kivánom, hogy miért kell tiz százalékra adni a valorizált hitelt? Hiszen Szovjet-Oroszországban 4 százalékra adják az ilyen hitelt. Miért kell Magyarországon 10%-ra adni, mikor az 1883-iki törvény szigorúan előirja, hogy 8%-nál többet nem szabad szedni. Itt a kormány ad még példát. Tessék leszállitani a kamatlábút és utasitani a bankokat, hogy tisztességes polgári hasznot keressenek és ne szedjenek uzsorakamatot. Interpellációm többi pontja : »2. Van-e tudomása a kormánynak továbbá arról, hogy a nagybankok, melyek ezen hiteleket megkapják, ezen 10%-ra kapott kölcsönt 50%-os kamatra adják ki ujabb hitelre? 3. Ha mindezekről a kormánynak tudomása van, hajlandó-e oly irányban a legsürgősebben intézkedni, hogy az 1883. évi XXV. t.-c. mindezen visszaélésekre kitérj esztessék ? « Elnök : Az interpelláció az összkormányhoz lévén intézve, kiadatik a ministeremök urnák. Ki a következő interpelláló? Héjj Imre jegyző : Cserti József! Pikier Emil : Kérem a tanácskozó képesség megállapítását! Elnök : Kérem a jegyző urakat, szíveskedjenek a jelenlévő képviselőket megszámlálni. (Perlaki György és Héjj Imre jegyzők megszámlálják a képviselőket.) — Gaal Endre : Holnap reggelig ráérünk, van időnk ! — Felkiáltások a jobboldalon : Láthatták, hogy elegen vagyunk! Hiába mennek ki. — Perlaki György : 51!) A t. Ház tanácskozóképes. Kérem, méltóztassék elmondani az interpellációt. Cserti József : Rövid leszek! Kénytelen vagyok második interpellációmat is előterjeszteni. (Felkiáltások a jobboldalon : Ráérünk. — Pikier Emil : Hétfőn reggel hét óráig.) Ezt az interpellációt különben kisgazdának kellett volna elmondania. TJgy áll a dolog, hogy a kormány egy időben kiadta a rendeletet és utasítást, hogy közöljék, hogy a dohánytermelést megszüntette, sőt tovább ment, egyes pénzügyi igazgatóságok kihirdették azt is, hogy a dohánypalántákat meg kell semmisíteni. Sokan meg is semmisítették a dohánypalántákat és a szanálási javaslatok folytán szigorú utasításokat adtak ki, hogy mindenki szeptember elsejéig köteles a dohányát elpipálni. Rendben van. Most azt olvasom a lapokban és hallom kormánypárti képviselő részéről, hogy ujabban kilátásba helyezte a kormány, hogy visszavonja ezt. (Félkiáltások a jobboldalon ; Már megtörtént, már megadta az engedélyt! ) Nem erről van szó. Arról van szó, hogy hiába adja meg a kormány most már az engedélyt, aki egyszer elpusztította a palántákat, az nem tudja pótolni. Épen azért arra hivom fel a kisgazdákat, akik tudom, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel azon voltak, hogy a dohántyermelést a kisgazdák megkapják, hogy terjedjen ki figyelmük arra is, hogy palántákat is kapjanak az emberek. Épen azért a következő interpellációt intézem a t. kormányhoz : »Megfelel-e a valóságnak a napilapok által is közölt, de hivatalosan is meg nem erősített hir, hogy a saját szükségletre a gazdák újra termelhetnek-e dohányt. 2. Ha ez megfelel a valóságnak, hajlandó-e ezen intézkedését a kormány a legsürgősebben nyilvánosságra hozni és egyúttal intézkedni, hogy azon pénzügyigazgatóságok területén, ahol a dohánypalántákat a pénzügyigazgatóságok már megsemmisítették, az érdekelt gazdák állami támogatással megfelelő dohánypalántákhoz juthassanak?« Elnök : Az interpelláció kiadatik a pénzügyminister urnák. Ki a következő interpelláló? Perlaki György jegyző : Kiss Menyhért! (Éljenzés és taps balfelől. ) Kiss Menyhért : Igen t. