Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-273

A nemzetgyűlés 273. ülése 1924. évi április hó 9-én, szerdán. 353 Ilyen még nem volt a magyar parlamentben! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Farkas István : Nagyon rossz a lelkiismeretük! — ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Friedrich István : Félórás beszédek vannak ! — Propper Sándor : Miért nem kiáltják ki a diktatúrát? Az sokkal egyszerűbb. — Zaj és ellenmondásoh a jobboldalon. — Elnök csenget. — Baross János : Talán Andrassy Gyula gróf obstruait tegnap? — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Kálmán István : Minden európai kormány megcsinálja ezt! — Folytonos zaj. — Baross János : De nem a negyedik szónok,hanem egy hónapi vita után! —Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak ! (Esztergályos János : Macedóniában! — Felkiáltások a jobboldalon : Oda való! — Zaj. — Szakács Andor : Nem is vagyunk tanácskozóképesek. — Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Kérd a tanácskozóképesség megállapítását!) Rupert Rezső : Mélyen t. elnök ur, az ellenzék határozatából kénytelen vagyok kérni a tanácskozóképesség megállapítását. (Zaj a jobboldalon.) Elnök : A képviselő ur csak a maga részéről kérheti ezt s amennyiben kéri, elrendelem a tanácskozóképesség megállapítását. (Perlaki György jegyző megszámlálja a jelenlevőket. — Baross János : Gyerünk be! 16 órát itt fogunk ülni! — Propper Sándor: Tessék itt lenni! — Zaj. Felkiáltások a baloldalon : Már jönnek ! — Drozdy Győző : Meg kell büntetni őket ! Végig kell hallgatniok a beszédeket ! — Erdélyi Aladár : Ez büntetés? Én nem tartom annak. — Folytonos zaj. — Bessenyei Zénó : Itt vagyunk a folyosón! Ezt nem lehet szellemileg kibirni! — Folytonos zaj.) Perlaki György jegyző : Negyvennégyen vannak jelen. Elnök : Az ülés tanácskozóképes lévén, kérem a képviselő urat, szíveskedjék beszédét folytatni. Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés! A takarékosság kérdésénél vagyunk, annál a kérdésnél, amelynél játszva lehet kimutatni azt, hogy semmiféle nehézsége nincs annak, hogy előteremtsünk 250 millió aranykoronát, amellyel pótolhatjuk a külföldi kölcsönt. A militarizmus a hadsereg, a fegyveres erő kiadásainak kérdésével foglalkozom, és ennek a kérdésnek tárgyalását folytatom. A Magyar Nővédő Egyesület Szövetsége is azt üzeni, — pedig ezt az ülést gróf Apponyi Albertné elnöklete alatt tartották, — hogy több háborút nem akarunk, még Trianon dacára sem. (Erdélyi Aladár : Helyes!) Nagyon helyes, hiszen háborúban nem tudunk győzni, (Drozdy Győző : De nem ám !) minket csak a nagy viszonylatok eltolódása állithat vissza régi helyünkre. De hiába is akarnánk háborút, mert a trianoni szerződés azt mondja : csak ennyi és ennyi katonát szabad tartanotok a bekend fenntartására és határrendőrségi szolgálatra. De azonkívül is elénk mered sok lehetetlenség, amelyet annak idején a katonai szakértők nekünk elmondottak. Amikor annak idején nem akartuk aláírni a trianoni békeszerződést, akkor idejöttek a katonai szakértők és elmondották, hogy ha bonyodalom támadna, akkor már az első félórában, anélkül, hogy az első fegyver is elsülne, le vagyunk verve, mert hiszen nem kell egyéb, minthogy fővárosunkra rátámad egy ellenséges repülőraj, amely tőlünk 40 kilométernyire állomásozik, az első percben elvágják a dunai hidakat, az első percben ellövik a komáromi vasutat (Mozgás a jobboldalon), nincsenek rohad vonalaink, nincs meg az a sokszorosan biztosított élelmezési dózisunk . . . (Zaj és felkiáltások a jobboldalon : Mi köze ehhez a javaslatnak?) Az a köze van, hogy amikor ők megállapították, és úgyszólván parancsolták, hogy tessék aláírni a trianoni szerződést, mert különben holnap életbelép a hadiállapot, megmondották, hogy négyszeres gyalogsági túlerővel, de sokkal több, hatszoros gépfegyvertulerővel, négyszeres tüzérségi túlerővel (Felkiáltások a jobboldalon : Lehetetlen ilyeneket beszélni!) ezek szorzatával 96-szoros túlerővel vagyunk szemben csak mechanikailag is. Épen azért nekünk, akik meg akarjuk menteni ezt az országot, ott kell az áldozatokat megtakarítanunk, ahol úgyis hiába volna mmden áldozat. T. Szomjas képviselő ur, olyan nagyon felizgul, amikor ezeket mondom. (Perlaki György: Nem csak ő izgul!) Most tehát majd egy igen nagy hazafinak véleményét és álláspontját olvasom fel, amelyet nem hasonló esetben fejtett ki, hanem Magyarországra nézve sokkal veszedelmesebb helyzetben, amikor az orosz birodalom felhője tényleg ott lebegett az osztrákmagyar monarchia felett. Ezek a szavak megmagyarázzák, hogy mire kötelez bennünket a hazafiság. Az 1840 február 5-én tartott kerületi ülésen Deák Ferenc, az újoncok megajánlásáról és a hadiköltségekről mondott beszédében ezeket mondotta (olvassa) : «Zala, rendjei kötelességüknek ismerik a polgári társaságnak mind bel-, mint külbátorságára felügyelni, mert azt hiszik, hogy erről gondoskodni első feladata a közállománynak. Azonban, mint ez az országos választmány jelentéséből kitetszik, hazánk külbátorságát veszély nem fenyegeti, körültünk mindenfelé mély csend és béisesség van, ugy, bogy a jelen fennálló katonaság a külbátorság fenntartására elegendő. Ellenben belbátorságunk hogyan áll? A törvények szentsége megsértve, még pedig maga a végrehajtó hatalom által van megsértve, melynek kötelessége volna azokat nem csak megtartani, hanem mások által is megtartatni ; (Patacsi Dénes : De a kamarilláról beszélt akkor Deák! — Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon. Most is van kamarilla!) pedig szomorúbb helyzet nem lehet, mint midőn épen azon hatalom, melynek kezébe adatott a törvények megtartására való felügyelet önmaga szegi meg azokat.» Ez teljesen ráillik a mai helyzetre. Es meg méltóztatik látni, (Barthos Andor: Ugyan, ezt el nem hiszi senki!), hogy Deák szavainak további részei még mennyire ráiílenek a mai helyzetre. (Felkiáltások a jobboldalon : Felháboritó! — Olvassa) : »Hazánkban a törvények tisztelete többé fenn nem áll, mert maga a kormány nem ismeri meg a törvény iránti tiszteletet. Látjuk, hogy a legtisztább törvényt, melyet félremagyarázni nem lehet olymódon játssza ki, mely csak gúny, magára a végrehajtó hatalomra.« Tessék visszagondolni az 1920. évi I. t.-c. 10. §-ára, amelyet ugy játszott ki, hogy helyette oktrojált alkotmányt adott, (ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és ezt ma is fenntartja. Ha ezt igy szárazon, minden frázis nélkül, akármelyik európai újság leirná, meg vagyok győződve róla, hogy többet ártana az ausztriai kormánynak, mint minden vélt összeesküvés. (Zaj és felkiáltások jobbfelől : Az atisztr iáinak, nem a magyarnak!) Eóla volt szó, mert az akkori magyarok annak nevezték el. Most is az ausztriai kormány van felettünk. (Nagy zaj és derültség a jobboldalon.) Az osztrák szoldateszkának maradványa és iskolája az, amely felettünk van. (Nagy zaj jobbfelől. — Halász Móric : Hogy lehet ilyet mondani. Felháboritó! — Propper Sándor : Kosszabb kiadásban ! — Farkas István : A Bach-korszak becsületesebb volt, mint ez a kormány56*