Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-274
À nemzetgyűlés 274. ülése 1924. évi április hó 10-én, csütörtökön. 415 egy dátum határozza meg és még az is, hogy az egyezménynek 4., 6. és 7. pontjában foglalt kötelezettségeket vállalja, meg kell tehát néznünk az eredeti fegyverszüneti szerződések 4., 6. és 7. pontban foglalt kötelezettségeket, (ügy van! a szélsőbalóldalon.) A Diaz-féle fegyverszüneti szerződés ennek a jobboldali kútfőnek tanúsága szerint november 3-án kelt (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) mig a belgrádi fegyverszüneti szerződés november 13-án kelt. Ha tehát a dátumokat nézzük, akkor is az én állitásom igaz, hogy az önök javaslata szerint a november 13-án kelt fegyverszüneti szerződést ismerték el. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Most nézzük meg, a november 3-iki Diaz-féle szerződésnek 4. pontja mire vonatkozik : »A szövetségeseknek joguk lesz a csapataikat AusztriaMagyarország területén szállítani, Ausztria-Magyarország stratégiai pontjait megszállani, a szövetséges hadseregek céljaira fizetést teljesiteni«. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Én nem hiszem, hogy olyan pontatlan lett volna a pénzügyminister ur, hogy egy más pontot vett volna ide. De lássuk még a következő pontokat. A 6. pont arra vonatkozik, hogy: az Osztrák-magyar monarchia kiürítendő területén az ideiglenes közigazgatást ki fogja gyakorolni. Ez sem vonatkozik a szállításokra. A 7, pont azt mondja : Az összes hadifoglyokat, a lakásuktól távol levő szövetséges alattvalókat, polgári személyeket hogyan kell a polgári hatóságnak kezelni. (Derültség a szélsőbalóldalon.) Ezzel szemben valóban a Károlyi-kormány és Franchet d'Esperay között kötött november 13-iki szerződésnek (Horváth Zoltán : Hazaáruló szerződés!), amelynek az alkotmányos meghozásában nagyatádi Szabó István ur felelős szerepet játszott, 4. pontja a következőt mondja : »A megszállott terület rendes forgalmának ellátására szolgáló vasúti személyzet és forgalmi eszközök helyükön maradnak, ezenkívül • 2000 waggonból, 100 lokomotivból, 600 waggonból, 50 lokomotivból álló tartalék egy hónapon belül a főparancsnok rendelkezésére bocsátandó egyrészt a szövetséges csapatok szükségleteinek kielégítése végett, másrészt a szerb közlekedési eszközökben a háború folytán okozott hiány pótlására.« Nyilván ez történik most, ez a reparációnak egy része, a hiányok pótlására leszállítják ezeket. Ennek az úgynevezett hazaáruló szerződésnek 6. pontja megköveteli, hogy : 15 nap alatt a főparancsnok rendelkezésére bocsátandó 3000 főnyi vasúti munkáscsapat az összes anyagi eszközökkel felszerelendő. Ez tehát szintén egy teljesítési kötelezettség. • Végül az önök javaslatában hivatkozott 7. szakasz azt mondja : »Tizenöt nap alatt a főparancsnok rendelkezésére bocsátandó a szükséges anyagi eszközökkel felszerelt utász és távírász csapat a szerbiai telefon és táviró hálózat helyreállítása céljából.« T. Nemzetgyűlés! Nem akarok ilyen kitérőkkel foglalkozni, méltóztassék megengedni, hogy érdemlegesen tárgyaljak tovább. (Farkas István: A pénzügyminister ur nem olvasta el a javaslatot! -— Reisinger Ferenc : A közbekiabáló vad hazafiak hol vannak most? — Horváth Zoltán : Nem tudták ezt az egységes pártban! — Egy hang jobbfelől : Nem lehet ugratni ! >— Zaj.) Elnök; Csendet kérek! (Horváth Zoltán: El sem olvasták javaslatot! — Reisinger Ferenc : Akik hazaárulóztak a reggel, hol vannak?— Fráter Pál : Most is azt tartjuk! — Reisinger Ferenc: Maga egy ostoba fráter! — Fráter Pál: Maga ostoba fráter! (Beisinger képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasítani.) — Berki Gyula : Micsoda korcsmai hang ez? — Reisinger Ferenc : Hogy ezek után még ezt meri mondani !) Reisinger képviselő urat kénytelen vagyok másodszor is rendreutasítani. (Reisinger Ferenc: Saját bűnükkel terhelten mást hazaárulóznak!) Reisinger képviselő urat kérem, méltóztassék csendben lenni, mert különben kénytelen lennék indítványt tenni a képviselő urnák a mentelmi bizottsághoz való utasítására. (Zaj. — Nagy Ernő; Éljen Debrecen!) Nagy Vince: T. Nemzetgyűlés! Megállapítható tehát nem vitás adatokból, hogy igenis a t. kormányzat a Jugoszláviával kötött szerződésben nemcsak a trianoni békében reánk kényszeritett terhes feltételeket vállalta magára, hanem a november 13-án a Károlyi-kormány és Eranchet d'Esperay között kötött és a Nemzeti Tanács által elfogadott fegyverszüneti szerződést is jogalapként elfogadta és ennek alapján terhes kötelezettségeket vállalt. T. Nemzetgyűlés! Én amikor e részre rátértem, már akkor is mondtam, hogy nem akarom kiélezni a politikai részt, mert súlyos jogi mondanivalóm is van erről a dologról. Arról van szó, hogy a kormány, amikor itt a fegyverszüneti szerződésig visszament, amikor a trianoni békén tulmenőleg a fegyverszüneti szerződésnek terhes kötelezettségeit is magára vállalta, akkor a magyar kormány őt jog szerint nem kötelező, tehát Magyarországnak terhét már nem képező kötelezettségeket, mint plus-terheket vett most a nyakába. T. Nemzetgyűlés! A nemzetközi jognak, az általános katonai konvencióknak elfogadott szabályai értelmében, •— amelyek tökéletesen fedik is a rationalis gondolkozást, — minden fegyverszüneti szerződés csak egy előzetes szerződés, egy ideiglenes hatáskörű megállapodás a végleges békeszerződések megkötéséig, (ügy van! a szélsőbaloldalon. — Horváth Zoltán : Ideiglenes rendezés!) Németországnak a nagy-entente-tal, de még a háború alatt a központi hatalmaknak Romániával és Oroszországgal kötött fegyverszüneti szerződései ideiglenes megállapodások voltak arra, hogy addig is, amig végleges békeszerződést nem kötnek, a szükséges, ugy hadszintéri, mint más egyéb dolgokban bizonyos ideiglenes megállapodást létesítenek. A nemzetközi jog értelmében tehát, mihelyt két egymással hadiállapotban álló állam a békeszerződést egymással megköti, -— annál inkább, ha már nemcsak az erre felhatalmazottak kötik azt meg, hanem az illetékes parlamentek azt ratifikálják, — attól a pillanattól fogva a fegyverszüneti szerződések mint időleges és egyenesen mint csak arra az időre kötött szerződések, ideiglenes szerződések, hatályukat vesztik, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Épen azért akadémikus vita volna, ha én most a belgrádi fegyverszüneti szerződés érdeméről akarnék beszélni : hogy helyes volt-e és szükségszerű volt-e, az erre a vitára semmi esetre sem tartozik. Arról van szó, hogy amint később tudtak reánk erőszakolni egy trianoni békét, annál inkább tudtak fegyverrel a kézben és Franchet d'Esperay 800.000 főnyi hadseregével reánk erőszakolni egy fegyverszüneti szerződést és abban bizonyos teljesítéseket kikötni. (Bogya János : Hála a forradalomnak!) Most azonban, amikor a trianoni béke alapján áll a t. kormányzat, amikor a trianoni békét aláirtak és az előző nemzetgyűlés azt ratifikálta, amikor későbbi kereskedelmi, gazdasági vagy bárminő szerződésekről van szó, — akkor, bármilyen • rossz az a trianoni béke, de egy megfixirozott valami, ezzel a trianoni békével a kezében minden azon túlmenő követelést Bethlen ministerelnök urnák joga és Napló XXII. i-4
