Nemzetgyűlési napló, 1922. XXIII. kötet • 1924. április 11. - 1924. május 02.

Ülésnapok - 1922-276

A nemzetgyűlés 276. ülése 1924. évi április hó 12-én, szombaton. 143 Vanczák János : Kérjük a gyorsírói jegyzetek felolvasását! — Zaj. — Hegymegi-Kiss Pál szólásra jelentkezik. ) Csendet kérek, képviselő urak. Lendvai képviselő ur még nem kezdte meg beszédét. Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur a házszabályokhoz kivan szólni? (Hegymegi-Kiss Pál : Igen!) A képviselő urnák a szót megadom. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon : A szó megilleti!) Hegymegi-Kiss Pál : Mélyen t. Nemzetgyűlés! Az elnök ur Kiss Menyhért képviselőtársamtól megvonta a szót (Lendvai István : Éljen Kiss Menyhért!) azért, mert a tárgytól eltért. (Mozgás a, bal- és szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső : Ilyen cimen!) Mi felkértük a gyorsírói jegyzeteket s a gyorsirói jegyzetek alapján megállapítottuk — s kérem, hogy az elnök ur is ezt állapítsa meg — hogy ez a szómegvonás meggyőződésünk szerint házszabályellenes volt. (Rupert Rezső : Tárgyilag volt az, nemcsak a mi meggyőződésünk szerint!) Azt gondolom, hogy mikor ilyen súlyos kérdéssel foglalkozunk, mint ezek a javaslatok, akkor a házszabályokhoz igazán a legteljesebb mértékben kell ragaszkodnunk és ragaszkodnia kell magának az elnökségnek is. TJgy gondolom, hogy a helyzet elmérgesitését legjobban ugy lehetne megakadályozni, hogy az elnök ur felfüggesztené az ülést, a gyorsirói jegyzetekből megállapítaná, hogy ez a szómegvonás házszabályellenes volt, hiszen épen a «szanálás« szóért vonta meg az elnök ur Kiss Menyhért képviselő úrtól a szót, ezért ezt a határozatát hatályon kivül helyezné és ezzel a vita visszatérhetne a maga tárgyilagos medrébe. Ez a kérelmem az elnök úrhoz. (Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon. ) Egyébként a nemzetgyűlés tájékoztatása végett bátorkodom Kiss Menyhért képviselő ur utolsó mondatát felolvasni ugy, amint a gyorsirói jegyzetekben van. A képviselő ur a kormány külpolitikáját bírálta, azt összehasonlította a cseh és francia állapotokkal ugyanekkor pedig célzást tett a régi Ballplatz működésére. Utolsó mondata ez volt (olvassa) : »Mert nem engedték felvenni azért, — t. i. magyarokat a külpolitikai szolgálatba — mert Ausztria érdeke volt, hogy a külpolitikai, a diplomáciai szolgálat cseheknek, osztrákoknak, németeknek és idegeneknek kezében legyen«, — ez volt a feltétel és most jött volna a következtetés — »és ma, amikor a szanálás . . . Elnök (csenget) : A szót megvonom.« (Zaj abal- és szélsőbaloldalon. ) Elnök : Csendet kérek képviselő urak. Az elnök kivan nyilatkozni. A gyorsirói jegyzetek szerint első alkalommal akkor figyelmeztettem Kiss Menyhért képviselő urat arra, hogy eltért a tárgytól, amikor több mint egy félórán keresztül először a ministerelnök személyével, azután az előadó személyével, (Zaj és ellenmondások a bál- és szélsőbaloldalon. — Nagy Vince : A politikájával! — Kiss Menyhért : A beszédével foglalkoztam, nem a személyével ! ) — csendet kérek, képviselő urak — (Folytonos zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Nagy Vince : Se az arcáról, se a nyakkendőjéről nem volt szó ! ) azután a hitelezők személyével, végül az európai vezető politikusok személyével foglalkozott. Minthogy mindezekkel a személyi kérdésekkel hosszasan foglalkozott, kértem és figyelmeztettem a képviselő urat, hogy a házszabályok értelmében térjen vissza a tárgyhoz. Másodszor akkor figyelmzetettem, midőn a bankok budapesti elszaporodásáról beszélt és ezzel kapcsolatban minden részletre kiterjeszkedett. (Mozgás és felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon : Ez nem pénzügyi kérdés? !) Harmadszor, amint felolvasta Hegymegi-Kiss Pál képviselő ur — bár ő csak a végső passzust olvasta fel — figyelmeztettem, illetve a szót megvontam a képviselő úrtól, mert a házszabályok világos rendelkezése szerint, ha a szónok kétszeri figyelmeztetés után ugyanazon beszéd folyamán ismétli a fennebbi hibát — t. i. a tárgytól való eltérést — (Felkiáltások a balés szélsőbaloldalon : A szanálásról beszélt!) az elnök elvonja tőle a szót.(Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő,', urak. Méltóztassék megengedni, hogy nyilatkozatomat befejezzem. Ebben az esetben a képviselő ur a legnagyobb részletességgel fejtegette azt, hogy a Ballplatznak milyen volt a politikája és kiket miért, mire alkalmazott. Ez a tárggyal semmiféle összefüggésben nincs. (Zaj és élénk ellenmondások a bal- és szélsőbaloldalon. — Nagy Vi:

