Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-276

156 A nemzetgyűlés 276. ülése 1924. évi április hó 12-én, szombaton. objektiv igazságot megállapítani, hogy többnyire akkor támadtak itt mozgalmas jelenetek, mikor nagyon sok képviselőnek meggyőződése szerint erre az elnökség legifjabb tagjának túlbuzgósága adott okot. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur a ház­szabályokhoz kért szót. jX ( Hegymegi-Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! (Fel­kiáltások jobbfclől : Hányadik? — Horváth Zoltán ; Csak türelem, ráérünk! — Felkiáltások a jobboldalon.i, Ugy van ! Ráérünk ! — Pikier Emil : Csak a gyors­n írókat sajnálom!) Szerettem volna, ha az elnök ur méltóztatott volna választ adni Farkas Tibor kép-., viselő ur kérdésére, mert akkor talán nem is kellett; volna a házszabályokhoz hozzászólanom. { Először is igazán őszintén sajnálom — az ujabb szótárhoz alkalmazkodom — azt a merev maga,-, tartást, amelyet a Háznak előbb elnöklő tagja és % ministerelnök ur tanúsítottak, mikor az ellenzéknek teljesen nyilvánvalóan és a gyorsírói jegyzetekből is beigazolhatóan igazsága volt. (Szilágyi Lajos : Mi lett volna, ha az igazságügyministeri székbe került volna? — Kiss Menyhért : A ministerelnök azonosí­totta magát Zsitvayval!) Én azok közé az ellenzéki képviselők közé tar­toztam eddig — és nem tudom, hogy álláspontomat, mennyiben és hogyan kell felülvizsgálni — akik ar mostani javaslatok tárgyalásába tulajdonképen bele sem akartunk menni. Az volt ugyanis a vélemé­nyünk, hogy az ellenzék egy ünnepélyes deklarációval hárítson el magáról minden felelősséget és ne vegyen részt a vitában. Ennek több oka volt. Az egyik ok volt, hogy a javaslatok egy része megváltozhatatlan, a másik oka, mert a felelősséget teljesen tisztázni akartuk. A harmadik ok, mert azok közé az ellenzéki képviselők közé tartozunk, akik legteljesebb mérték-, ben helytelenítjük az elnökségnek az utóbbi időkben, a házszabályok kezelése köriili magatartását. Nem láttuk biztosítva, hogy ez a javaslat simán, békésen, a házszabályok rendes keretei közt fog letárgyaltatni. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) így különösen aggályunk volt Zsitvay Tibor al­elnök ur magatartásával szemben. (Szilágyi Lajos : Mi lett volna, ha az igazságügyministeri székbe, kerül!) — Berki Gyula : Mi lett volna, ha a képviselő urat országos főkapitánnyá nevezték volna ki. — Zaj. Elnök csenget.) Zsitvay alelnök ur mellőzve az eddigi parlamenti szokásokat, a házszabályok kezelése körül elfogadott szokásokat, sok esetben az ellenzéki kritikát lehetetlenné tette, például a makacs szó használatát nem engedte meg, viszont pl. ma is el­nézte, hogy Görgey István képviselő ur ide átjött és fenyegetett egy másik képviselőt, pedig ez testi fenyegetés volt. Aggályunk volt az elnökség eljárása ellen, azért is, mert az utóbbi időben azt tapasztaltuk, hogy az egyes javaslatokat tetszés szerint váltogatják, főképen azért, hogy az ellenzék a javaslatokra el ne készül­hessen, így méltóztassanak visszaemlékezni, hogy a közoktatási javaslatok tárgyalása közben elővették a földreform javaslatot, azután ismét a közoktatási javaslatokat. Különösen aggályunk volt az elnökségnek a ministerelnök ur házszabályellenes magatartásával szemben tanúsított eljárása miatt. Én egyszer már rámutattam, hogy a ministerelnök ur in flagranti megsértette a házszabályokat, amikor Szilágyi Lajos képviselőtársam interpellációjára kijelentette, hogy erre az interpellációra pedig nem adok választ. Még nem hallottam a nemzetgyűlés elnöki székéből, hogy a ministerelnököt ftgyelmeztették volna, hogy ez házszabályellenes nyilatkozat. Aggályom van azért is az elnökség eljárásával szemben, mert elfelejti, hogy Magyarország a kormány szerint is parlamen­táris állam, tehát minden képviselőnek minden javaslatnál joga van a javaslatot abból a szempontból bírálni, hogy bizalommal viseltetik-e a kormány iránt vagy sem. Az ezen az oldalon ülő képviselő­társainknak nincs módjuk bizalmatlanságukat meg­indokolni, holott többségi t. képviselőtársaink leg­nagyobb része bár súlyos kritikát mond el, a minister­elnök iránti bizalomból szavazza meg például ezt a javaslatot. Amint Farkas Tibor t. képviselőtársam már el­mondotta, én is kérem az elnök urat, hogy utólag a ministerelnök urat figyelmeztetésében részesíteni mélt­tózassék. A ministerelnök ma ugyanis azt mondotta, hogy ebben a nemzetgyűlésben a házszabályokat az elnök nem az igazság és becsület értelmében és irányelvei szerint, hanem a többség akarata szerint \ alkalmazza. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbalolda­' Ion. Ellenmondások jobbfelől. Elnök csenget.) Vagyok bátor ismételten a gyorsírói feljegyzéseket felolvasni : Először a ministerelnök ur figyelmezteti a kisebbséget, hogy a házszabályt csak a Ház interpretálja és pedig a' többség interpretálja. Erre én közbeszóltam : az | 1 STELZ Sei £T és becsület és nem a többség. A ministerelnök I ur azt mondta erre, az igazság, de az igazság meg­nyilvánul a Ház akarata által és mindig a többség [ által. Ezt mondotta, ministerelnök ur és nem mást. ' A házszabályok ilyen alkalmazását én a magam : részéről el nem fogadom. (Helyeslés a bal- és a szélső­i baloldalon.) Ez a kisebbségnek védelmi állapoton kivül való helyezése volna. Én tehát arra kérem az elnök urat, méltóztassék arra nézve nyilatkozni, hogy I a ministerelnök urnák ez a nyilatkozata a ház­szabályoknak megfelelő volt-e vagy sem, mert az ellenzéknek tudnia kell, hogy mihez alkalmazkodjék. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : Nagy Vince képviselő ur személyes kér­désben kér szót. Nagy Vince : T. Nemzetgyűlés! Pár percig vagyok bátor igénybe venni szives türelmüket. A gyorsírói jegyzetekből azt voltam kénytelen megállapítani, hogy Berki Gyula t. képviselő ur tegnap tartott beszédében az én akkor elmondott beszédemmel foglalkozva a következő kijelentéseket tette (olvassa) : »Tegnap is egy magyar képviselő azt mondotta, hogy Magyarország ministerelnöke birtokának visszaadásá­ért elengedte Romániának az ő általa okozott károk megtérítését. Mit méltóztatnak gondolni, hogy az az egyszerű közönség, amely ilyen bombákat olvas, ilyen rágalmakat, mit szól ehhez?« Itt vannak azok a t. kép­viselőtársaim, akik hallották beszédemet. Berki Gyula tv képviselőtársam szintén itt volt és csodálom, hogy kijelentő mondatban, azt meri mondani, hogy ez az én állitásom. (Berki Gyula : Tévedés, idéző jelben mondtam!) Én végigolvastam és ennek a kikezdésnek első mondatában ő azt mondja, hogy én állítottam az inkriminált kifejezést. Azután a következő kikezdés­ben ezt az állítást rágalomnak mondja. E szerint en­gem rágalmazással vádolt meg. A tényállás helyre­igazításául kijelentem, hogy én bevezető szavaimban megmondtam, hogy a Lupta című félhivatalos újság március 16-iki számának egy cikkét akarom felolvasni. Az abban foglaltakat, amelyekben Bethlen minister­elnök ur birtokairól van szó, én a magam részéről nem hiszem el, és a közbeszóló külügyminister urat kérem arra, hogy ezt cáfolja meg. Ha ő ezt kilátásba helyezi, előre kijelentem.hogy nem is olvasom fel a közleményt. Erre a külügyminister ur felszólított arra, hogy olvas­sam fel a Lupta közleményét, ezt megtettem s azután következett a külügyminister ur cáfolata. Tehát vissza kell utasítanom, Berki képviselőtársamnak engem rá­galmazással megvádoló beszédét és kérem a mélyen t. elnök urat, hogy amennyiben megfelelően helyre nem igazítaná szavait, utólag részesitse őt rendreutasitás­ban. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon. ) Elnök : Berki Gyula képviselő ur félreértett szavai valódi értelmének helyreállitása címén kért szót. Berki Gyula : T. Nemzetgyűlés! Előttem szóló Nagy Vince t. képviselőtársam ezen felszólalására készségesen kijelentem, hogy szavaimat ugy kívántam értelmezni, hogy ő felolvasta egy román lapnak ilyen tartalmú közleményét. Mikor ezt megállapítom, csak azt teszem hozzá, hogy gondolatom tulaj donkép en az

Next

/
Oldalképek
Tartalom