Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-261

A nemzpfgyuUs 261. illése 1924, tént-e csempészés vagy nem, s ha történt, akkor kíméletlenül intézkedjék. A visszaélés második formája ebben az akcióban az, hogy a szállításra óriási összegeket zsebeltek be ezek a vezetők, csomagonként másfél dollárt, és vállalták a szállításnak minden formáját, vasúti szállítást, hajószállitást, postai szállítást és bár New-Yorkban hajózták be ezeket a csomagokat, bár a hajó ingyen szállított nekik, bár a második akcióban utánvételezték a Németországon, x\usztrián keresztül való vasúti szállítást és utánvételezték a postai szállítást, tehát tulajdonképen a másfél dollárból nyilvánvalólag egy krajcárt sem költöttek arra, amire kellett \-olna

, — elmentek a népjóléti minister úrhoz és még őt is meg akarták zsarolni. A számok a következők. Adataink szerint a második akció során 28.000 csomag érkezett ide. Egy csomag szállítási ára másfél dollár volt, tehát összesen 42.000 dollár. Ebből a 42.000 dollárból semmivel sem számoltak el. Ez a visszaélések második formája az u. n. szeretetakciók során. A harmadik az, hogy a csomagok elvesztek. Elvesztek pedig olyan csomagok is, amelyek címezve voltak, és — ugy látszik — elvesztek olyan csomagok is, amelyek nem voltak címezve. Hat egész vagon veszett el, amelyeknek nyoma sincs, amelyekkel senki el nem számolt és amelyek elvesztését senki meg nem indokolta. Az elveszett csomagok Páy Zoltánnak az amerikai konzulátus egyes tagjaival végzett számitásai szerint körülbelül 31.000 darabot tesznek ki. Az értékben 37.700 dollár. Az egész veszteség tehát 80.000 dollár, ami ma több mint hatmilliárd magyar koronának felel meg. Hogy milyen módon kezelik ezt az ügyet azok, akik a mozgalmat megindították, arra maga Marczinkó plébános ur ad nekünk bizonyítékokat, aki pár héttel ezelőtt felkeresett engem, tudván, hogy én a magyar sajtóban ezt az egész kérdést pertraktáltam. Előttem kijelentette, hogy ők igenis, nem hajlandók elszámolni, mert ezzel ők nem tartoznak. (Zaj a balközépen.) Kérdem, t. Nemzetgyűlés, ha már az amerikai magyarság ilyen nagy összegeket és értékeket összehalmozott a maga kisembereitől, valójában kié ez az érték ? Azé, aki összegyűjtötte ? Lehetséges, hogy azon a címen, hogy Amerikában nem vonják kérdőre őket, Magyarországon se legyen senki, aki őket kérdőre vonja 1 Hiszen ha ezt szabályként elfogadjuk, akkor azt kell elismernünk, hogy azokkal a csomagokkal és pedig a címzettekkel épugy, mint a nem címzettekkel, azt csinálnak, amit akarnak, ellophatják, eladhatják azokat. Valamiféle formát csak kell találnunk, amivel ezeket a gazembereket megfogjuk! (Ugy van! Zaj a halközépen.) Amikor egy nemzeti állam összeomlik és darabokra szakad, úgy. mint a mi nemzeti államunk darabokra szakadt, akkor minden épkézláb politikának ábécéje az, hogy erősebb és élesebb nemzeti politikát folytasson, magát a nemzetet hangsúlyozza mindig és minden körülmények között azzal a ténnyel szemben, hogy az állam összeomlik. A magyar állam darabokra tört, de nem vagyok hajlandó és nem vagyunk hajlandók elismerni azt, hogy a magyar nemzet is darabokra tört volna. A magyar nemzet egységes, a magyar nemzet egységéből semmit sem adhatunk fel; az egységes magyar nemzetnek épúgy tagjai a megszállott területeken kínzott véreink, mint az amerikai magyarság. Ezek hozzánk tartoznak, ezekkel nekünk törődnünk kell, ezeknek érdekeit fel kell karolnunk és fenn kell tartanunk a magyar nemzet lelki, erkölcsi és kulturális egységét, a magyar nemzet egyetemével. Ezzel szemben azt látjuk, hogy az amerikai magyarság a legteljepvi március hó 26-nn, sz< rdàti 2í) sebb mértékben el vau hagyatva, el van hanyagolva. Kik mennek ki Amerikába? Talán az intelligenciából is sokan mennek ki olyanok, akik rossz fát tettek a tűzre és ott akarják jóvátenni, illetve ott akarnak elmenekülni a társadalom és az állam bosszúálló keze elől. fHorváth Zoltán: Például Zákány Gyula!) De kimennek főleg a kisemberek és munkások, tehát épen a legértékesebb része a magyarságnak, az, amely akar és tud dolgozni, amelyben megvan a felelősségérzet, amelyben megvan az akcióképeség, amely mer valamit vállalni, rizikót, fáradságot és szenvedést magára venni és ezek nem azért mennek ki, hogy itthagyva a hazát, uj hazát keressenek, hanem túlnyomó részben azért mennek ki, hogy megélhessenek és itt ebben az országban majdan exisztenciájukat tudják megalapítani. Ezek a mi véreink, ezek a derék, kezük munkájával dolgozó tisztességes keresztény magyar emberek, és kinek a kezében van ez az amerikai magyarsági Szélhámosoknak, notórius gazembereknek, mindenféle szedett-vedett álnok üzletembereknek a kezében. Ki ez a Berkó D. Géza ? A háború első évében ez a Berkovics (Egy hang balfelől: Berkovics?) — Igen, Berkovics volt! — nagy akciót indított az itteni magyarság felsegélyezésére, »aranyat vasért« címen. Mérhetetlen összegeket zsebeltek el és mostanáig sem számoltak el ezzel az összeggel. Hol vannak ezek a vagyonok, amelyek a magyar nemzetet és a magyar népet illetik. És kiktől szedik be ezeket a szeretetcsomagokat ! Ezeket a szeretetcsomagokat a kis, apró magyar munkások adják, küldik, tulajdonképen az ő rokonaiknak, szeretteiknek, gyermekeiknek vagy apjuknak Amerikából. Ez tulajdonképen nem is szeretetakció, mert túlnyomórészt egyszerűen csomagszállítás; szeretetakció címén ezek milliókat és milliárdokat harácsolnak össze és tönkre teszik annak a magyarságnak jó magyar lelkületét, amelynek áldozatkészségére a magyar hazának és a nemzetnek itt szüksége volna. Ha ezeket a mérhetetlen értékeket annak idején olyan emberek, akikben felelősségérzet van, és akik méltók arra, hogy az amerikai magyarságot vezessék, jó, hazafias és nemzeties irányban használták volna fel, óriási magyar kulturális és jóléti alapokat lehetett volna teremteni, kórházak tizeit lehetett volna ezekből az összegekből felépíteni és ahelyett kizsarolják ezeket a kisembereket, meglopják, megrabolják őket, és nincs hatalom, amely ezekkel leszámolna és nincs felvilágosító munka, amely az amerikai magyarságnak megmondja, hogy kik azok, akik őket ma ott vezetik. (Lendvai István: Erkó! Berkó! Schossberkó!) 52 zsidó lapja van az amerikai magyarsághak, de egy keresztény lap sincs köztük és hogy hogyan tájékoztatják a magyarságot, mutatja az, hogy egyetlen amerikai lapban sincs soha megírva, nogy mennyi a magyar korona kurzusa, hogy szádadon rabolhassák ki őket. A Kis Emilek, akik ellen száz számra van feljelentés, a Berkó D. Gézák, ezek az amerikai magyarság felelőtlen vezérei és a keresztény magyarság vezetői ezekkel szemben meghunyászkodnak. Nekem tudomásom van arról, hogy egy nagyon kiváló és igazán fajvédőnek mondható gondolkozású református lelkész, Takaró Géza kiment New-Yorkba és amikor egy nagyon előkelő és nagy hazafias magyar egyesület kiküldöttei őt felkeresték, azt mondta: én az urakkal nem állhatok szóba, mert az én egyházamban a presbiterek és vezető emberek kikeresztelkedett zsidók, az Éhler-páholy tagjai. Nem régiben volt egy karácsonyi ünnepség Amerikában, New-Yorkban és ott óriási hűhóval fogadták a református egyház vezetői az Ehler-páholynak ezeket a tagjait, a Berkó Gézákat és a Kis Emi-