ce : A mondatát sem fejezte be!) Csendet kérek, képviselő urak. Nagyon kérem, méltóztassanak higgadtságukat megőrizni. (Lendvai István : Nem lehet! — Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. (Kabók Lajos : Okosabb volna levonni a konzekvenciákat!) Kabók Lajos képviselő urat már kétszer rendreutasítottam. Figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Rupert Rezső : A házszabályokhoz szabad kérnem egy pár szót!) A képviselő urnák a szót megadom. Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés! Azt hiszem, hogy itt kezdettől fogva fogalomzavarral állunk szemben és innen van az, hogy az elnök urak sokszor súlyosan tévednek. Itt folytonosan arról beszélnek, hogy a tárgyhoz szól-e valaki vagy nem a tárgyhoz szól. Tisztázzuk a fogalmakat. A régi parlamenti praxis is az volt, hogy az indemnitás vagy a budget tárgyalásánál igen szélesmedrü vita szokott lefolyni, amelyben a tárgytól való eltérésről nem lehet szó, amelyben a legtágabb körben lehet foglalkozni mindennel, ami politika, vagyis ami országot, társadalmat, közt érdekel. Tehát lehet beszélni arról is, hogy mennyiben van a külpolitika befolyással a belpolitika különféle alakulására. Ha egy indemnitási vitában, egy kis részletkérdésnél, amelynél nem arról határozunk, hogy a költségvetést megszavazzuk-e, hanem arról, hogy három hónapra a kormánynak a bizalmat kölcsönözzük-ehelye van ilyen széleskörű vitának, amelyben minden kérdést meg lehet tárgyalni és ha ennek a budgetvitában még tágasabb körben van helye, akkor azt hiszem — és kérem az elnök urnák szíves figyelmét is erre irányítani — hogy amikor egy sokkal nagyobb dologról van szó, amikor arról van szó, hogy a parlament a budgetjogot átengedje a kormánynak, hogy két és félévre (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : 20 évre!) illetve 20 esztendőre (Zsirkay János : És azon tul is!) lekösse magát, akkor — hiszen tanultuk a logikában, a jogszabálytanban az argumentum a minori ad maius-t, hogy a nagyobb fogalmában a kisebb mindig benne van, vagy megfordítva, ha a kisebb szabad, akkor a nagyobb még inkább szabad, — hát ha az indemnitási vita és budget-vita alatt mindenről szólhatunk és mindent, ami politika, vagy külpolitika, felhozhatunk, most igazán helye van ennek a vitának, mert külpolitikai kérdésekről is tárgyalunk, sőt sohasem tárgyaltunk fontosabb külpolitikai kérdéseket. Nagyon kérem a t. Házat s a mélyen t. elnökséget is, melynek piedesztálját mi nem akarjuk érinteni, — mi onnan is elvárjuk azt a lojalitást, melyet az elnökök minden időben tanúsítottak, kivéve a rendkívüli időket, amikor elszánták magukat arra, hogy megsértsék a házszabályokat, mikor zsebkendőszavazást csináltak, — méltóztassék az elnök uraknak is megfontolni országunk érdekében s az elnöki szék érdekében is, hogy ilyen dolgok ne forduljanak elő. Nem akarom nevén nevezni azt, ami történt, mert az elnök urak egyéni reputációja is kockán forog a történelem előtt. Méltóztassék arra az áldatlan, szomorú jelenetre visszagondolni, amikor egy elnök arra mert vetemedni, hogy zsebkendővel szavaztatott. Azóta sem felejtette el ezt a magyar közvélemény : a magyar históriában nyoma maradt ennek és nyoma marad szörnyű végzeteknek, tragédiáknak is, mert ha ez a szebkendőszavazás nem történt volna meg, azt hiszem, hogy Magyarországnak nem egyharmada maradt volna meg, hanem az egész Nagymagyarország. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás a jobboldalon. ) Nagyon sokszor igen kis okokból származnak óriási nagy bajok. Méltóztassék ezt meggondolni ; azt hiszem, a t. kormány és a t. Nemzetgyűlés is tudatá19*