Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-267

206 A nemzetgyűlés 267. ülése 1924. évi április hó 2-án, szerdán. a legközelebbi interpellációé napon mondhassa el? (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Szólásra következik ? Héjj Imre jegyaő: Móser Ernő! Móser Ernő: T. Nemzetgyűlés! Az utóbbi napokban a plénumban tárgyalt törvényjavaslat általános vitája kapcsán több képviselő ur igen helyesen mutatott rá arra a szomorú helyzetre, amelyben Magyarország tanitói, középiskolai, illetőleg némely főiskolai tanári kara van. Szomorú dolog az, hogy a magyar állam nem tudja megfizetni azokat, akik hivatva vannak az ország fiatal generációját igazi nemzeti érzésre, kultúrára, becsületességre, munkára és hazaszeretetre nevelni. Nagyon szomorú dolog az, hogy Magyarorszg közép- és felsőfokú iskolai tanári kara nem tudja hivatását ugy betölteni, ahogy azt szeretné. Hiszen tanáraink legnagyobb százaléka idealizmusból, a gyermekek iránti szeretetből ment a tanári pályára, és ma nem tudja hivatását betölteni, mert meggátolják ezt azon súlyos, anyagi gondok, amelyekkel napról-napra küzködik. Nem akarom igen hosszadalmasan fejtegetni a kérdésnek a fontosságát, melyet ma interpellációm tárgyává tettem, hiszen majdnem minden szónok kitért már a legutóbbi hét tárgyalásai során ennek a kérdésnek a taglalására. Inkább röviden, statisztikai adatokkal szeretném bebizonyitani, hogy ugy a középiskolai, mint a polgári iskolai tanári kar mennyire hátramaradt a más kategóriájú hasonló képzettséggel biró státusokkal szemben. Mig ugyanis a középiskolai tanároknak csak 1*48%-a van az V-ik fizetési osztályban, addig a belügy min ister mm különböző hatóságaiban egyesitett fogalmazói karának 4'87%-a, az állategészségügyi személyzet fogalmazói karának 4'32%-a, az államépitészeti hivatali műszaki szakképzettséggel birok 2"47%-a, a vizügyi műszaki szolgálatban lévők 5'87%-a, az erdészeti igazgatásnál lévők 4'78%-a, a postaigazgatóságoknál lévők 6*36%-a van ezen fizetési osztályban. Látjuk tehát, hogy az összes más státusok igen erősen megelőzik épen azt a státust, amelyre pedig leginkább gondolni kellene, mert a tanárok hihetetlen erkölcsi felelősséggel teljes munkát végeznek. Azt lehetne mondani, hogy a tanári kar jó vagy rossz munkájától függ a nemzet jövője, mert ha nem nevelik a kezükre bízott ifjúságot munkaszeretetre, becsületességre és hazaszeretetre, akkor a magyar nemzet ősi, megszentelt ideáljai megsemmisülnek. De nézzük meg az ellenkező oldalát is az előbbi képnek. Nézzük meg, hogy a tanári karnak hány százaléka van a VIII., IX. és X. fizetési osztályban. Itt meg azt tapasztaljuk, hogy a középiskolai tanári kar nagyobb 58'86%-a van ezen három fizetési osztályban. Itt sajnos a tanári kar vezet, mert egyetlenegy másik státus sincs olyan magas arányban képviselve ezen három legalsóbbfoku fizetési osztályban, mint a tanárok, Hogy állításomat beigazoljam, bátorkodom itt is néhány adatot felolvasni. A VIII., IX. és X. fizetési osztályban van a középiskolai tanári kar 58'86%-a, a pénzügyi státus 58'74%-a, az államépitészeti státusnak csak 49'38%-a, a vizügyi státus 49'35%-a az erdészeti rendészeti kar 52.20%-a, a postaigazgatási kar 37'87%-a. A kormányzat állandóan hirdette és hirdeti az utóbbi időben is az egyenlő elbánás elvét. A tanári kar amely nem követel, csak kér, kéri ezen elvnek vele való érvényesítését, kéri, hogy olyan módon rendeztessék dolga, hogy a többi tisztviselői kategóriákkal egyformán lépjen elő, vagyis, hogy ugyanannyi idő alatt érhessen él bizonyos fizetési fokozatokat mint a többi hasonló előképzettségű tisztviselő kategória. A másik