Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-276
À-nemzetgyűlés 276. ülése 1924. éin április hó 12-én, szombaton. 157 volt, hogy mikor at. képviselő ur ennek a román lapnak ezt az állítását felolvasta, nagyon helyes lett volna, ha a t. képviselő ur utána felolvasta volna azt a cáfolatot is. (Horváth Zoltán : Nem tudott semmitse róla senki!) Vagy pedig, nehogy a közönség azt félreértelmezze, mielőtt felolvasta volna, érdeklődött volna afelől, hogy a kormány gondoskodott-e ennek megcáfolásáról. Én a képviselő urat sérteni nem kivántam (Helyeslés a baloldalon ) és vagyok olyan férfias és lovagias, hogy amennyiben sértve érzi magát, bár ezzel sérteni nem kivántam, ezt készséggel kijelentem. (Helyeslés. ) Elnök : Farkas Tibor és Hegymegi Kiss Pál képviselő urak az elnökségnek a legutóbbi ülésnapokon tanúsított eljárását kritika tárgyává tették. Nem jelenthetek ki mást ma sem, mint amit más alkalommal is kijelentettem, hogy az elnökség senki befolyása alatt nem áll, a nemzetgyűlés bizalmából tölti be ezeket a tisztségeket és ezek betöltésében nem vezeti más, mint a házszabályoknak pártatlanul való kezelése. A házszabályoknak ezt a kezelését legjobb lelkiismerete, belátása és tudása szerint végzi és ép ugy megkivánja védeni a kisebbségnek, mint a többségnek a házszabályokban biztosított jogait. Áttérünk az interpellációkra. Ki következik? Perlaki György jegyző : Nagy Ernő! Nagy Ernő : Tisztelettel kérem interpellációmnak a legközelebbi interpellációs napra \ T aló elhalasztását. (Helyeslés. ) Elnök : Kérdem a t. Nemzetgyűlést, hozzá méltó ztatik-e járulni ahhoz, hogy Nagy Ernő képviselő ur interpellációját a legközelebbi interpellációs napon mondhassa el. (Igen ! ) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Ki következik? Perlaki György jegyző : Peyer Károly! Peyer Károly : Tisztelettel kérem interpellációm elhalasztását. (Megadjuk, ! ) Elnök : Az interpelláció elhalasztatott. Ki a következő interpelláló? Perlaki György jegyző : Nagy Ernő! (Pikier Emil : Gulácsyról lesz szó, ezt meghallgathatják!) Nagy Ernő : Nem Gulácsyról lesz szó, most más vármegyében fogok kalandozni, ezt már elmondom, de csak röviden. T. Nemzetgyűlés! A tavaszi tiszai^ árviz Borsod megyében, Tiszabábolnát, Dorogmát, Ároktőt és körülbelül még hét községet kiöntve, teljesen tönkretette, az őszi vetések teljesen elpusztultak, ugy hogy a lakosság legnagyobb nyomorúságnak néz elébe. Ennek oka pedig az, hogy a Tiszának másik partja gáttöltéssel van ellátva, még pedig annyira, hogy árteret alig hagytak ott annak idején. Nagyon természetes a viz arról az oldalról is mind Borsod vármegyében már emiitett községeinek határaira szokott kiönteni. Megismétlődik ez majdnem minden harmadik évben, amikor nagyobb esőzések vannak a Felvidéken és a Tisza kiont. így ez a vidék — el lehet mondani — hogy minden harmadik évben ki van téve az éhinségnek, amint engem efelől onnan informáltak. A közigazgatási hatóság minden esztendőben ki szokott oda menni, megnézi szokás szerint az árvizet, intézkedik is ugy, ahogy tud. Nagyon természetes, hogy semmitsem tud csinálni s legfeljebb vigasztaló szavakkal látja el a lakosságot. A képviselőválasztások alkalmával mindig Ígérgetik a lakosságnak, hogy a töltést meg fogják ott csináltatni. A legutóbbi képviselőválasztáson is Maczky Emil főispán ur nagyon Ígérte ezt, illetőleg nemcsak igérte, de mérnököt is küldött oda, aki a felméréseket eszközölte. Mi természetesen nagyon jól tudtuk, hogy ezzel megadta a módját annak, hogy ott Édes urat meg a többi képviselő urat beerőszakolják a nemzetgyűlésbe. Szóval ezt a szegény népet elbolonditják azzal, hogy szavazzanak kormánypárti képviselőre s akkor gáttöltés lesz. Ezt Ígérgetik már körülbelül 50 esztendő óta és ez a szerencsétlen vidék ma is ki van téve annak a veszélynek, amit a gáttöltés hiánya okoz. Épen azért a következő interpellációt vagyok bátor a földmivelésügyi minister úrhoz intézni (olvassa) : »Van-e tudomása a földmivelésügyi minister urnák arról, hogy a Tisza Borsod megyében Tiszabábolna, Dorogma, Ároktő és a többi községekben kiöntve, az egész vidéket tönkretette? 