Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-261

IG 'À nemzetgyűlés 261. ülése 1924, kérdést az egészségtannak megfelelő módon való tanításával. Hiányzik a javaslatból, a javaslat tárgyaiból a legszükségesebb jogi ismeretek megszerzésére való alkalom. Most ugy áll a dolog, hogy a hatodik elemista tanul alkotmánytani, annyit, amennyi a hatodik eleminek tanteivébe belefér. Ez sem kielégítő, de mégis konyit valamit azokhoz a közjogi dolgokhoz, amelyek a középiskolai törvényjavaslatba egyáltalán nincsenek belevéve. A középiskolából kikerült ifjúságnak legnagyobb része a legegyszerűbb dolgokról sincs informálva. Pl. valaki panaszkodott nekem a múltkor, hogy a középiskolából kikerülő fiatalság nem ismeri a váltót. Azt is hallottam, hogy nincs semmi ismerete a nemzetgyűlésről, ennek összeállításáról, a nemzetgyűlési választójogról, talán azt lehetne mondani, hogy a magyar állam államformájáról sem. (Rothenstein Mór: Egyáltalában nincs választójog!) Minderről semmit sem tud az az ifjúság, amely a középiskolából kikerül és a középiskola reformjáról szóló javaslat ezen a hiányosságon, ugy látszik, egyáltalán nem akar segiteni. Azonkívül ez a javaslat a modern nyelvek megválasztásának kérdését teljesen az iskolafentartóra bizza és nyílt kérdésnek hagyja, hogy mit csinál az a gyermek, aki az egyik iskolában az iskolafentartó választása miatt angol nyelvet tanult és kénytelen valamilyen ok miatt másik iskolába átlépni, ahol az iskolafentartó viszont az olasz nyelvet tartotta szükségesnek megtanulta tni. Ennél a kérdésnél nem lehet szó nélkül elmenni amellett, kogy a gazdasági és politikai téren ezernyi szál fűz bennünket az utódállamokhoz és a környező államokhoz, anélkül, hogy ennek konzekvenciáit a javaslat levonná. Már pedig, ha másból nem, legalább is okos előrelátásból mégis be kellene venni a középiskolai törvényjavaslatba valamely szláv nyelvnek tanítását, (Helyeslés jobbfelől.) hogy az ifjúságnak lehetővé tegyék valamely szláv nyelv megtanulását. Hiszen előbb-utóbb rá leszünk arra szorulva, hogy a környező államokkal az érintkezést felvegyük. (Horváth Zoltán: Már régóta rá vagyunk szorulva !) Ennek bekövetkeztét nem szabad homokba dugott fejjel megvárni, hanem igenis tudomást kell vennünk a változott viszonyokról. A javitó vizsgálat kérdésében a bizottsági javaslat máris enyhített az eredeti javaslat szigorúságán. Ezen a téren azonban még tovább kell menni bizonyos szempontok figyelembevételével. Itt van pl. a rajz, mint kötelező tantárgy a gimnáziumban is. (Az elnöki széket Huszár Karola foglalja el.) A humanisztikus gimnáziumban is meg lehet bukni a rajzból, holott ugyebár, nyilvánvaló, hogy a szellemi kiválóságok nem okvetlenül párosulnak kézügyességgel. Már pedig, ha valaki ügyes és jó matematikus, vagy nyelvtehetség, vagy a történelmi tudásban olyan szellemi képességeket mutat fel, amelyek mellett meg lehet neki bocsátani a kézügyességben való hátramaradottságát, miért kell a rajzot oly kötelező tantárggyá tenni, amely alkalmas arra, hogy a szellemi téren kiváló ifjú emiatt a tantárgy miatt ne léphessen át felsőbb osztályba. Annál is inkább foglalkozni kell ezzel a kérdéssel, mert a javaslat maga is felmentési lehetőséget ad a rajz alól. Ha azonban testi alkalmatlanság nem konstatálható orvosilag, vagy a gyermek nem veszi igénybe ezt a lehetőséget, hanem akar és kivan rajzolni tanulni, akkor más módon kell neki könnyebbséévi március hó 26-án, szerdátí. get adni