Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-269
S54 ' A nemzetgyűlés 269. ülése 192 legyen? az elnök ur felfüggesztené az ülést, mig az átfogalmazás megtörténik. Ahogy ezt a mostani szöveget olvassuk, ennek a szürkeségében is oda kivan a magyar fül egyes szavakat. Csak arról beszélek, hogy a szöveg azt mondja (olvassa): »A magyar nemzet mélységes szeretettel és hálával emlékezik meg azokról a hős fiairól.. .«, ahová oda kivánkozik az is, hogy nemcsak egyszerűen szeretettel és hálával, hanem magasztaló elismeréssel is emlékezünk meg róluk. Ezt tehát nézetem szerint ebbe a szövegbe fel kellene venni. Egy kis pongyolaság is van ebben a szövegben. Arról beszél pl., hogy ezek a hősök a hazáért vivott súlyos küzdelmekben a magyarságnak dicsőséget és hirnevet szereztek. Többnek szereztek hirnevet és dicsőséget: a magyar nemzetnek szereztek dicsőséget és hirnevet. Azok iránt való kegyeletből is, akik a szinmagyar ajkuakkal együtt estek el, de jó magyarok voltak — hiszen láttuk, tapasztaltuk, velük együtt küzdöttek, mint a magyar nemzet fiai — ők is a magyar nemzetbe tartoznak, nagyon jó volna, ha ezt szabatosabban fejeznők ki és a »magyarságnak« kitétel helyett egy nagyobb, összefoglaíóbb kitételt használnánk, mondván, hogy a »magyar nemzetnek« szereztek dicsőséget és hirnevet, mert hiszen annak szereztek dicsőséget. Kifogásolható a szövegben ezenkivül hézag is, amely kiri belőle, ott, ahol azt mondja, hogy a nemzet soha el nem múló hálája jeléül a jövő nemzedék állandó okulására akarja május utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatni. Nem helyes, nemcsak azért, hanem amint a felszólalásokból is kiderült és amint mindnyájunk lelkéből kiárad : az élő nemzedék okulására is akarjuk ezt a napot az ő emlékükre nemzeti ünnepé avatni. A helyes fogalmazás tehát az; »Az éiö és a jövő nemzedékek állandó okulására. . .« Hiszen ha valakinek okulnia kell az ő példájukból, azt hiszem, hogy ennek a mai nemzedéknek kell, amely nem elég erős a maga magyarságában, amely nem elég önérzetes a maga magyarságában, ennek van elsősorban okulni valója. A késő nemzedék, amely jobb lesz, mint mi vagyunk, sok minden máson fog okulni, most elsősorban nekünk van szükségünk az okulásra. Kifejezést kell adnunk azonkivül annak is, hogy ez a nap nemcsak ami emlékünnepünk, amelyen ami lelkünk üdül fel, hanem ezt az ünnepnapot egyúttal az ő dicsőségükre is avatjuk ünneppé, s ezt ki kell mondanunk a szakaszban is. Nem helyes tehát, ha csak azt mondjuk, hogy az élő és jövő nemzedék okulására avatjuk nemzeti ünneppé ezt a napot, hanem oda kell fűznünk még ezt a néhány odakivánkozó szót: És a hősi halottak dicsőségére! (Helyeslés a baloldalon.) Ennek a szakasznak második mondata ellen is van egy kis kifogásom. Ez nagyon szürkén, napiparancsszerüen hangzik, nem elég méltóképen, amikor azt mondja: »Ezt az ünnepnapot, mint a hősök emlékünnepét, mindenkor a hősi halottak emlékének kell szentelni.« Ne adjunk parancsot erre, hanem amint az 1917. évi VIII. törvénycikkben is van, ott körülbeiül szintén kasználja az a törvény ezt a stilizálást, ~ mondjuk igy : »Ezt az ünnepnapot, mint a hősök emlékünnepét, a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli.« (Helyeslés.) Engem felszólalásra az késztetett, hogy — amint igen t. képviselőtársaim is belátják — odakivánkoztak a lelkünkből még szavak és bizonyos helyesbitések. Méltóztatnak látni, hogy a szöveget majdnem érintetlenül hagytam, csak épen azt hoztam elő, amit a lelkünk mindenkép odaolvas. Hisz ez egy kis evangélium lesz, amelyből az arra rendelt igéket minden emlékünnepen fel fogják olvasni, talán idézni is fogják. (Felkiáltások jobbfelől : Elfogadjuk !) Em; . évi április íió 4-én, péntekért, lékeztessük az azon emlékünnepen résztvevőket arra, hogy ebbe az evangéliumba mi akart a mi lelkünkből átszűrődni. Inditványom a következőképen hangzik (olvassa): »Az 1. § helyébe a következő módositott szakasz teendő: »A magyar nemzet mélységes szeretettel, magasztaló elismeréssel és hálával emlékezik meg azokról a hős fiairól, akik az 1914—1918. évi világháború alatt a hazáért vivott súlyos küzdelmekben a magyar nemzetnek ; dicsőséget és hirnevet szerezve, életüket feláldozták. A nemzet soha el nem múló hálája és elismerése jeléül az élő és jövő nemzedék állandó okulására és hősi halottaink dicsőségére minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja. Ezt az ünnepnapot, mint a hősök emlékünnepét, a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli.« Kérem inditványom elfogadását. — (Helyeslés. — Felkiáltások a jobboldalon: Elfogadjuk.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Az igazságügyminister ur kivan nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk!) Pesthy Pál igazságügy minister: T. Nemzetgyűlés! A Rupert Rezső képviselőtársam által a szakaszhoz javasolt stilláris módosításokat, miután a szakasznak ünnepélyes voltát inkább dokumentálják, magam részéről készséggel elfogadom. (Általános helyeslés.) Eínök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést, méltóztatnak-e az első szakaszt Rupert Rezső képviselő ur szövegezésében, szemben az eredeti szöveggel elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik az 1. §-t Rupert Rezső képviselő ur szövegezésében fogadják el, sziveskedjenek felálíani. (Megtörténik.) A ház az 1. §-t Rupert Rezső képviselő ur szövegezésében fogadta el. Következik a 2. % Héjj Imre jegyző (olvassa a 2. §-t, mely észrevétel nélkül elfő g adtatik). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat általánosságban és részleteiben is letárgyaltatott. Harmadszori olvasása iránt napirendi javaslatom során fogok a t. Nemzetgyűlésnek előterjesztést tenni. Az idő előrehaladván, a vitát megszakitom. Most megteszem napirendi javaslatomat. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, folyó évi április hó 5-én, szombaton d. e. 10 órakor tartsuk, s annak napirendjére tűzessék ki: 1. a társasház-tulajdonról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása; 2. a fogadós felelősségéről és az elszállásoláson alapuló és ezzel kapcsolatos követeléseinek biztositásáról szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása; 3. az 1914—18. évi világháború hősi halottai emlékének megünnepléséről szóló törvényjavaslat harmadszori olvasása; 4. a szanálásról szóló 422, 424, 425, 423, 426. és 371. számú törvényjavaslatok. A napirendi javaslathoz több képviselő ur kivan hozzászólani. Első felszólalónak Szilágyi Lajos képviselő ur iratkozott fel, a szó tehát őt illeti. (Az elnöki széket Zsitvay Tibor foglalja el.) Szilágyi Lajos: T. Nemzetgyűlés ! Az ellenzéki polgári pártok megbizásából tisztelettel elleninditványt teszekaz elnök ur napirendi indítványával szemben és javaslom, hogy a szanálási törvény-