1. Hajlandó-e ezen községek megmentése végett a tiszai védőgát sürgős megépítése iránt a lépéseket megtenni és pedig az állani megfelelő hozzájárulásával? Hajlandó-e a minister ur az ínséget szenvedő községek lakosságát tavaszi vetőmaggal sürgősen ellátni, igen vagy nem? A pénzügyminister úrhoz a következő interpellációt vagyok bátor intézni (olvassa) : »Hajlandó-e a pénzügyminister ur intézkedni, hogy Borsod vármegye Tiszabábolna, Dorogma, Ároktő stb. községekben a tiszai árvizsujtott községekben a folyó évben az egyenes adók, továbbá a vagyon- és jövedelmi adó, nemkülönben a kényszerkölcsön befizetésére kamatmentes halasztás adassék?« Nagyon kérem az igen t. minister urakat, méltóztassanak komolyan venni ezeket a dolgokat ne csak akkor, amikor képviselőválasztás van, hanem akkor is, amikor árviz van. (Helyeslés. ) Nem mondhatja az igen t. minister ur, se egyik, se másik, amint szokták mondani Magyarországon, hogy ellenzéki képviselőt választott az a vidék, tehát szenvedjen, mert az volt a szokás Magyarországon 1867 óta, hogy amely vidék függetlenségi, tehát a nemzet érzéseiben gyökeredzett képviselőt választott, aki tehát a nemzetét, hazáját igazán, önzetlenül scerette, szemben azokkal a mungókkal, akik állandóan Bécs kapuját nyalva és kopogtatva a császárnak akartak kedvességet tenni, azt a vidéket nem támogatták. így volt ez Bereg vármegyében és Szatmár vármegyében is, ahol ellenzéki képviselők voltak, el is maradt ez a két megye a világtól, magára hagyták a 67-es kormányok. Megállapíthatjuk, hogy Magyarországnak igazi magyarlakta vidéke, ahol tehát ősmagyarok laknak, leginkább mellőztették. Annak nincs kultúrája, nincs semmi előrehaladása, mert Bécsnek természetesen érdeke volt, hogy a magyarság pusztuljon. (Igaz ! Ugy van ! a jobb- és baloldalon.) Azt hiszem, hogy most már Bécstől elszakadtunk — ugyan a példa nem azt mutatja, mert, sajnos, meg kell állapítani, hogy ez a kormány és kormányrendszer még inkább űzi a nemzet a magyar pusztítását, mint az a régi rendszer. (Ugy van! jobbfelől. Nevetés.) Nagyon kérem az igen t. Nemzetgyűlést és az igen t. kormányt. . . Elnök : Kérnem kell a képviselő urat, méltóztassék mégis parlamentáris kifejezéseket használni s minthogy sértő kifejezést használt a kormánnyal szemben a képviselő ur, kénytelen vagyok ezért rendreutasítani. Nagy Ernő : Én már megszoktam ezt a rendreutasitást, kivált az elnök úrtól. (Derültség.) Bekövetkezik már tényleg, hogy az elnök ur jóvoltából állandóan a mentelmi bizottságnál fogok lakni. Hát nem piszkálom tovább ezt a kérdést. Elnök : Kérnem kell a képviselő urat, ne méltóztassék az elnöki enunciációkat ilyen tréfásan felfogni. Az elnök enunciációja sokkal komolyabb és sohasem az elnök az oka az ilyenfajta enunciácíóknak, hanem a képviselő \irak viselkedése és azért történnek ezek a figyelmeztetések, hogy a képviselő urak egyszer már valahára a házszabályokhoz tartsák magukat és olyan kifejezéseket használjanak, amelyek a parlamentarizmus szellemének megfelelnek. Nagy Ernő : Igen kérem az igen t. kormányzatot és a t. Nemzetgyűlést, méltóztassanak ezekre a magyar területekre is figyelemmel lenni és méltóztassanak ennek az igazi magyar vidéknek a sorsát megszívlelni és azt a gáttöltésépitést, amit annak idején megígért a főispán ur, tényleg megkezdeni. Nagyon kérem az igen t. kormányzatot, a pénzügyminister urat, hogy méltóztassék ennek az Ínségbe jutott népnek — kilenc községről van szó — segítségére sietni vetőmaggal és adóelengedésekkel is. (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a pénzügyminister és a földmivelésügyi minister uraknak. Ki a következő interpelláló képviselő ur? NAPLÓ XXilI. sí
