Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-273

370 A nemzetgyűlés 273. ülése 1924. évi április hó 9-én, szerdán. 429. számú irományhoz van csatolva, ezennel tiszte­lettel visszavonom. A részletes vita folyamán módom­ban lesz esetleg erre vonatkozólag még más javaslatot előterjeszteni. Legyen szabad most hozzászólnom ahhoz a javaslathoz, amely a nemzetgyűlés előtt fekszik és rámutatnom arra, hogy az ellenzék részéről semmiféle nehézséget sem görditettünk a kormány útjába, amidőn a kölcsön megszerzésével foglalkozott. Amidőn a pénzügyminister ur és a ministerelnök ur elsőizben közölte az ellenzék vezetőivel, hogy szándékukban van kölesönt felvenni, amely egy 40—50 milliónyi rövid lejáratú és egy 550—650 milliónyi hosszabb lejáratú kölcsön volna, kijelentettük, hogy mi e törekvés elé akadályt nem fogunk gördíteni, de ugyanakkor figyelmeztettük a kormányt arra, nem gondolja-e, hogy ezzel a kérelemmel egyidejűleg ön­maga felveti a jóvátétel kérdését. Figyelmeztettük egyúttal arra is, hogy véleményünk szerint az az ut, amelyen a kormány elindult a kölcsön megszerzésére, nem helyes, mert forditva kellett volna kezdeni ; nem Parisban, Bómában és Londonban, hanem Prágában, Belgrádban és Bukarestben kellett volna elkezdeni, hogy ennek a kölcsönnek kedvező hangulatot te­remtsenek. Mindkét esetben és mindkét állitásunkkal igazunk lett, az események minket igazoltak. Bekövetkezett az, hogy a kölcsön kérdésének felvetésével egy­idejűleg felvetődött a jóvátétel kérdése, és igazunk lett abban is, hogy az az ut, amelyen a kölcsön meg­szerzésére a kormány elindult, helytelen volt, mert ha más utón járt volna, véleményünk szerint rövidebb idő alatt és előnyösebb feltételek mellett tudott volna kölcsönt szerezni. Maga az az állapot, amelyben Magyarország akkor volt, amidőn a kormány elindult a kölcsön szerzésére, nem volt szerencsésnek mondható, mert azoktól az államoktól, amelyektől a kölcsönhöz való hozzájárulás nagyrészt függött, bennünket nagy-nagy űr választott el. Mielőtt tehát a kölcsön megszerzésére a kormány az előkészületeket megtette volna, elő­ször is meg kellett volna tennie mindazokat az elő­készítéseket, amelyek arra alkalmasak, hogy a körü­löttünk fekvő országokkal a viszony barátságosabb legyen, a feszültség némileg enyhüljön. Nem azt mondom ezzel, hogy nekünk a kisantant előtt térdre kellett volna borulnunk, nem azt mondom, hogy a kisantant előtt be kell hódolnunk, de egy tényleges állapotból kellett volna a konzekvenciákat levonnunk és azt a gondolatot, amely talán sokunkban megvan, arra az időre hagyunk, amikor annak a gondolatnak megvalósítására kedvezőbb talaj mutatkozik. E javaslatok tárgyalásánál fel kell vetnem a kérdést : egyáltalában szükség van-e erre a kölcsönre, és ha szükség van rá : nern lehetett volna-e a kölcsön felvételét elkerülni más, célszerű pénzügyi intéz­kedésekkel? A forradalmi időkben nem az első eset az, hogy a kormány a nemzet nagyobb mérvű áldozat­készségét veszi igénybe. Épen Szakács Andor t. képviselőtársam mutatott rá tegnap, hogy azok a rendkívüli teljesítmények, amelyek itt a kormány rendelkezésére állottak — pénzlebélyegzés, vagyonváltság, földvagyonváltság és egyéb címeken — megközelítik az ezer millió arany­koronát. Hogy e számok.nem túlzottak, arra nézve a pénzügyminister urnák a jóvátételi bizottsághoz intézett beadványára hivatkozom, amely beadvány­ban ő az államnak 50 %-os pénzlebélyegzésből keletkezett jövedelmét 105.4 millió aranykoronára becsüli, illetőleg