Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-270

A nemzetgyűlés 270. ülése 1924. talmukkal visszaéltek, szigöí'u vizsgálatot indi- j tani és őket megfelelő büntetésben részesíteni? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A ministerelnök ur kivan szó­lani. Gr. Bethlen István ministerelnök: Tisztelt Nemzetgyűlés! Legyen szabad a távollevő belügyminister ur helyett a következő választ adnom a t. képviselő urnák. Amint méltóztat­nak tudni, a kormány sohasem tekintette az irternálást és az internáló táborok fentartását állandó intézménynek; sohasem volt ez a célja, hanem átmeneti eszköznek tartotta, amely alkalmas arra, hogy bizonyos mozgalmak szó­vivői, azonkivül a dologkerülők és olyan embe­rek, akik régebben is dologházakban voltak, iiiternáltassanak és ezen a réven ártalmatlanná tétessenek a társadalommal szemben. Épen ezért a kormány mindig foglalkozott és foglal­kozik azzal a gondolattal, hogy miképen jut­hatna már végre ahhoz, hogy ezeket az intéz­ményeket megszüntesse. Ez a terv azonban egy feltétellel bir, nevezetesen azzal, hogy büntető­törvénykönyvünkben bizonyos változtatásokat vigyünk keresztül. Ha a nemzetgyűlés és a t. túloldal a kormány részére lehetővé teszik, hogy a büntető novellát minél előbb kérészül ­vigyük, ezzel kapcsolatosan hajlandó a kor­mány az internáló tábort megszüntetni. (Peyer Károly: A Nagy Emil-féle módosításokat?) A jelenlegi igazságügyminist3r ur fog erre nézve javaslatot előterjeszteni. Nem tudom, hogy azt a javaslatot fentartja-e vagy nem, ez az ő reszortjába tartozik, de a jelenlegi igazságügy­minister ur büntetőtörvénykönyvünkben min­denesetre bizonyos módosításokat kivan ke­resztülvinni egy novella alakjában és amennyi­ben ez itt a parlamentben hamarosan letár­gyalható, a kormány ezzel kapcsolatban haj­landó az internáló táborok megszüntetése iránt azonnal megtenni a lépéseket. Ezt megnyug­tatásul kívánóim molndani, de kérem a t. kép­viselő urakat, hogy a maguk részéről ennek a novellának idejében való tárgyalását tegyék lehetővé. Akkor a kormány nem fog késni, hogy ezt a javaslatot minél előbb benyújtsa, illetve amennyiben a jelenlegi igazságügymi­nister ur elfogadná a már beterjesztett javas­latot, esetleg bizonyos módosítással, azt a javaslatot letárgyaltassa. Ezt akartam a kérdés érdemére nézve megjegyezai. Ami azokat a sérelmeket illeti, amelyeket a t. képviselő ur felsorol, a t. képviselő ur már gyakran leírta a zalaegerszegi internáló tábor­ban levő állapotokat, a leg'többször azonban az ő erre vonatkoizó állitásai nem bizonyultak egé­szen helytállóknak. Leg*alább is a belügyminis­ter ur gyakran — minden esetben — megvizs­gáltatta a helyzetet és ezek az állítások vagy túlzottaknak vagy az igazságnak nem egészen megfelelőknek bizonyultak. Magam is jártam lenn ebben az internáló táborban. Bevallom, hogy az nem üdülőhely, de nem is lehet üdülő­hely (Esztergályos János: Pedig alkalmas volna üdülőhelynek!) és nem az a célja, mert ha az volna a célja, akkor bizonyára nagyobb számban követnének el olyan cselekményeket, amelyek oda visznek, hogy odakerülhessenek. ' évi április hó 5-én, szombaton. 293 (Derültség a jobboldalon.) Ez pedig igazán nem célja a kormányzatnak. De hiszen a politikai foglyok száma tudo­másom szerint ott mindössze körülbelül 40—50 körül van. (Peyer Károly: Akkor miért kell fentartani?) De azonkivül vannak ott zseb­tolvajok, dologkerülők és csirkefogók, csavar­gók... (Peyer Károly: El kell ítélni őket!) Elnök: Csendet kérek! Ne méltóztassék köz­beszólni ! Gr. Bethlen István ministerelnök:... akik börtönben nem helyezhetők el, azonban dolog­házba valók, úgyhogy az internáló tábor ebből a szempontból a dologházat valamely formá­ban pótolja. Ezekre nézve természetesen intéz­kedni kell majd, hogy dologházba kerülhes­senek. Mindenesetre vizsgálat tárgyává fogom té tetni a képviselő ur által előterjesztett adato­kat és azt hiszem, hogy majd a belügy minister ur fog az eredményről a Háznak tájékoztatást adni. Kérem méltóztassék válaszomat tudo­másul venni (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illet: a szó. Esztergályos János: T. Nemzetgyűlés! Mél­tóztassék megengedni, hogy hamar kijelentsem, hogy a ministerelnök ur által elmondottak nem nyugtattak meg teljesen. Méltóztassék megen­gedni, hogy egyetlenegy esetet hozzak fel, amelyben a megvizsgálás megtörtént. Pécsett egy szerencsétlen embert azért, mert nem akart hamis jegyzőkönyvet aláírni, egy Székely nevű rendőrfogalmazó pofonvert. Erre az illető pa­naszra ment az ottani rendőrkapitányhoz s útközben találkozott Oberhammer nemzet­gyűlési képviselővel, akinek könnyes szemmel mondta el az esetet, panaszt tettem az illető rendőrfogalmazó ur ellen, úgymond, meg­érkezett a vizsgálat eredménye és az elmúlt napokban értesültem róla, nem hivatalosan, hanem félhivatalosan, hogy az általam elpana­szolt eset nem történt meg, Székely fogalmazó tehát nem pofozta meg az illetőt. A pofon után az illetőt minden előzetes eljárás nélkül azon­nal elvitték Zalaegerszegre és most is ott van. (Peyer Károly: Ez a következménye annak, ha panaszkodni mernek!) Minthogy a minister­elnök ur válaszában nem mondotta, hogy feles­legesnek és szükségtelennek tartja az internáló tábort, de még annyit sem mondott, hogy a politikai internálást haladéktalanul megszün­teti, nem vagyok abban a helyzetben, hogy a ministerelnök ur válaszát tudomásul vegyem. Elnök: Következik a határozathozatal. Kér­dem a t. Házat, méltóztatik-e a ministerelnök urnák Esztergályos képviselő ur interpellá­ciójára a belügyminister ur helyett adott vá­laszát tudomásul venni, igen vagy nemi (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak fel­áliani. (Megtörténik.) Többség. Kimondom tehát a határozatot, hogy a Ház a minister­elnök urnák a belügyminister ur helyett adott válaszát tudomásul vette. Ki a következő interpelláló? Héjj Imre jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés! Én is ugyan­47*

Next

/
Oldalképek
Tartalom