kérdés, amire rá akarok mutatni, ez a helyettes és megbízott tanárok ügye. Magyarországon körülbelül 30—35 helyettes tanár van a középiskolákban, akik 3-4—5 év óta a X. fizetési osztály harmadik fizetési fokozatának sem megfelelő fizetést húznak, és nem kapják meg még a vasúti kedvezményeket sem. Hogy ezek a mai drágasági viszonyok között miből élnek, azt igazán nem tudom. Különösen mélyen sújtja a tanári, de különösképen helyettes tanári kart az az intézkedés, hogy azokban a városokban és nagyközségekben, amelyekben csak egy középiskola van, melynek ők is tanárai, privátat nem adhatnak. Van ugyanis egy kultusz ministeri rendelet, mely megtiltja, hogy saját intézetének növendékeit egy tanár sem tanithatja. Nagyon jól tudjuk, hogy a tisztviselői fizetés a békében sem volt valami fényes és a tanárok azzal pótolták fizetésüket, hogy privátakat vállaltak és az igy szerzett pénzből elégitették ki kulturális igényeiket, amelyekre fizetésükből nem tellett. A legutóbb kiadott ministeri rendelet a tanárok igen nagy számának lehetetlenné tette a privátázást és rákényszeríti a tanárt arra, hogy tisztán fizetéséből éljen. A tanár még csak ugy ahogy nagynehezen megél, de a megbízott vagy a helyettes tanár véleményem szerint fizetéséből egyáltalában megélni képtelen. Tisztelettel kérem a kultuszminister urat, foglalkozzék a lehető legsürgősebben ezen elmondott sérelemmel, valamint a helyettes és megbízott tanárok fizetési kérdésével, mert amennyiben _ ezt a legrövidebb időn belül megoldani és pedig jól megoldani nem fogja, egyetemeink filozófiai fakultásai üresen fognak maradni, mert nem akad majd olyan tanuló, aki tanári pályára nyomorogni menjen. A harmadik kérdés, a polgári iskolai tanárok ügye. Ha megnézzük a statisztikát, hogy mikép helyezkednek el a polgári iskolai tanárok az egyes fizetési osztályokban, a kép, amely elénk tárul, még elszomorítóbb, mint amit a középiskolai tanároknál láttunk. Annak ellenére, hogy a polgári, iskolai tanárok képesitése főiskolai képesítés, az V. fizetési osztály előttük zárva van, a VI. fizetési osztásban is az egész státusnak csak a 0'52 VII. fizetési osztályban 11*60%-a, a VIIIban 23'39%-a, a IX-ben 25'85%-a, a X. fizetési osztályban pedig 38'32%-a van. Ezek nagyrésze viszonylagosan tehát még nehezebb körülmények között él, mint a középiskolai tanári kar és amellett igen gyakran teljesen kis községekben végzik hivatásukat és távol a kulturgócoktól élik le életüket szegénységben. Hogy a polgári iskolai tanári kar fizetése mily rossz, azt az előbbi adatokkal bizonyitottam, de nevekkel is tudnék szolgálni, hogy polgári iskolai tanárok, akik 22 év óta szolgálnak az államnál, még mindig a IX. fizetési osztályban vannak, sőt vannak olyan polgári iskolai igazgatók — akik 31 év óta vannak már az állam szolgálatában, illetve működnek a népnevelés terén — és még ma is szintén a IX. fizetési osztályban vannak. Oka ennek azon helytelen intézkedés, melyért nem a mai, hanem a múlt rezsimet okolom, hogy a polgári iskolai tanároknak, akik rendszerint a legjelesebb népiskolai tanítókból kerülnek kis akik ambícióból, bizonyos erkölcsi kényszerből mennek tovább tanulni a polgári iskolai tanárokat képző főiskolákba, nem számítják be sem azon éveket, amelyeket mint tanítók töltöttek el, sem azokat, amelyeket esetleg községi vagy felekezeti polgári iskoláknál töltöttek el. Mélyen t. Nemzetgyűlés! Én csodálom azt a heroikus munkát, amelyet a tanárság, különösen a háború alatt és a háború után végzett, de csodálkozom azon, hogy a tanári kar egyáltalán képes még tanitani, hogy megvan még benne az a lelkierő, amely szükséges ahhoz, hogy esetleg éhez-