Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-269

r A nemzetgyűlés 269. ülése 1924. évi április hó 4-én, pénteken. fias, bölcs elbírálása alá bocsátjuk, vájjon ak­tuálisak-e azok a kérések, azok a kívánságok, amelyeket Szilágyi t. képviselőtársain ideter­jesztett. Épen ezért, mert látjuk, hogy az u. n. szanálási javaslatok ellen az ellenzéknek elvi kifogásai vannak, alkalmat és módot akarunk nyújtani arra, hogy minél tágasabb mederben és minél hamarább tér nyiljék az ellenzék ré­szére ezen javaslatok tárgyilagos megvitatá­sára. Ezért hozzájárulunk az elnöki javaslat el­fogadásához. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! A házszabályokhoz való szólás címén Szilágyi képviselő ur kért szót. A szót megadom. Szilágyi Lajos : T. Nemzetgyűlés ! A ház­szabályok kezeléséhez szólok hozzá és valami­lyen lehetőséget kérek a magam számára, — különösen akkor, mikor az összes ellenzéki pol­gári pártok nevében beszélek, — hogy monda­taimat befejezhessem. (Igaz! Vgy van! a szélsőbaloldalon. — Erdélyi Aladár : Ne tessék sértegetni !) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Szilágyi Lajos : De személyes megtámadta­tás és félreértett szavaim helyreigazítása cí­mén is kérek újból szót, most már az előttem szólott képviselő ur nyilatkozata folytán. (Ba­ross János : De mondd el azt a mondatot ! Iga­zán kíváncsi vagvok rá, mit akartál mondani !) Elnök: Méltóztassék ! Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés ! A mi­nisterelnök ur kétségbevonta azt, hogy kiknek a megbízásából beszéltem. Ebben személyes megtámacltatást látok, mert ez szavahihetősé­gemet vonja kétségbe. Ezt akartam kifejteni, és mivel kétségbevonták a túloldalról, hogy a ministerelnök ur személyemben is megtámadott engem, erre akartam reflektálni, hogy igenis megtámadtak, mert kétségbevonták azt, hogy megbízásból beszéltem. Lehetséges, hogy vannak olyan képviselők. — ezt ki is domborítottam, — akik nem értenek egyet az ellenzéki oldalon abban, hogy külföldi tőke behozatala nélkül talpra tudjuk-e állítani az itteni helyzetet, vagy nem. Ebben eltérők nézeteink. Élesen megkülönböztettem azonban, hogy de azok is, akik elvileg a külföldi kölcsön mellett vannak, a külföldi kölcsön ellenzőivel egyetértenek abban a tekintetben, hogy el le­hetet volna kerülni a mai helyzetet. A t. mi­nisterelnök ur tehát hiába próbált közénk éket verni: néhány percnyi eredményt esetleg elér ebben a tekintetben, de én egész világosan fel­tártam a helyzetet, hogy az ellenzék miben ért egyet és miben nem, és azok nevében, akik va­lamilyen kérdésben nem értenek velem egyet, természetszerűleg nem nyilatkoztam, mert fo­gadatlan prókátor szerepére semmi körülmé­nyek között sem vállalkozom. Azonban megengedi nekem a t. minister­elnök ur, ha azon különös célzásaira és gúnyo­lódásaira mi is majd itt az ellenzék soraiban egy kis seregszemlét tartunk. Mert mégis azt kellett következtetnem az ő szavaiból, hogy én tévedek abban a tekintetben, hogy az ellenzék minden egyes tagja azon a véleményen van, hogy még akkor is, ha minden ugy van ahogy a ministerelnök ur mondja, ennek a kormány­zatnak mi ilyen széleskörű meghatalmazást nem vagyunk hajlandók megszavazni. (Ugy van ! Ugy van! a bal- és a szélsőbal 1 'oldalon. — Egy hana jobb felől : Valószínű! — Bessenyey Zénó : Ezt már hallottuk a 7 esész beszéd alatti) És ha volna olyan képviselő, akit