arra, hogy emiatt a tantárgy miatt hé kelljen egész bizonyítványát elcsúfítania. Máskülönben is azt lehet mondani, hogy a bukás tulajdonképen a tanításnak csődje. A bukás a magoltató tanár tudományának csődje. Az a tanár, aki nem képes tanitványaiban felkelteni az érdeklődést az ő tantárgya iránt, önmagát buktatja meg és önmagával szemben állítja ki a legrosszabb bizonyítványt. (Ugy van! balfelöl.) Az alapos tudású és mély kultúrájú tanár, ha a hivatását nem tekinti kenyérkeresetnek, okvetlenül talál olyan kapcsolatot a gyermekkel, amelynek révén játszva elsajátíttatja a gyermekkel azt a tantárgyat, amelyet neki a gyermekkel közölnie kell. De különben is, — visszatérve beszédem elejére, — ha a népiskolai oktatással olyan anyagot készítünk elő a középiskolának, amellyel érdemes foglalkozni, akkor ez a javitóvizsgálatról szóló paragrafus teljesen feleslegessé fog válni, mert akkor megfelelő tanárképzéssel és az iskola szellemének megfelelő megváltoztatásával nem lesz szükség sem buktatásra, sem javitóvizsgálatra. Fontos itt, hogy a különböző javitó és pótlóvizsgálatok díjmentesek legyenek, hogy ezek a vizsgálatok azoknak a szerencsétlen gyermekeknek szüleire, akik javitó- vagy pótló-vizsgálatra készülnek, ne jelentsenek ujabb megterheltetést. Ezeket a költségeket vállalnia kell az iskolának, vagy az iskolafentartónak. (Zsirkay János: A javítóvizsgák mindig díjmentesek voltak!) A pótvizsgák nem. Nagy hibája a javaslatnak, hogy nem állapimeg osztály-lélekszámot. Pedig a tanárnak mint den igyekezete hiábavaló, ha olyan osztály-lélekszámot kap a keze alá, amellyel nem tud foglalkozni, ha nem lát egyebet a gyermekben, mint egyetlen egy számot, akire minden hétben talán egyszer kerül a sor, hogy foglalkozhassék vele. Ha az osztály lélekszámát magasan állapítjuk meg, akkor az egész tanítás eredményét tesszük kockára. Én azt hiszem, ha azosztály lélekszámát 30-ban maximáljuk, akkor olyan lélekszámot adunk a tanár kezei alá, amellyel érdemes lesz foglalkoznia. Itt is azzal jönnek, hogy takarékoskodni kell, hogy nincs elegendő tanár, nincs elegendő iskolaépület és terem. T. JN emzetgyülés ! Tanáraink vannak, iskolaépületek céljaira pedig le lehet foglalni az üresen álló kaszárnyákat vagy kiüríteni azokat a más célra elfoglalt iskolaépületeket, amelyekre iskolák céljából van szükség. Ügy a tanulók heti óraszámát, mint a tanárok heti óraszámát túlságosan magasnak tartom. A tanulók óraszámát azért, mert az iskolába járó gyermekek igen jelentékeny része otthon is folytat tanulmányokat, tanul zenét, nyelveket, vivást, vagy sportol, vagy egyéb dolgot csinál, feladatokat készít otthon. Ha a heti óraszámot ilyen magasan állapítjuk meg, akkor nem fogunk a gyermeknek időt hagyni szórakozásra, pihenésre. Elnök : Figyelmeztetnem kell a szónokot, hogy a tanácskozásra szánt idő lejárt, méltóztassék beszédét lehetőleg röviden befejezni. Kéthly Anna: Sajnos, t. Nemzetgyűlés, épen a legfontosabb kérdésről volna szó ; remélem, hogy az utánam következő szónokok alaposan ki fogják fejteni, ami most jön : a tanárok óraszámával kapcsolatban a tanárok gazdasági helyzetét. (Ugy van! balfelöl. — Kiss Menyhért : Szégyenletes ! Rossz fizetés !) A tanári fizetések ma olyanok, hogy igazán csak a száraz • kenyérre elegendők. Elképzelhető, hogy az a tanár, akinek otthon családjáról kell gondoskodnia, aki hazulról azzal jön el, hogy nem tudott elegendő pénzt hagyni otthon a háztartásra, milyen lélekkel és figyelemmel tud be-