Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-268
A nemzetgyűlés 268. ülése 1924. évi április hő 3-án, csütörtökön, Scitovszky Béla és Zsitvay Tibor elnöklete alatt. Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — A középiskolákról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — A mentelmi bizottság jelentéseinek tárgyalása Peyer Károly, Nagy Ernő, Reisinger Ferenc és Lingauer Albin mentelmi ügyében. — A társasháztnlajdonról szóló törvényjavaslat tárgyalása. — A logközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. —- Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : gr. Klebehberg Kunó, Pesthy Pál. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 óra 40 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezetni fogja Héjj Imre jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Perlaki György jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Bartos János jegyző ur. Várnai Dániel képviselő ur a házszabályok 215. §-a alapján személyes kérdésben kivan szólani. Várnai Dániel: Mélyen t. Nemzetgyűlés! Homonnay Tivadar képviselő ur tegnapi felszólalásában az én egyik kijelentésemmel foglalkozván, ugy állított be, mintha én azt mondtam volna, hogy a jó tanárokat kidobták az iskolából, tehát — az ő beállítása szerint — ennek az az értelme, hogy aki tanár ezek után visszamaradt, az mind használhatatlan, selejtes alany. Ez a beállitás mindenesetre tévedésen alapszik. Nem akarom azt mondani, hogy rosszhiszemű tévedés, mert hiszen, ha a képviselő ur el fogja olvasni beszédemet, be kel] ismernie, hogy tévedett. Én azt mondottam, hogy el kell fogadni a helyzet ismerőinek azt a megállapítását, hogy ma a középfokú oktatásban gyéren akadnak jó tanárok, mert egyrészt a jó tanárokat felszívták az egyetemek, másrészt a jó tanárokat eltávolították fegyelmi utón, harmadsorban pedig a jó tanárokat a nyomorúság és a nyomorukkal való állandó küzdelem akadályozza abban, hogy lelkesedéssel és szorgalommal, olyan apostoli hevülettel, ahogy eddig tették, végezzék feladatukat. Ebből kiindulva jutottam el ahhoz a konklúzióhoz, amelyhez később eljutott Homonnay képviselő ur is, hogy t. i. a tanári karnak, általában a tanítói személyzetnek fizetését meg kell javítani, a tanári kar fizetésének megjavításával magát a kart ki kell emelni a nyomorúsággal való küzdelemnek abból az atmoszférájából, amely lehetetlenné teszi, hogy a középiskolai oktatás eredménye olyan legyen, amilyennek lennie kellene. Én csak ennyit mondtam és tiltakoznom kell az olyan beállitás ellen, amely szerint meg akartam volna gyanúsítani az egész középiskolai tanári kart. Elnök: Napirend szerint következik a középííapló XXII. iskolákról szóló törvényiavaslat folytatólagos tárgyalása. Az előadó ur kíván szólani. Vasadi-Balogh György előadó: T. Nemzetgyűlés! A középiskolákról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban elhangzott beszédek — ha valami pozitívumot akarnék levonni belőlük — mindenekelőtt egyet bizonyítanak; azt, hogy az a sok kívánság, amely felmerült, az a sok'követelés, amely ujabb és ujabb tantárgyak bevezetését óhajtja a középiskolába, megerősíti azok véleményét, akik azt hirdetik és hiszik, hogy az egységes középiskola megvalósíthatatlan. Ha csak egy pillantást vetünk azokra a tantárgyakra, amelyek már bent vannak a középiskolában, és hozzáadjuk azt, amit követelnek még oda bevenni, ezenkívül azokat a mellékfoglalkozásokat és tanulmányokat, melyeket szintén mint szükségeseket említenek, olyan halmaza áll elő a középiskolai tananyagnak, hogy ezzel a nap 24 óráján belül a tanuló képtelen volna megbirkózni; ha tehát az élethez tényleg közelebb hozzuk az iskolát, akkor csak az lehet célunk, hogy különböző iskolatípusok felállítása által lehetővé tegyük, hogy mindenki a neki megfelelő tananyaggal foglalkozzék és a neki megfelelő pályára menjen. Ami a konkrét megjegyzéseket illeti, melyek a törvényjavaslattal kapcsolatban elhangzottak, ezek közül elsősorban Bozsik képviselő ur felszólalására kívánok reflektálni, aki a minister ur beszédéből felolvasta azt a passzust, amely a protestantizmusnak az iskoláztatás terén való érdemeivel foglalkozik és ebből, — bizonyosan valami félreértés következtében — azt a következtetést vonta le, mintha bárki kisebbíteni kívánta volna a katholicizmus nagy érdemeit. Amikor ezt szóváteszem, teszem ezt azért, mert semmisem volna károsabb és rosszabí). mintha a felekezetek között a legcsekélyebb félreértés is támadhatna ebből a kérdésből. (Ugy van! jobbfelől.) Azt hiszem, hogy magának a kérdésnek tárgyalásánál itt a nemzetgyűlésen nem is lehet mást tenni, mint tudományosan megállapított eredményeket konstatálni. Azt hiszem, ha ezt leszögezem, Bozsik képviselő ur is be fogja látni, hogy itt semmiféle érdemek elhomályositására törekvés nem történt, mert hiszen lia Magyarországon a két felekezetnek a közoktatásügy, a közművelődés terjesztése körüli érdemeit tekintjük, akkor — meg vagyok győződve róla — nem kell az egyiknek érdemét elhomályositani 35