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) A második nemzetgyűlés időtartama alatt nagyobb, fontosabb és monumentálisabb kérdés nem került szőnyegre, mint az a törvényjavaslat-komplexus, amelyet szanálás címén tett le a kormány e Ház asztalára. S amikor mi, egy ilyen rendkívül fontos kérdést tárgyalunk, természetszerűleg meg kell adva lennie a lehetőségnek minden egyes képviselő számára, hogy e javaslatokról per longum et latum elmondhassa a maga véleményét, boncolgathassa, szétszedhesse, kritizálhassa azokat, mert hiszen ez a törvényhozói feladat. En bloc, egy órai vagy egy félórai tárgyalással, hat ilyen fontos törvényjavaslatot elfogadni nem lehet s merem állítani, hogy az a képviselő, aki ezt lehetőnek tartja, nem is olvasta végig e javaslatokat, amelyeknek egyszeri átolvasása is napokba telik. Abban, aki ezekkel a javaslatokkal csak futólagosan is foglalkozott, okvetlenül ki kellett alakulnia annak a véleménynek, hogy másfél vagy két órás beszédnél rövidebben a bennük érintett kérdésekkel foglalkozni nem is lehet. ( Ugy van ! balfelől.) T. Nemzetgyűlés! Politikai tekintetben is rendkívül fontosnak tartom e kérdést, mert két és félesztendőre vonatkozólag tartalmaznak e javaslatok megszorításokat s ez mindaddig, amig a kölcsön teljes egészében letörlesztve nincs, Damokles-kardként lebeg felettünk, ugy, hogy én e javaslatokkal foglalkozva lelknsmeretbeli kötelességemnek tettem eleget, amikor, bár minden részletkérdésre kiterjeszkedtem, egyetlen olyan mondatot sem mondtam beszédemben, amely levegőből lett volna. (Felkiáltások jőbbfelől : Hasból volt!) Egyetlen olyan kifejezést nem használtam, amely egyénileg akár idevaló, akár külföldi politikusokat érintett volna. (Igaz ! TJgy van ! balfelől. ) T. Nemzetgyűlés! Olyan vélemény hangzott el itt a Házban — és végtelen sajnálatomra épen a ministerelnök ur részéről — hogy személyeskedéseknek itt nem lehet tere, személyeskedéseket itt megengedni nem szabad. Akik figyelemmel hallgatták beszédemet, vagy elolvassák a hiteles gyorsirói feljegyzéseket, meggyőződhetnek róla, hogy én ellenkezőleg abba a hibába estem, hogy talán túlságosan is objektív voltam és így szárazak voltak fejtegetéseim. Mindössze azt emiitettem a Maros-Torda vármegyei nemzeti ellenállással kapcsolatosan, amelynek egyik vezetője a mostani ministeremök ur volt, hogy ő akkor az ellenzék álláspontja iránt nagy megértésről tett tanúságot, amiből joggal várhattam volna, hogy e törvényjavaslatok tárgyalása során is megértő lesz az ellenzék álláspontjával szemben, nehogy az legyen e nemzetnek sírfelirata, hogy nem volt olyan parlamentje, amelynek legalább fele ellenkező állásponton lett volna azzal az állásponttal, amelyet ő képvisel. Minden parlament lényege az, hogy legyen a kormánynak ellenzéke. Méltóztatnak emlékezni a koalíció uralmára, amit épen az buktatott meg, hogy nem volt akkoriban ellenzék, nem tudtak a vélemények csatázni, nem tudtak az ideálok egymással szembekerülni s nem tudott az igazság leszürődni. A kormányelnök urnák és Ház elnökségének tehát hazafias kötelessége és feladata a vita kifejlődését lehetővé tenni. A többség ránk kény szeritette a 16 órás üléseket. És mi még sem rendeztünk házszabály vitákat, semfizikai vagy más erőszakot nem alkalmaztunk, hogy nyújtsuk a 21*