Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.
Ülésnapok - 1922-275
A. nemzetgyűlés 275. ülése 192Í. évi április há 11-én, pénteken. 9 ben. Egyáltalában nem akarok túlozni, de lehetetlen nem látni, ha esak nem a homokba akarjuk dugni a fejünket, azt, hogy mennyire bizalmatlan ezzel a kormányzattal szemben — merem moindani — az ország- nagy többsége. Kik viseltetnek bizalommal a mai kormányzat iránt? A kisgazdatársadalom, a falu népe! (Perlaki György: Az igen!) Tessék akkor odamenni és megkérdezni őket. (Esztergályos János: Tessék titkossággal hozzájuk menni! — Perlaki György: Ott voltunk! — Szilágyi Lajos: Legyen szerencsém Biharban!) Volt egy-két ritka kivétel, igy az igazságügyminister ur beszámolója, de ezt is megokolhatom az igazságügyminister ur rendkívül szeretetreméltó személyével, aki olyan közkedvelt nemcsak a kerületében, hanem másutt is, hogyha az igazságügyminiszter ur nem tudom milyen politikát hirdetne ott, akkor is bíznának benne, mert biznak az igazságügyminister ur személyében. De a kormány politikájában — merem mondani — nem bizik az országnak nagy többsége. Ha önök más véleményen vannak, bebizonyithatták volna azzal, mint Ausztriában tették, hogy a külföldi kölcsönnel kapcsolatban megkérdezzék az ország közvéleményét becsületes, demokratikus, titkos választójoggal. (Felkiáltások jobbfelöl: Utána kérdezték meg! — Berki Gyula: Mi is megkérdezzük utána!) Végtelenül örülök ennek. Bár illetékes helyről .hallanám és nem a képviselő ur ajakáról, mert noha tudjuk, hogy nagyon benn van az illetékes körökben, (Derültség balfelöl.) de mégsem tételezzük fél, hogy ennyire hivatott lenne ilyen kijelentéire. (Berki Gyula: Megnyugtathatom a képviselő urat, hogy meg fogjuk kérdezni a nemzetet és a nemzet többsége helyeselni fogja!) Az ellenzéknek is ez a kívánsága. (Zaj.) T. Nemzetgyűlés! Ki bizik a mai kormányzatban? A falu népe — merem mondani — igenigen nagy többségében teljesen elfordult a mai kormányzattól, mert becsapva érzi magát. Kisgazdapárti jelszavakkal jöttünk, kisgazdapárti elveket hirdetett a kormányzat és mik vannak belőle megvalósítva ? Nagyon jól tudom, — mert ott járok szinte napról-napra választóim között mikor itt nem vagyok — hogyan gondolkoznak, mennyire kiábrándulva érzik magpkat, mennyire csalódtak már azokban is, akikben még utoljára bíztak. Annyi csalódás után, amely a falu népét érte, most ugy látják, hogy azokban is csalódtak, akiket talán utolsó reménységképen üdvözöltek a maguk vezetőiül. Csak röviden rámutatok arra, hogy amikor azt az erdőesokonyai bizonyos 8 pontot, amely a kisgazdatársadalom régi programján alapszik, maga a vezető itt megcáfolta, illetőleg megcáfolni igyekezett, ez olyan kiábrándulást váltott ki a kisgazdatársadalomból, hogy ha elkövetkezik az, amire Berki képviselő ur célzott,— nagyon Örülök rajta, detarror nélkül és titkos választásokkal következzék be — majd meg fogják önök látni, mi lesz a nép verdiktje. Sajnos ettől félek. Ezért önök a bűnösek. Mert mindig hangsúlyoztam, hogy vigyázzunk, mert ha olyan politikát űzünk, hogy a falu becsületes népe elveszti bizalmát azokban is, akikben talán utoljára bizott, akkor majd oda fog vágódni esetleg túlzó, szélsőséges irányzatokhoz. A kormánypárton belül is százszor meg százszor kérve, esdve emeltem fel szavamat, lássák be, hogy közelednünk kell a régi programmhoz, amelynek