Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-272

322 A nemzetgyűlés 272. ülése 1924. évi április hó 8-án, kedden. máris biztató tárgyalások indultak meg — ugy tudom — Romániával, Jugoszláviával és más államokkal is, bár ugy érzem, hogy tarifális egyezségek kötése nehezen fog menni mindaddig, mig hiányzik a gazdaságpolitikai instrumentum, az uj autonóm vámtarifa. Ezért e helyről is tisztelettel, de nagyon nyomatékosan kérem az igen t. kormányt, méltóztassék az uj vámtarifát mielőbb a nemzetgyűlés szine elé hozni, mert csak ez lesz képes megszüntetni azt a lehetetlen helyzetet, amely Magyarországon ma a külkereskedelem terén uralkodik. Ezt a eélt azonban ez az TIj vámtarifa csak akkor fogja elérni, ha az ország politikai és gazdasági erőviszonyaihoz alkalmazkodik és szolgálja az ipar, kereskedelem és mezőgazdaság érdekeit anélkül, hogy egyik termelési ágat a másiknak kiszolgáltatná. Jelen helyzetünkben csakis egy megfontolt tendenciájú, bölcs önmérséklésen felépülő, nem túlzó, a termelési ágak között r mindenkor szükséges összhang figyelembevételével felépülő, befelé közmegnyugvást keltő, kifelé nem provokáló vámtarifától várok gazdaságpolitikai eredményeket. E tekintetben nem lehetünk eléggé óvatosak. Hiszen csak a legutóbbi napokban az ásványolajgyárak kísérelték meg, hogy az olaj és petroleum vámfelpénzét felemeljék ugy, hogy HZ cl fogyasztókra, de különösen a mezőgazdaságra és a falvak népére óriási megterhelést, kiszolgáltatottságot jelentett volna. Amikor a petroleum és a benzin ára az egész világon lefelé menő tendenciát mutat, akkor ez ellen az indokolatlan árdrágitás ellen, a legteljesebb mértékben és a legerélyesebben tiltakoznunk kell. (Helyeslés.) Ez nem közgazdaság, nem iparfejlesztés; ez öt vállalat monopóliumának mesterséges tenyésztése, (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) amelyből sem az országnak, sem a fogyasztásnak, sem a közgazgaságnak haszna nincs. (Lendvai István: Valóságos ellenzéki beszéd!) A t. képviselő ur talán elismeri, hogy elég objektiven beszélek. (Igaz! Ugy van! balfelöl. — Szilágyi Lajos: Sőt! Teljesen ugyanazt mondja, mint mi! Nagyon tetszik! — Kassay Károly: Teljes a harmónia!) Ma már ipari életünk illusztris vezetői közül nagyon sokan belátják, hogj; egy provokáló és minden más érdeken keresztülgázoló, a fogyasztást mérhetetlenül megdrágító vámtarifával a közgazdaságban épen az ellenkező hatást érjük el, mint amit elérni akarunk. Hogy ez a fegyver milyen kétélű, azt mi sem mutatja jobban, mint a nemzetek szövetsége pénzügyi bizottsága által hangsúlyozott az a kijelentés, hogy Magyarország helytelenül jár el, amikor az infláció s a behozatali tilalmak védelme alatt olyan iparágakat fejleszt, amelyeknek természetes előfeltételeivel idebent nem rendelkezik. Apponyi Albert gróf hetekkel ezelőtt egy fényes beszédében meggyőzően kimutatta, hogy mi és kik rejlenek e mögött: olyan tényezők, akik látni akarják közgazdaságunknak, kultúránknak megcsonkítását is, nemcsak a trianoni határok megcsonkítását. Az volna itt ugyanis a cél, hogy iparunk csupán az idebent termelt nyersanyagok feldolgozására szorítkozzék. Ezt azonban ilyen nyersen a mezőgazdaság, a kereskedelem sem fogadhatja el, bár a csak vámvédelemből és kiviteli prémiumból élősködő iparfejlesztésnek sem a mezőgazdaság, sem a kereskedelem általánosságban nem hive. T. Nemzetgyűlés ! Mi idealiter mindig a hazai termelésre és a belső fogyasztásra támaszkodó iparok létjogosultságát hirdettük és hirdetjük. Ma azonban, amikor Csonka-Magyarország nyersanyag-forrásait elvesztette, a magyar iparnak csupán a benntermett nyersanyagok feldolgozására való utalása egyszerűen elfogadhatatlan megszorítás, mely Magyarországnak nem talpraállitását, hanem gyarmati szinvonalra való lezüllesztését jelentené. Ezt a mezőgazdaságra is végzetesnek tartanám és ebben a tekintetben szívesen felajánljuk az iparnak védelmünket és szószólásunkat. Másrészt azonban a védelem fejében elvárhatjuk, hogy az uj vámtarifa ipari részében ne legyen mereven elzárkózó és ne menjen tul azon a józan határon, amely mellett a kereskedelem, a mezőgazdaság és a fogyasztás is megtalálja a maga számítását, de megtalálja a maga számitását az ipar is. (Helyeslés a balés a szélsőbaloldalon.) Az ország pénzügyi és gazdasági megújhodásának conditio sine qua non-ját én a gazdasági forgalom szabadságában, a gazdasági szabadság teljes restituciójában látom. (Helyeslés^ a, bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha ez még sokáig késik, hiába hozunk be külföldről aranyat, az itt sárrá fog változni. Maholnap már tiz esztendeje lesz, hogy első sorban a mezőgazdaság, de a kereskedelem is a kényszergazdálkodásnak nemcsak ránézve, de az egész ország közgazdaságára nézve hátrányos állapotát eltűrni kénytelen. Ezalatt az idő alatt nem a kereslet és a kinálat, nem a világparitási ár, szabta meg terményeinek árát, — és e tekintetben jóformán nincs is különbség ipar és mezőgazdaság között — hanem a külömböző központoknak, irodáknak, tárcaközi bizottságoknak export- és árpolitikája. Már pedig vagy van hivatva a külkereskedelem, mint a nemzeti közgazdaság legproduktivabb tényezője arra, hogy az államháztartás szükségleteinek nagy részét biztosítsa, és akkor minden erővel támogatnunk kell, vagy pedig légmentesen zárjuk el a gazdasági forgalom minden útját, de akkor ne hivatkozzunk külkereskedelmi mérlegekre és ne ebből vezessük le pénzünk külföldi romlását. Az engedélyezési és kontingentálási rendszeren felépülő, kiviteli illetékekkel operáló, 99 tanács és bizottság 999 közegével dolgozó exportpolitikának az uj gazdasági rendszerben meg kell szűnnie (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon), mert különben a termelés lezüllesztésével a fogyasztást is — ezen van a hangsúly, ezen méltóztassanak tapsolni — meg fogjuk drágitani. Mert helytelen felfogás az, hogy a gazdasági szabadforgalom ne lenne a fogyasztás érdeke. A fogyasztásnak csak egy érdeke lehet : fejleszteni és fokozni a termelést, a termelési kedvet azonban csakis a gazdasági szabadság alimentálja és növeli. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalion.) Tartozom az igazságnak azzal a kijelentéssel hogy a kormány a legutóbbi hetekben jelentős lépéseket tett a szabadforgalom, a gazdasági cikkek felszabadítása érdekében. Ez azonban illuzórius maradt, mert a kiviteli illetékek rendszere fenmaradt, és elértük azt, hogy például sertésekben, szarvasmarhákban még ma sem vagyunk exportképesek, mert épen a miatt a plus miatt, amelyet a kiviteli illeték képvisel, nem vagyunk versenyképesek Ausztriával. Ezért a magam részéről nagyon kérem az igen t. kormányelnök urat, méltóztassék ez után megtenni a második lépést is, és a népszövetségi jegyzőkönyvek értelmében is a kiviteli illetékeknek azonnali és teljes törlését elrendelni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A kiviteli politikának ugyanis nem szabad egyoldalúan a fiskális érdekeket nézni és egy látszólagos bevétel kedvéért egész termelési ágakat tönkretenni. (Helyeslés balfelöl.) Ezzel összefüggésben természetesen gondoskodni kell a valutapiac visszaállításáról is. (Élénk helyeslés a balés a szélsőbaloldalon. — Gr. Bethlen István ministerelnök: Eddig mindig az ellenzék tiltakozott az ellen, hogy mindent kieresztünk az országból! — Szilágyi Lajos: Tréfás hangulatban van a