a mi­nisterelnök w ellenzéki képviselőnek neA T ez, — mert itt esetleg a szavakon is lehet nyarga­lászni — akkor méltóztassék nekem megen­gedni, hogy a saját személyemre annak a vé­leményemnek adjak kifejezést, hogy nem tar­tom ellenzéki képviselőnek azt, aki két és fél­esztendei időtartamra ilyen széleskörű megha­talmazást megszavaz annak a kormánynak, amely kormány iránt bizalommal nincs. (Do­bóczky Dezső : A nemzetnek szavazza meg, nein nekünk ! — Zaj.) Abban a tekintetben sem titkoltam,_ hogy ellentétek vannak közöttünk, hogy vájjon tárgy altassanak -e ezek a javas­latok vagy nem; ellenben mindannyian egvet­erthetünk abban a tekintetben, hogy méltóztas­sék a holnapi napirendről ezt a törvényjavas­latot törölni és ehelyett méltóztassék azt a ja­vaslatot tenni a főrnéltóságu kormányzó ur­nák, hogy a nemzetgyűlést oszlassák fel. (Bes­senyey Zénó: Lásd mint fent! Ez a refrain!) Ami pedig a t. ministerelnök urnák azt a kijelentését illeti, hogy én komédiának nevez­tem a holnapi tárgyalást, erre én válaszképen azt kell, hogy mondjam, hogy méltóztassék a gyorsírói jegyzeteket megtekinteni és meg méltóztatik győződni arról, hogy ezt a kifeje­zést nem használtam. (Bessenyey Zénó : Kál­lay Tiborra használta ! — Lendvai István köz­beszól.) Elnök : Lendvai képviselő urat harmad­szor figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. (Zaj.) Szilágyi Lajos : Én azt kifogásoltam, hogy ugyanaz a pénzügyminister, akinek pénzügyi politikája megbukott és akinek a pénzügymi­nisteri r székből távoznia kellett épen az önök befolyására, holnap itt meg fog jelenni . . . (Felkiáltások a jobboldalon : Igenis meg fog jelenni ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. a Ház mindkét oldalán ! Szilágyi Lajos : . . . és ugyanazokat a pénzügyi javaslatokat, amelyek miatt megbu­kott, itt fogja képviselni azzal a csekély kü­lönbséggel, hogy az ellenzéki felszólalásokra viszon válaszait az előadói székből fogja meg­adni. Ha a t. ministerelnök ur példátlan köte­telességteljesítésről beszél Kállay Tibor sze­mélyével kapcsolatban, nekem ezzel szemben azt kell mondanom, hogy a t. többségi pártnak az az eljárása, hogy a pénzügyminis tért an­nak idején megbuktatta, holott javaslataival egyetért, ez példátlan személyeskedés. (Igaz ! Ügy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Farkas Isíván ! Farkas István: T. Nemzetgyűlés! Ha a kér dést egyszerűen ugy el lehetne intézni, mint azt a ministerelnök ur beállította, akkor nagyon egyszerű volna a dolog és azt hiszem, a minis­terelnök ur már régen elintézte volna. Igen fontos dologról van szó, arról, hogy két és fél esztendőre a kormány felhatalmazást kap, olyan felhatalmazást, amelynek alapján azt fog csinálni, amit akar. Azt mondotta a minis­terelnök ur. hogy ő büszkén és önérzetesen vál­lalja a felelősség/Rt, hogy felhatalmazást kapott az ország szanálására a választásokon. Bocsá­natot kérek, ilyen kérdéseknél Magyarországot és a Bethlen-kormányt összehasonlítani a fran­cia kormánnyal, mégis csak nem lehetséges. Ott a titkos választás alapján ül össze a íör­vénvhozás, ott a nép szabadon nyilatkozhatik, (Felkiáltások a jobboldalon : Itt is szabadon nyilatkozott mea !) ott a kormány nyíltan hi­vatkozhatik ... (Naay zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak, a Ház minden oldalán ! (Dénes István közbeszól)

Next

/
Oldalképek
Tartalom