alapján a most már egységesnek nevezett párt felépült, mert ha nem közeledünk ahhoz a programhoz, akkor ödataszitjuk népünket a túlzó elemek karjai közé. Ott van a naplóban az a beszéd, amelyet a túlsó oldalról mondtam, ott vannak azok, amiket a pártértekezleteken mondtam. Nem alattomban, nem titokban áskálódtam, — mint sokan mondták a túloldalon — hanem mindig nyíltan meg-, mondtam: Uraim, eszméljenek, ne engedjék kicsúszni az alapot lábuk alól, mert akkor becsületes népünket odadobják a túlzók karjaiba. (Berki Gyula: Ezek után térjünk rá a tárgyra!) Meg is mondtam, hogy a falu népének bizalmát a mai kormányzati politika elveszti. De talán a szellemi és testi munkások bizalmára támaszkodik a mai kormányzat! Hát azt hiszik önök, hogy olyan gazdasági politika folyt, hogy azok, akik akár eszükkel, akár kezükkel dolgoznak, az anyagi nyomorúság szélén vannak, sőt sokan már bele is zuhantak annak örvényébe, bizalommal tekinthetnek ezekre a rétegekre? (Nagy Ernő: Tudják ők, hogy nem!) Tessék csak megkérdezni a szellemi munkásokat, tessék csak megkérdezni a testi munkásokat, hogyan gondolkoznak arról a politikáról, amelyet a kommunizmus őrülete után éveken át folytattak? Ezt hangsúlyozom, t. Nemzetgyűlés, mert a kommunizmus őrülete után különösképen olyan politikát kellett volna . inaugurálni, hogy a dolgozó társadalomnak panaszra ne igen legyen oka. De nem ezt csinálï ták. Olyan politikát csináltak, amely a legnagyobb és legigazságosabb panaszokra adott ; okot a dolgozó társadalomban. Meri kétségbevonni valaki at. túloldalon is, hogy a mai gazdasági politika a dolgozókat olyan elkeseredésbe hajtotta, hogy azt az elkeseredést igazán egyik oldalról csak a legnagyobb hazafias meggyőző; dés, annak utolsó megmaradt roncsai tartják vissza, hogy ki ne törjön, a másik oldalon pedig talán csupán a csendőrhatalom szuronyai. Ezekkel a tényekkel számolniok kell önöknek. Ezeket a tényeket nem szabad elfelejteniük, mert ez a gazdasági politika igenis, odavezetett, hogy a dolgozó milliók nyomorúságba taszítva, ugy gondolkoznak a mai kormányzatról, mint amennyi rosszat talán elképzelni sem lehet. s A falu dolgozó népe, a szellemi és testi mun; kasok nagy tömege tehát nem bizik a kormány ; zatban. Hát kiknek a bizalmára, appellálnak és számítanak? A nagybirtokéra? Elismerem, i hogy a nagybirtok némi tekintetben bízik a | kormányban, de az sem egészen, mert ez áz ag: rárkormányzat, elismerem, annyira nem_ volt agrár, hogy még a nagybirtok bizonyos jogos ! érdekeit sem vette figyelembe. A nagybirtokosságnak egy része, amelynek sikerült a kormány politikájának bizonyos demokratikus irányban ; való haladását megláncolni, megkötni, legalább ' is nagy mértékben, tényleg támogatja a kormányt, az a része azonban, mely ettől a korI mánytól várta azt, hogy a földreformot a maga becsületes voltában keresztülviszi, amely ettől j a kormánytól várta azt, hogy a földadó terén majd rá fogunk térni az egészséges progresszivitásra, nem támogatja ezt a kormányt. A nagybirtokos urak között is vannak nagyon sokan, akik bizonyos finomultabb politikai érzékkel távol tartják magukat a mostani kormányzat rtámogatásától, látván, hogyha talán bizonyos pontokon, bizonyos mértékben a nagybirtoknak kedvez is a mai politika, de azért alapjában véve ennek a kormányzatnak olyan az irányzata, hogy azt ők a maguk finomultabb NAPLÓ XXIII. 2