ennyiben jelenti. Később a vagyon­váltság körülbelül kétszáz millió aranykoronát tett ki. Méltóztassanak most ehhez hozzászámítani az egyéb, azóta foganatosított zárolásokat és teljesítményeket — hozzávéve a földvagyonváltságot is — s akkor azt hiszem, ez az ezer millió aranykoronára való becslés egyáltalában nem mondható túlzottnak. A kormány­nak tehát rendelkezésére állott egy nagyon nagy összeg, — négyszer olyan nagy összeg, mint amit most kivan felvenni — a rendes adón kívül. Ez az ; összeg a rendes állami bevételekkel együtt elúszott, elment s ugyanakkor az államjegy forgalom az egy billión lényegesen felette van, ami szintén kell, hogy hozzászámittassék ehhez. Pénzünk értéke a 0'3-as zürichi kurzusról leesett az osztrák pénz alá. Mindezek az áldozatok a nemzet részéről hiábavalóknak bizo­nyultak, mert végre is a kormány most ide jön és azt mondja : Nincs más mentség, minthogy külföldi kölcsönt kell szerezni, amellyel egyensúlyba tudjuk : hozni az állam költségvetését. Méltóztassanak megengedni, itt joggal vetődik fel a gyanú,. hogy ha ilyen nagy összeg, amely az ; évek folyamán rendelkezésre állott a kormánynak, nem volt elegendő ahhoz, hogy az államháztartást egyensúlyba tudják hozni, vagy ha látták azt, hogy az államháztartásnak nagy deficitjét a nemzet ujabb és ujabb áldozatkészségével nem lehet megszüntetni, akkor miért nem tettek intézkedéseket a deficit el­tüntetésére. Joggal vetődik fel a gyanú, hogy ez a ; kölcsön, amely összegében lényegesen kevesebb, mint ; amennyit a pénzügyminister ur előirányzott — hiszen a pénzügyminister ur körülbelül 700 millió koronát kért és ez a 700 millió korona leapadt 250 millióra, tehát alig egyharmadát kapja meg annak az összeg­nek, amelyet a pénzügyminister ur kért, mert nem tételezem fel azt, hogy a pénzügyminister ur egy olyan javaslattal ment a népszövetség pénzügyi bizottsága elé, amely javaslat az alkura volt felépítve, hanem feltételezem azt, hogy a pénzügyminister ur javaslata a 700 millió koronát illetőleg is komoly érvekkel volt alátámasztva és a pénzügyminister urnák meg­győződése tényleg az volt, hogy neki 700 millió arany­koronára van szüksége, hogy ezt az országot pénz­ügyileg rendbe lehessen hozni — mondom maga, ennek az összegnek alacsonysága, — eltekintve a feltételektől, amelyekhez ez az összeg kötve van, — joggal kelti fel mindenkiben azt a gyanút, hogy itt nem komoly szanálás fog kezdődni, hanem kezdő­dik megint egy kísérlete annak, hogy miképen : kívánják most valamely más irányban az állam­i háztartás pénzügyeit vezetni. Sajnos, nem mondhatok irányt, mert eddig pénzügyi politikánkat egy jellemezte : az irány­talanság. Nem volt egy meghatározott irány, nem tudták azt, hogy mit akarnak csinálni, tisztán csak ötletszerű intézkedésekkel dolgozott a kormány. Talán egyedül csak Hegedűs Lóránd pénzügyminister urnák volt átgondolt tervezete — teljesen mindegy most, hogy az jó volt-e, vagy rossz, gyakorlatilag megvalósítható volt-e vagy sem, de tényleg volt egy : koncepciója, vagy terve — amelyet nem tudom, hogy mi akadályozott meg ; ugy érzem azonban, hogy inkább belülről akadályoztatott meg annak komoly végrehajtása és nem volt meg az az áldozat­készség az egyes társadalmi osztályokban,- amely ; áldozatkészségnek meg kellett volna lenni. Ha az ; az áldozatkészség talán akkor kissé kisebb mértékben lett volna meg, mint amilyen áldozatkészséget ma . kell a nemzet összességének mutatnia, azt hiszem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom