Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-271

S14 A nemzetgyűlés 271. ülése lí menyével megoldani a mi hitelünk kérdését. Ë kérdéssel szintén óhajtók egy pár szóban fog" lalkozni, inkább csak az ország közvéleményének felvilágosítása szempontjából, mert hiszen felek attól, hogy gyakorlati eredményt ezen a téren sem tudunk majd elérni. Én a Rentenmark intézményét jobbnak tartom, mint a külföldi kölcsön megoldását, mert a Rentenmark szisztémája nem veszi el az államtól, a társadalomtól a tökét, már pedig tőkeszegény országban, ahol a termelésre kellene fordítani minden súlyt, ott halálos vétek elvenni egy milliót is a közgazdasági élettől, ha a kérdést másképen is meg lehetne oldani. (Ügy van ! a baloldalon.) A Rentenmark — vannak talán az országban sokan, akik ezt kellőképen nem ismerik s épen ezért legyen szabad egy pár szóval erről őket felvilágositanom — (Egy hang a baloldalon : A pénzügyminister sem ismeri !) abban áll, hogy a német törvényhozás hozott egy törvényt, amely szerint jelzáloggal megterhelte 4% erejéig az összes mezőgazdasági ingatlanokat és külön a többi közgazdasági ágat is, ipart, kereskedelmet stb. Erre kibocsátottak zálogleveleket, és e záloglevelek után 5% kamatot fizet az állam azoknak a bizonyos bekebelezett terheknek 6%-os kamatai alapján; vagyis ott nem vettek el egy krajcárt sem a nemzeti tőkéből, mindazonáltal teremtettek olyan óriási összeget, amellyel meg tudták oldani az átmenetet addig, amig az aranymárkabankot fel tudják állitani. Ennek az óriási előnye épen az, hogy tőkét nem vett el a nemzeti életből. Nálunk már a belső kölcsönnél elveszünk megfelelő tőkét épen a. produktiv gazdasági osztályoktól, s a külföldi kölcsönre, amelyet vissza is kell fizetni, szintén el fognak venni meglehetős tőkét. Világos, hogy a német Rentenmark intézménye gazdaságilag a kérdést sokkal jobban oldja meg, mert nem vesz el tőkét, és meg van az az óriási előnye is, hogy nem függ a külföldi jegyzéstől és velleitásoktól. Ez tehát tulajdonképen _ Innia ndkrone, amelynek nincs Auslandkrone-ja. Olyan országban, amely meglehetősen — nem akarom állitani, hogy erősen, de meglehetősen — körül van véve nem túlságosan jóindulatú szomszédokkal, s ahol a külföldi tőke rohamot indithat ellenünk, ha neki nem tetsző belpolitikát folytatunk, — ezt igenis állitom — ilyen Rentenmark-intézmény, amely a belföldi erőkkel oldja meg a hitelkérdést, nem becsülhető le. Az én szerény felfogásom az, hogy Magyarország mai helyzetében ne bántson senkit, de ha lehet, ne szoruljon senkire. A Rentenmark intézménye ezt meglehetősen megoldja, de a kontemplált külföldi kölcsön meglehetősen kiszolgáltatja — mint mondani bátor voltam — a bizalmiférfiak révén talán 25 esztendőre is a magyar közgazdasági életet különböző erőknek. Ezek olyan kérdések, amelyekről sine ira et studio nyugodtan lehet tárgyalni és diskurálni s amelyeket nyugodtan lehet előadni és kifejteni. Én sem teszek egyebet, minthogy előadom aggodalmaimat és azután méltóztassanak e fetett határozni és dönteni. De állitom, hogy a nemzet életében nem szabad olyan sémákat felállitani, amelyeket akkor is mindenáron betartunk, amikor később változtak a viszonyok, amikor más módon jobban meg lehet valamit csinálni. Végül még arra kérem a t. kormányt, különösen a ministerelnök urat, — bár megbizom Korányi pénzügyminister ur elővigyázatosságában — hogy vigyázzanak arra, hogy a stabilitás helyreállításával a magyar nemzeti törzsökös osztályokat ne érjék ujabb csapások. Ezt a kérdést nem kivánom bővebben taglalni. Tessék vigyázni arra, hogy azoknak, akiknek a pénzük benne van •4. évi április hó 7-én, hétfon. gyengébb értékpapírokban, — elsősorban épen a magyar középosztálynak — amellyel pénzünket megmenteni akarták, a stabilitás kérdése ne hozzon pusztításokat, ne szolgáljon ez megint okul arra, hogy spekulativ kezek összevásárolják a nemzeti középosztály utolsó mentsvárát, az ő egyszerű értékpapirait is. (Helyeslés.) Ez olyan fontos, hogy ezt ne méltóztassanak egy percig sem figyelmen kivül hagyni. Úgyis elég mulasztás volt már az, hogy amikor beszéltünk Abbauról a nemzeti középosztállyal szemben, akkor nem csináltunk banktörvényt már ezelőtt két évvel, hogy minden utcasarkon ne tudjon átalakulni minden kis üzlet banküzletté. Kérem a mélyen t. kormányt, kegyeskedjék bármiféle módon arra eszközöket találni, hogy e zúgbankok egész akcióját kegyeskedjék előbb felülvizsgáltatni, semmint ebből a magyar törzsökös osztálynak nagy sérelme álljon elő. Ez nem olyan kis kérdés akkor, amikor mindenki tudja, hogy nagy terheknek nézünk elébe. Van sok olyan kérdés, amelyet orvosolni kellene. Itt van pl. az, hogy a textilkereskedők hihetetlenül sokszorosan többen vannak az országban, mint amennyire szükség volna. Ez mind abból él, hogy behozza nyakunkra a külföldi portékát. Ezek nagyrésze tevékenységének alapja nem a textil, hanem a korona kontreminálása. Alakultak olyan textil zúgkereskedések különböző mellékutcákban, amelyekben a textil csak ürügy arra, hogy a koronát kontreminálni tudják. Már hallom szólani kivül a csengőt, amely azt jelenti, hogy fél három vanés mindjárt át kell térni más témára. Nagyon jól tudom, hogy mai felszólalásom sokféle megitélésben fog részesülni. Az én lelkiismeretem nyugodt, mert tudom, hogy amikor engem választóim ideküldtek erre a helyre, nem azt kérték tőlem, hogy szolgamódra alkalmazkodjam ahhoz, amit esetleg talán jónak nem tartok. Én előadtam meglehetősen Összekurtitva, összeszoritva aggályaimat ebben a kérdésben és kérem a mélyen t. kormányt, legyen szives ezeket a kérdéseket taglalni, s e tekintetben engem megnyugtatni. Egyúttal bátor vagyok beterjeszteni két határozati javaslatot. (Hátijuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az egyik a belföldi kölcsönre vonatkozik (Halljuk! a baloldalon.) és ebben utasitta tik a kormány, hogy az államháztartás hiányainak fedezése céljából felveendő belső kölcsön című törvényjavaslatot e határozati javaslatban foglalt törvényjavaslat alapján alakítsa át és azután nyújtsa be újra. A határozati javaslat ennek szakaszait foglalja magában s minthogy ennek tartalmát beszédemben elmondottam, nincs értelme annak, hogy most még egyszer felolvassam. A másik határozati javaslatom arra tendál, hogy kéressék fel a mélyen t. kormány, hogy kegyeskedjék odahatni, hogy a külföldi kölcsön, ha lehetséges, olyanmódon vétessék fel, hogy bármikor stornodíj nélkül vissza lehessen fizetni, vagyis ha esetleg rájönnénk arra, hogy akár a kontroll, akár bármilyen más rendelkezés odavezet, hogy a nemzet közgazdasági talpraállitását másképen jobban meg tudnók oldani, ennek ne legyen akadálya az, hogy 25 évig nyakunkon a kölcsön, engedtessék meg, hogy a kölcsönt stornodíj nélkül bármikor visszafizessük. Ez tömérdek embert meg fog nyugtatni a tekintetben, hogy a dolgot ne nézze olyan fekete szemüvegen keresztül, hiszen a kölcsönnel kapcsolatos helyzetet bármikor meg lehet változtatni. (Helyeslés a balközépen.) Továbbá azt is kérem a javaslatokban, hogy a kormány kéressék fel arra, hogy e kölcsön léte: