Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-274
406 A nemzetgyűlés 274. ülése 1924. zethez juttatta az országot, hogy csak ellenséges, — de ne beszéljünk ilyen nacionalista frazeológiával, hanem mondjuk máskép — idegen segitséggel tudja a t. kormányzat helyreállitani a gazdasági élet rendes menetét és egyensúlyát, akkor súlyos aggodalommal kell látnunk, hogy a kormány nem tudta megszerezni azt a nagyobb összegű kölcsönt, amely talán reménységeket nyújtott volna ahhoz, hogy nemcsak az államháztartás pillanatnyi egyensúlyát, tehát egy látszatszámegyensulyt tud produkálni, hanem talán komolyabb életet tud enervált gazdasági életünkbe belevinni s igazi berendezkedéssel, a háború óta elmaradt gazdasági instrukcióval, befektetésekkel a gazdasági életet valóban egy kicsit neki fogja inditani egy uj fejlődésnek, amire ilyen kis összegű kölcsönből igazán senki sem számíthat. Ebből azt a következtetést kell levonunk, hogy a magyar kormányzat valóban zárt ajtókra talált az entente-államoknak még a kormányzattal szimpatizáló kormányainál is, amikor arról volt szó, hogy részletes birálat és kritika tárgyává fogják tenni az entente-államok törvényhozásai Magyarországnak ugy pénzügyi, mint politikai kormányzatát és belső berendezkedését. T. Nemzetgyűlési Hogy nem elfogult ellenzéki kritika ez, amely ezt mondatja velem, arra ismét az élő példa Ausztria helyzete, amely a maga levertségében körülbelül azonos helyzetet mutatott, legalább a külföldről felületesen szemlélő előtt, gazdasági vonatkozásokban. De amikor a pénzügyi politikát és magát a politikai és alkotmányos berendezkedést és kormányzatot tekintette Ausztriánál és Magyarországnál az a külföldi érdeklődő kritikai szem, azt kellett látni, hogy Ausztria belső politikai életében előállott az a kiegyensúlyozott helyzet és megteremtődött az a demokratikus berendezkedés, amely bármennyire is megőrzi a pártok éles elkülönbözését akár világnézeti, akár gazdasági, akár más egyéb szempontok szerint, abban azonban nincs eltérés a legkülönbözőbb oldalakhoz tartozó osztrák pártok között, hogy demokráciára és pedig a demokráciának nemcsak szólamaira és kortes jelszavaira van szükség, hanem annak az alkotmányos életben való intézményes megvalósítására is. (Igás! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a helyzet, hogy t. i. Ausztria egy alkotmányos kormányzást, egy alkotmányos életet, igazi demokráciát és a belső megerősödéshez egy szorgalmas, összefogott munkakészséget mutatott fel, fokozott bizalmat teremtett a levert Ausztriával szemben még azokban az államokban is, amelyek egyformán ellenséges szemmel tekintettek bennünket, mint a volt monarchia két tagját, amely a háborúban ő velük a végkimerülésig szembenállott. Amidőn megállapítottam a kölcsön feltételeinek tárgyalásával kapcsolatban, hogy magát a kölcsön összegét is ilyen módon a kárunkra, a terhünkre befolyásolta a magyar politikai kormányzat és pénzügyi kormányzat négy és fél éves uralma, egyúttal reá kell mutatnom arra, hogy ennek a kölcsönnek pénzügyi feltételei szintén sokkal súlyosabbak, hasonlíthatatlanul rosszabbak az osztrák kölcsönnél. Ha egy nagyösszegü kölcsönt, mint amilyen pl. a mienkhez képest az ausztriai kölcsön, súlyos feltételekhez, akár politikai, akár pénzügyi szempontból "súlyos feltételekhez kötnek a hitelezők háta mögött álló államok, ez tökéletesen megérthető, mert hiszen garanciákat kell kapniok, hogy a nagy pénzügyi befektetés, amelyet annak a volt ellenséges államnak gazdasági helyreállítására nyújtanak, nem olyan helyre kerülne, ahol bizonyos rizikók állanak fenn a évi április hó 10-én, csütörtökön. \ kölcsönadók szempontjából. Egy nagy összegű köh csönnél még a súlyos feltételeket is — igy súlyos politikai ellenőrzés alá helyezést, súlyos pénzügyi terheket — tökéletesen meg lehet érteni. De micsoda szembetűnő kontraszt, hogy egy nagy kölcsönt egy államnak, Ausztriának megadnak sokkal enyhébb feltételek mellett, sokkal korábbi időben, amikor az a nagy kölcsönt sokkal jobban tudja felhasználni s akkor egy sokkal kisebb összegű kölcsönt sokkal későbbi időben, sokkal rosszabb gazdasági helyzetbe jutott országnak nem könnyebb, hanem súlyosabb, ! még sokkal súlyosabb feltételek mellett adnak meg?! ' (Rupert Rezső: Ez a Bethlen-rezsim számlája! —! Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: 5 Nemcsak rajtunk függött! — Rupert Rezső: Csak • rajtunk függött! Ha itt egy becsületes európai | politika van, akkor minden máskép van!) Elnök : Rupert képviselő urat kérem, méltóz; tassék csendben lenni! (Reisinger Ferenc: A dühöngő • agrár-demokrácia!) Reisinger Ferenc képviselő urat figyelmeztetem, ne méltóztassék közbeszólni!) (Szabó ; István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Té! vedni méltóztatik! — Rupert Rezső: Ha itt más \ politikát folytatnak, minden máskép van!) Rupert | Rezső képviselő urat másodszor kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. (Reisinger Ferenc: : Igen, ez az agrárdemokrácia!) Reisinger képviselő ; urat hasonlókép másodszor is figyelmeztetem, mél! tóztassék a házszabályokhoz alkalmazkodni. Nagy Vince: T. Nemzetgyűlés! Mik hát azok i a sokkal súlyosabb pénzügyi feltételek, amelyek \ valóban kikiabálják azt a nagy egyenlőtlenséget, ! azt a különböző elbánást, amellyel a hitelezők és az | entente-államok Ausztriát és Magyarországot egymástól megkülönböztetik? A kölcsön összegétől el; tekintve : a reparációk ténye az. (Nagy Ernő : Megreparálnak bennünket!) Ausztriának adnak egy 625 milliós kölcsönt és Ausztriának azt a kérését, | hogy e kölcsön fizetésének teljesítési ideje alatt, 20 esztendő alatt, az őket megnyomorító békeszerző-; désben reája rótt reparációkból semmit, egy fillért : se kelljen fizetnie, az első szóra teljesitik. Teljesitik a nagy-ententehoz tartozó hatalmak és teljesítik ; maguk azok a kis-ententehoz tartozó hatalmak, | amelyek javára pedig a reparációk közvetlenül szóltak és közvetlen erőgyarapodást jelentettek volna. (Rupert Rezső: Pedig Ausztria bűnösebb a háború felidézésében, mint mi! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Jobban tudott sírni!) Ez azért történt, mert Ausztria több bizalmat érdemelt. Nem sírásról van itt szó. A hitelezők erkölcseiben nincs különbség, akár belföldiek azok, akár külföldiek. Megfelelek én az igen t. minister urnák. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ott a nagyhatalmak állottak jót, nálunk ' ez nincs!) Tetszett volna kérni jótállást! Nem is ' mertek jótállást kérni, mert megkritizálták volna politikai működésüket is. (Rupert Rezső: Sokba került ez a politika! — Halljuk! Halljuk!) A hitelezők nem a siránkozók szép szemei szerint mérik a hitelezett összeget és nem a siránkozás melegsége szerint szabják meg a feltételeket. Épen azért a t.földmivelésügjá minister úrtól, mint a kormánynak e pillanatban egyedül jelenlevő tagjától, aki itt a javaslatokat képviseli, nagyon könnyed beszéd, hogy Ausztria azért kapott volna kölcsönt, mert jobban tudott sirni. Ne méltóztassék a külföldi tudóssitások révén ezt az államférfiúi nyilatkozatot a külföldnek megtáviratozni, mert igazán szembetűnő
