Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-272
338 A nemzetgyűlés 272. ülése 192 országgal szemben (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.), ha bizonyos olyan követeléseit teljesiteítük volna, amelyek a magyar nép többsége akaratának megfeleltek. Ezeket az alkalmakat nem mi mulasztottuk el, hanem a kormány, amely ezen a felelős helyen ült és amely az országot ezekről az alkalmakról és lehetőségekről nem. is tájékoztatta, (Horváth Zoltán: Hegyeshalmy még most is adós a marienbadi tárgyalásokra vonatkozó felvilágosításokkal! Pedig akkor mint kereskedelemügyi minister megigérte!) holott itt a nemzetgyűlésen is megkérdeztetett ezirányban. Ezekért a mulasztásokért a kormány a mi politikai viszonyaink között — ahogyan Ándrássy Gyula gróf t. képviselőtársam kifejtette — semmiféle következményekkel terhelve nem lesz, de a történelem előtt kétségtelenül a legsúlyosabb felelősség hárul reá. (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Dénes István: De azért jogi felelősséggel tartoznak, ha a politikai felelősség alól mentesülnek is! — Horváth Zoltán: Előre abszolutóriumot kapnak minden bűnükért!) Most 250 millió aranykorona felvételéről van szó. Én ennek a kölesönnek gazdasági részével óhajtanék az időhöz képest röviden foglalkozni. (Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ne gondoljuk azt, hogy a 250 millió aranykorona kölcsönnel most már az ország pénzügyi helyzete teljesen szanálva lesz. Hiszen maga a Népszövetség pénzügyi bizottságának jelentése hangsúlyozza, hogy az ország talpraállitása két tényezőtől várható: először a költségvetési egyensúlynak, másodszor pedig a kereskedelmi mérlegnek helyreállításától. (Ugy van! jobbfelől.) Hangsúlyozza a pénzügyi bizottság, hogy az elsőhöz a külföld segítséget nyújt Magyarországnak a külföldi kölcsön biztositásá val, ellenben a kereskedelmi mérleg helyreállítását és az erre vonatkozó erőfeszítést Magyarországnak saját magának kell végrehajtania. (Erdélyi Aladár: Nem csak azt hangsúlyozza! A külföldi tőke részvételét is!) Most nézzük meg, vájjon milyen áldozatokat hozott már Magyarország saját pénzügyi egyensúlyának helyreállítására a forradalom, a kommün és a román megszállás lezajlása óta. Először is, ugyebár, — Kállay pénzügyminister sokszor hivatkozott erre a külföldi tárgyalások rendjén, — az állami tisztviselők, a közalkalmazottak mérhetetlen nagy áldozatot hoztak, amikor megelégedtek békebeli fizetésük egy igen csekély hányadával. Ugyanez áll a magánalkalmazottakra és a munkásokra nézve is (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon,) akik az ország érdekében képesek voltak évszámra a békebeli életstandard legnagyobb hányadáról lemondani és megelégedni minimális bérekkel. De tévedés volna azt hinni, mintha a mezőgazdasági lakosság nem hozta volna meg a maga áldozatát. Méltóztassék visszaemlékezni a rekvirált búzákra, a gabonarekvirálásokra, az őrlési adóra, mindez olyan megterheltetés volt, amelyet a mezőgazdasági lakosság egyoldalúkig viselt a többi társadalmi réteg javára ; hozzászámítom még ehhez a kiviteli illetékeket is. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha pedig nézzük, hogy az ország lakosságának összessége, nemcsak egyes társadalmi réteg, milyen áldozatokat hozott, a következőket találjuk: 1920-ban Korányi akkori pénzügyminister ur az akkori 14 milliárdos bankjegyforgalom felét pénzlebélyegzés címén elvette az országtól, ami akkor 200 millió aranykorona-értéknek felelt meg. (Friedrich István: Ugyanannyi, mint a mostani kölcsön!) Méltóztassék megmondani, t. kormány és t. többség, hová lett ez a 200 millió aranykoronái Hegedűs minister ur 15%-os részvényváltsággal kezdte hivatali működését, azonnal ' l. évi április hó 8-án, kedden. zárolta az összes betéteket és részvényállományt. Ez, aranyértékben kifejezve, körülbelül 150 millió aranykorona ujabb áldozat volt az ország részéről. Hová lett, t. Nemzetgyűlés, ez a 150 millió aranykorona? Azután folytatta Hegedűs Lóránt a különböző vagyonváltságokon, amelyek közül én a földvagyonváltság értékét megfcözelitőleg körülbelül 400 millió aranykoronára teszem. (Renczes János: Sokkal több!) Ha 1000koronában számi torn átlag a leadott földek holdját, s ha ehhez hozzászámítjuk a különböző más vagyoni kategóriák vagyonváltságát, — hiszen nekem végtére hivatalos adatok nem állanak rendelkezésre, (Peyer Károly: Nem is kapunk!) mert külföldi ember megkaphatja azokat, de a magyar országgyűlés nem, miután ez a kormány erkölcse, ez a kormány magatartása az alkotmányosság szempontjából, — akkor azt merem állítani, hogy a mostani kormány 1920 óta megközelítőleg 1000 millió aranykorona rendkívüli bevételhez jutott különböző vagyonváltságok és ilyen rendkívüli adóztatások révén, a rendes adók évi állandó emelése és fokozása mellett. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ebbe nem számítom bele a forgalmi adót, a kincstári részesedést, az őrlési vámot és más ilyen rendkívüli adóforrásokat. Ez a kormányzat tehát 1920 óta ennek az országnak lakosságától niegközelitőleg a négyszeresét kapta —- mondom, abszolút számokban nem tudok beszélni — annak a 250 millió aranykoronának, amellyel most csodálatos módon az állam pénzügyi egyensúlyát, kereskedelmi mérlegét és mindent talpra állitani akarnak. Hová tette a kormány ezt a rengeteg bevételt, hová tette ezt az 1000 millió aranykoronát? Kiderül a népszövetségi jegyzőkönyvekből, hogy a Népszövetség pénzügyi bizottságának beterjesztette a kormány, mert az bekövetelte, az 1922/23. évi költségvetési évről a zárszámadásokat. A magyar nemzetgyűlésnek nem fogja soha előterjeszteni^ Itt a törvényjavaslatban kijelenti a kormány, hogy ez a szanálási terv nem szünteti meg a kormánynak azt á kötelezettségét, (Erdélyi Aladár: Nem bizony!) hogy évi költségvetéseket terjeszszen be a nemzetgyűlés elé. Itt ezt hangoztatja; de zárszámadásokról egyáltalában nem beszél, a zárszámadásokat nem emliti. (Erdélyi Aladár: Az beletartozik a költségvetési jogba!) Pedig igazán végtelenül kíváncsi volnék megtudni, hogy mire ment ki az a — mondjuk — *U milliárd aranykorona, amelyet a rendes adóbevételeken felül a kormány ebből a nemzetből nem egészen négy esztendő alatt a haza megmentésének jelszavával már kivett? Most, amikor látjuk azt, hogy ilyen óriási anyagi erőfeszités, amely négyszer meghaladja a külföldi kölcsönt, semmi célt el nem ért; amikor látjuk, hogy budgetünk állandóan romlott mellette; amikor látjuk, hogy a koronánk értéke állandóan hanyatlott, a drágaság mind elviselhetetlenebbé vált, — akkor beszéljünk egészen őszintén és nyíltan — hogyan kívánhatja ez a kormány, nem mi tőlünk, akik nem vagyunk neki lekötve semmiféle r címen, semmiféle választási vagy más támogatással, de az országnak egyetlen egy adófizető polgárától, hogy iránta és további működése iránt bizalommal legyen?! (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Most előttünk vannak a szanálási javaslatok, előttünk van az öt félesztendei költségvetés, kiadási és bevételi tételeivel, illetőleg a költségvetések végösszegeivel. Tessék elképzelni, vájjon egész Európában, Ázsiában, Afrikában létezhetik-e egy parlament, vagy ahol nincsen parlament, egy országos nyilvánosság, egy közvélemény, ahol a kormány ilyen szanálási tervet kidolgoz,
