Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-274
440 A nemzetgyűlés 274. ülése 1924. hogy egy országtól, amelynek elvették kétharmad területét, 70% lakosságát, összes bányáit, erdeit s mindent, ami becses volt, a Felvidéken, Erdélyben és a Bánátban legjobb földjeit, vagyis, amely országot kétszer kiraboltak, még hadisarcot követelni, ez beleütközik az isteni és emberi törvényekbe és az igazságba. Ha tehát egy fillér jóvátételt fizetünk is, ez már nem lehet diadal, ez csak egy kényszerhelyzettel való megalkuvás szomorú eredménye lehet, amivel dicsekedni nem lehet. De nem fillérekről van itt szó (Zaj.) hanem egyelőre évente 17 millió aranykoronáról. Olyan módunk van nekünk, szegény Magyarországnak, hogy csak ugy könnyen lenézzük azt, hogy csak 17 millió arankyoronát fizetünk? Vegyük csak kézbe, képviselő ur, ezt a szerencsétlen uj állami budget-i, nézzük meg, hogy hasznos inveszticiókra mit tud fordítani a magyar állam. Azt látjuk, hogy 415 milliós költségvetésből félévenkint 12 milliót fordíthatunk hasznos invesztíciókra. Kerületemben nem tudok egy iskolaépületet restauráltatni, nem tudok egy tanítói lakást építtetni, kerületi székhelyembe, szülőfalumba lassankint kocsin sem lehet elmenni, csak gyalog, mert semmi hasznos invesztícióra nincs pénze ennek a szegény országnak, de azért küldjük ki zsákszámra az aranykoronákat ellenségeinknek, akik elvették országunk kétharmad részét. Hát lehet ezt diadalnak nevezni, t. Ház? (Berki Gyula: Ilyen beállítással persze egészen más! — Zaj.) Lehet, de egyelőre, képviselő ur, még én világítom meg a kérdés többi oldalát. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak! (Kiss Menyhért : Bethlen István Hódmezővásárhelyen azt mondotta, hogy nem fizetünk!) Kiss Menyhért képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Berki Gyula: Csak nem hirdeti a ministerelnök előre, hogy fizetünk jóvátételt! Azt tette volna helyesen?) Berki képviselő urat kérem szintén, méltóztassék csendben maradni. (Berki Gyula: Demagógia az egész,amit itt rendeznek! — Kiss Menyhért: Ne vállalja! Állja szavát! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Hát mi diktálunk?) Baross János: Ismétlem azt a kijelentésemet, hogy ezt diadalnak feltüntetni nem lehet. Ezt csak egy szomorú kényszerhelyzet hatásának lehet betudni. De t. kormánypárt, volt-e szükség arra, hogy ebbe a kutyaszorítóba most belemenjünk, hogy most vessük fel és hagyjuk felvetni a jóvátételi kérdést. Nem! Itt volt a kormány legnagyobb külpolitikai fiaskója. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon), hogy a külföldi kölcsön kérdésével elkezdetti házalni Európában ós az volt a legkatasztrófálisabb hatása a mi helytelen pénzügyi politikánknak, hogy a külföldi kölcsön kényszerhelyzetet teremtett számunkra és ellenfeleink ezzel junktimba hozták a jóvátétel kérdését, holott ez még kalendarice és szerződés szerint sem volt részünkre aktuális. Méltóztassanak kezükbe venni a trianoni szerződés szövegét, ott van a 163. cikk amely azt mondja, (olvassa) : »A bizottság egyúttal fizetési tervezetet készit, amelyben megállapítja, hogy Magyarország 1921 május 1-től kezdődő 30 éven át, mely határidőkben és milyen módozatokkal tartozik a jóvátételi tartozásnak azt a részét törleszteni, amelyet rá ki fognak vetni, miután — tessék aláhúzni piros ceruzával — a bízottság már megállapította volt azt, hogy Németország képes-e az ellene és szövetségesei ellen támasztott és a bizottság által felülvizsgált követelések teljes összegének fenmaradó részét megfizetni.« Mit jelent ez a cikk? Két dolgot jelent és pedig azt, hogy elsősorban Németországot évi április hó 10-én, csütörtökön* akarták kényszeríteni és csak másodsorban bennünket és Ausztriát — amely utóbbinak azután teljesen el is engedték a fizetést. Ez tehát a jogi része a dolognak s csak azután jön az összegszerű része, hogy t. i. nekünk csak akkor és olyan összegben kell megkezdenünk a jóvátétel fizetését — ezen nem lehet nevetni, ez igy van — ha kiderül, hogy Németország mennyit és hogyan bir fizetni. Mivel pedig köztudomású tény az, hogy máig sincs rendben az a kérdés, máig sincs tisztázva, hogy Németország mennyit és hogyan fog fizetni a jóvátételből — most törik talán ötvenedszer rajta a fejüket a világ összes győző államai — miránk nézve tehát nem állt még be az ideje a jóvátétel fizetésének, tehát a kérdés ránk nézve nem volt aktuális. A magyar kormány —• nagyon jól vagyok tájékozva e kérdésekben — igenis vállalt magára közben Szerbiával szemben kétféle szállítást és pedig szénszállítást a pécsi ügyből kifolyólag. (Berki Gyula : Dehogy a pécsi ügyből kifolyólag! Á szenet nem a pécsi ügyből kifolyólag vállalta!) A fegyverszüneti szerződés alapján. — Ha a képviselő urak megzavarnak, akkor kénytelen vagyok obstrukciós beszédet mondani, pedig az utánam következő szónok iránti udvariasságból igyekszem gyorsan beszélni. •— Azután vállaltuk más okokból Szerbiával szemben élő állatok leszállítását. (Kiss Menyhért : Mennyit ? Azt soha nem lehet megtudni, hogy mennyit fogunk leszállítani !) Elnök : Kiss Menyhért képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Baross János : Egyszóval à conto törlesztettünk valamit és ezzel egy nyugalmi állapotot teremtettünk. Amikor megkérdeztük a kormányt, hogy miért teszi ezt, azt mondotta, hogy ki akarja húzni a jóvátételi kérdés megoldását. Mi nagyon helyesnek és bölcsnek találtuk, ellenzéki oldalról, ezt a taktikát, hogy ugy mondjam ilyen türelmi szállítmányokkal a kérdés nagy komplexumának megoldását jobb időkre, jobb atmoszférák idejére toljuk ki. De hogy lehet azt mondani, hogy a mostani idők jók? Hiszen a francia-német kérdés most a legaktuálisabb. (Kiss Menyhért : Mi lesz Oroszországgal? — Berki Gyula : Amíg Bethlen nem ment az entente-államokba, addig követelték, hogy menjen!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Varsányi Gábor: Már lőttek a reparációnak!) Baross János: Azon csak igazán nem lehet vitázni, hogy elképzelhető-e egy jobb atmoszféra Európában a magyar jóvátételi kérdés rendezésére, mint a mai. Ennél igazán jobb atmoszféra csak az, ha a francia-német kérdés meg fog oldódni. Hiszen látjuk, miképen hül le a győző államok mentalitása, hogy érzik a maguk bőrén azt, amit csináltak, amint szintén nagyon helyesen mondja Puky Endre képviselő ur, csak a konzekvenciákat vonja le helytelenül — hogy fáj a győző államoknak a feje, hogy ábrándulnak ki a győzelmükből, hogy érzik azt, hogy igenis Középeurópában rendet kell csinálni, a magyarokat meg kell valahogy békíteni. Ez nekik ipari, kereskedelmi, szociális és politikai kérdés. Tehát akinek ideje van, az meg van mentve. Minekünk pedig időt és jogot adtak az időre és megsegített bennünket a német-francia viszály arra, hogy esetleg két-három évre kitolhassuk a jóvátételi kérdés megoldásának problémáját. Ha a szerencsétlen kölcsönkér dés fel nem vetődik, akkor a jóvátételi kérdés tényleges megoldását ki lehetett volna tolni. önök azt mondják, hogy ez egy óriási siker 3
