Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-269

À nemzetgyűlés 269. ülése 1924. évi április hó 4-én, pénteken. 241 kasz szabatosabb átszövegezésére vonatkoznak. Indítványozom tehát, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat 2. §-a átszövegeztessék, azaz a javaslat 2. §-a helyett a következő szö­veg- A-etessék fel (olvassa): »A fogadós az előbbi szakasz alapján minden egyes vendégnek leg­feljebb a vendég által fizetett napi szobabér százszorosáig felel; nagyobb összeg erejéig csak ugy, ha a dolgot, minőségét és mennyisé­gét ismerve, kifejezetten megőrzés végett" át­vette, vagy ha a vendég nyomban a megérke­zéskor Írásban közölte, végül, ha a kár tekin­tetében őt, vagy háznépének, vagy személyzeté­nek tagját vétkesség terheli«. Tisztelettel kérem ennek az indítványnak elfogadását. Elnök: Az igazságügyminister ur kivan nyilatkozni. Pesthy Pál igazságiigyminister; T. Nem­zetgyűlés! A magam részéről is helyesebbnek és precizebbnek tartom az igazságügyi bizott­ság javaslatában előterjesztett szöveget, azt a magam részéről is elfogadom és kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék azt elfogadni. (He­lyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani? Mint­hogy senki sem kivan szólni, a vitát bezárom s a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Nemzetgyűlést: méltóztatik-e az eredeti szö­veggel szemben az előadó ur által módosított szöveget elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Igen! Tehát ilyen értelemben mondom ki a ha­tározatot. Következik a 3. §. Forgács Miklós jegyző (olvassa a 3. és i. §-t, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa az 5. §-t). Elnök: Az előadó urat illeti a szó. Szabó Sándor előadó: T. Nemzetgyűlés! Az 5. §-nál egy kis pótlást hozok javaslatba, amely összefügg' a már előbb a 2. §-ban körülirt fele­lősség mérvével. Bátor vagyok indítványozni, hogy a javaslat 5. §-ának második bekezdésé­bén a »fogadósnak« szó után a következő sza­vak iktattassanak be: »A 2., vagy 3. § értelmé­ben«. Tisztelettel kérem, méltóztassék ezt a pótló indítványomat elfogadni. Elnök: Az igazságügyminister ur kíván szólani. Pesthy Pál igazságügyminister: Az előadó ur által javasolt pótlást a magam részéről is elfogadom és kérem, hogy a szakaszt ennek a pótlásnak beiktatásával méltóztassék el­fogadni. (Helyeslés.) Elnök: Kivan még valaki szólni? Minthogy senki, sem kíván szólani, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Követ­kezik a határozathozatal. Felteszem a kérdést: méltóztatik-e az 5. §-t az igazságügyi bizottság szövegezésében az előadó ur pótlásával elfo­gadni, igen vagy nem? (Igen!) Igen! Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik a 6. §. Forgács Miklós jeeyző (olvassa a 6—8. §-t, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részletei­ben is letárgyaltatván harmadszori olvasása iránt a napirendi javaslat során fogok a t. Ház­nak előterjesztést tenni. Az ülést öt perere felfüggesztem. (Szünet után.) Enök: Az ülést újból megnyitom. Követ­kezik az 1914—18. évi világháború hősi halottai emlékének megünnepléséről szóló törvényja­vaslat (írom. 356, 428) tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Móser Ernő előadó: Mélyen t. Nemzetgyű­lés! Az 1914—18. évi világháború a magyar nemzettől hihetetlen vér-, anyagi és erkölcsi áldozatot követelt. Talán ki se mondhatjuk a számát azon szerencsétlen vértest véreinknek, akik északon, délen, nyugaton és keleten, sík­ságokon, mély erdőkben és sziklahasadékok­ban alusszák örök álmukat azért, mert köteles­ségüket teljesítették, mikor a haza, az ezer­éves Magyarország integritása érdekében harcba szólította őket. Nincs még egy nemzete a világnak, amely oly hihetetlen véráldozato­kat hozott volna, mint a mi szerencsétlen, megcsonkított nemzetünk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Lendvai István: Èz, ugy látszik, a honvédelmi ministert nem ér­dekli! Nincs itt! — Kuna P. András: Ugy lát­szik, az ellenzéket sem érdekli!) Konstatálnom kell azt is, hogy a magyar nemzet volt talán az egyetlen nemzete a világháborúnak, amely nem egészen a maga érdekeiért, hanem nagy­részt idegen érdekekért küldötte harcba, tűzbe és vészbe hű fiait. A magyar nemzet nem érdemelné meg-, hogy nemzet maradjon, ha azon nemzet hőseiről, akik ott nyugosznak szerteszét a világ négy táján, megfeledkez­nék. Árváiról, rokkantjairól és özvegyeiről az állam súlyos anyagi helyzetéhez mérten igyek­szik gondoskodni. (Farkas István: Nagyon sovány az a gondoskodás!) Nem mondhatjuk ugyan azt, hogy olyan ellátást tudunk bizto­sítani a hősök özvegyeinek, árváinak, vagy rokkant katonáinak, amelyből ők a mai sú­lyos gazdasági viszonyok között életüket fen­tartani képesek lennének, de ki kell jelente­nem, hogy a kormány időről-időre igyekszik súlyos anyagi helyzetéhez mérten javítani helyzetükön. Hiszen már az idén is másodszor s a legközelebbi időben harmadszor fogja ille­tékeiket felemelni. A nemzet hálája azonban nem elégedhetik mes; azzal a kevés anyasri támogatással, amit ezeknek ad. Valami sokkal átfogóbb, az egész nemzetet sokkal inkább átható ünnepségre kell gondolnunk, ha nemzeti hőseinkről mes' aka­runk emlékezni. Nem élés: az, hogy a falvakban itt is, ott is egy-egy emléktábla, egy-egy oszlop, vagy egy-esv szobor hirdesse a falu hősi halot­tainak emlékezetét; nem elég az. hogv a^ falu és a váro«ok közönsésre csak magábazártan ünnepelje meg a maga hőseit, de szükséges. hogy az egész nemzet minden egyes tagja, min­denki széles e hazában, aki magyarnak érzi magát aki hisz a nemzeti feltámadásban, aki tud gondolni nemzeti multunkra és nemzeti hőseinkre, egy ünnepnap keretén belül egyesül­jön. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ez az ünnep legyen az emlékezés és a jövő ióreménv­ségének ünnepe. Ezen az ünnepen tanuljuk meg­becsülni azon magyar hősöket, akik vérüket, életüket, egészséget és testüket áldozatul ad­ták a. hazának, amikor kellett. Ez ünnepen meritsünk lelki erőt és öntudatot ezeknek pél­dájából és tegyünk szent fogadalmat e napon, a bősök emlékünnepén, hogv majd ha kell, ha itt lesz az ideié még valamikor, hogy a haza szent védelmére netán a haza hívni fog, mi is ott leszünk és tudni fogjuk mi is köte­lesséerünket. (Helyeslés és éljenzés a jobb­oldalon.) Ez a mai törvényjavaslat célja. Ezen a szent ünnepnapon mindnyájan kell. hogy egyesül­jünk magyarságunkban és megemlékezzünk azokról, akik az 1914—1918. években elmentek a harcterekre, hogy közülük száz- és százezren vissza ne jöjjenek soha. Teljesen fölöslegesnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom