Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-270
296 À 'nemzetgyűlés 270. ülésé 1924. évi április hó 5-én, szombaton. terium azzal, hogy a legnagyobb kontingenst kitevő bélyegmennyiséget, a forgalmi adóbélyegeket a jövőben nem bélyeg formájában, hanem készpénzben fogja lerovatni. (Perlaki György: Tévedés!) Ebben az esetben a trafikosok ismét igen lényeges jövedelemforrástól esnének el. Feltételesen mondom, miután ilyen információm van. Ha ez az információm téves volna, annál jobb, a trafikosok ennek csak örülni fognak. (Perlaki György: Rosszul infor-, inalták!) A trafikosok jövedelmének harmadik részét az úgynevezett mellékcikkek árusítása teszi ki, igy szivarkahüvely, szivarkapapir, öngyújtó, gyufa és egyéb ilyen mellékcikkek árusítása. Ezeknek a mellék cikkeknek a forgalma is állandóan csökken, aminek; oka a közönség felvevő képességének csökkenése és az általános elszegényedés, úgyhogy végeredményben a trafikosok forgalmának állandó csökkenésével, az üzemi költségek aránytalanul nagy mértékű emelkedésével és az általános drágaság emelkedésével, az életstandard általános megnehezedósével szemben áll az a, körülmény, hogy a trafikosok jövedelme úgyszólván semmivel serm emelkedik. Egy másik lényeges kérdés, mely a kisárudák helyzetét szabályozza és meghatározza, a ki saru dák forgótőke szükségletének előteremtése. A dohánytőzsdéknél az a nagy anomália áll fenn, hogy mig egyéb állami koncesszióknál, egyéb állami engedményeseknél az árak emelkedése, vagy a kincstári részesedés emelkedése esetén a régi áru az uj magasabb árakon ráfizetés nélkül árusitható, amint az pl. a gyógyszerészeknél fennáll, vagy az italmerési engedéllyel biroknál is, akik a szeszadónál és a szesz kincstári haszonrészesedésnél nem kötelesek a többletet befizetni, addig a frankosoknál az a helyzet áll fenn, hogy a trafikosok minden áremelés esetében kénytelenek a többletet befizetni és az egész összeget készpénzben az állam rendelkezésére bocsátani. Ez azt eredményezi, hogy a trafikosok nem tudják forgótökéjüket valorizáltan megmenteni, hanem az állandóan! romló koronatendencia mellett számszerűleg, összegszerüleg ugyanazt a pénzt tartják továbbra is üzletükben, lényegében azonban tönkremennek és nem képesek forgótőke szükségletüket kielégíteni. Egy példával leszek bátor ezt illusztrálni. Tegyük fel, hogy egy trafikos, akinek folyó év március 9-én liánom és fél millió korona forgótőkéje volt, azt akkor memfisz cigarettába fektette be. Akkor tudott kapni érte száz doboz memfisz cigarettát. Március 10-én emelték az árakat és pedig 100%-kai. Tegyük fel, hogy a trafikos árujának 50%-át már eladta egy nap alatt, tehát nem maradt meg az egész raktári készlete, csak annak fele. Március 11-én igy a megmaradt 50 doboz memfisz cigaretta után 1,750.000 koronát be kellett szolgáltatnia az állampénztárba, a megmaradt 50 dobozból tehát, amelynek pótlását eszközölni óhajtja, három és fél milliót kell fizetnie. Igy tehát csak 1,750.000 koronája marad meg, forgótőkéje tehát végeredményben 50%-kal csökken, ami azt bizonyítja, hogy minden áremelés alkalmával a trafikos forgótőkéje az áremelés mértékének megfelelő arányban veszíti értékét és csökken. Igy az a helyzet áll elő, hogy pl. 1923 január elseje óta, amióta a dohányárak huszonhétszeresükre emelkedtek, a trafikos pénze számszerűleg ugyanaz az összeg maradván, az a trafikos, akinek akkor pl. három millió koronája volt az üzletébe befektetve, ma is csak három millióval rendelkezik, mert a .többletet be kellett szolgáltatnia a kincstárnak, eltekintve attól a 9% -tói, amely a megélhetésre szükséges. Mondom, a trafikos nem tudván valorizálva, áruban megtartani forgótőkéjét, végeredményben tönkrement. Az a trafikos, aki tavaly január elsején három millió koronát tartott üzletében, ma is csak három millió koronával rendelkezik, vagyis végeredményben elvesztette vagyonát. Ezen a kérdésen lehet és kell is segíteni és itt anélkül, hogy a részletekbe belemennék, egyszerűen csak utalok arra, hogy a pénzügyminister ur. u gyan azt a rendszert alkalmazhatná a dohánykisárusokkal szemben, mint amely pl. Ausztriában érvényben van, ahol szintén entente nyomás és entente ellenőrzés érvényesül és ahol a dohánykisárusok érdekeinek a védelmét mindamellett meg lehetett, találni. A magyarországi dohánykisárusok teljesen meg lennének elégedve azzal, ha a dohányárak emelése alkalmával velük szemben ugyanaz a technikailag komplikált és azért általam elmondani mellőzött eljárás alkalmaztatnék, amelyet Ausztriában az osztrák pénzügyminister hasonló kisexisztenciákkal szemben alkalmazott. A harmadik kérdés, amelyre rá akarok mutatni : épen a forgótőke hiánya miatt a doihánykisárudáknál szükségessé váló áru- és bélyeghitel kérdése. Teljesen lehetetlennek tartom azt a rendszert, hogy amikor a trafikosok elvégre az állam portékáját árusítják, ugyanakkor az állam előzetes fizetéseket követeljen tőlük és meglehetősen drága kamatfizetés mellett bocsájtasson részükre az ÖKH utján pénzt rendelkezésre, úgyhogy a törlesztéssel együtt a tarfikosok részére rendelkezésre bocsájtott pénz évi kamatja 32%-ot tesz ki. (Perlaki György: Ez nem felel meg a valóságnak!) A képviselő urj mindenesetre téved, mert számszerű adatok vannak a birtokomban. A törlesztéssel együtt 32%-ot tesz ez ki évenkint. A képviselő ur nagyon helyesen fogja tenni, ha hasonló módon interpellálni fog a trafikosok érdekében, de nem hiszem, hogy a trafikosok hálásak lesznek neki, ha ezeket q, tényeket és adatokat helytelenül állítja be. (Perlaki György: Nem 32%-ot fizetnek!) A tőketörlesztéssel együtt annyit. Nem tudom, érti-e a képviselő ur a kamatszámítás és a tőketörlesztés kérdését, kamattal és tőketörlesztéssel együtt 32%-ojt fizetnek. De tegyük fel, hogy nem 32%-ot, hanem csak 10 vagy 5%-ot fizetnek, ez a magas percent teljesen méltánytalan akkor, amikor az állam, által rendelkezésre bocsátott áru kiárusításáról van szó. A helyes és méltányos eljárás az volna, ha az állani bizományba adná ezeket az árukat. Elvégre a bizományba adás ideje elég rövid, az egyik doháuykiosztástól a másikig nem telik
