Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-267

A nemzetgyűlés 267. ülése 1924. évi április hó 2-án, szerdán. Ï-X: jának megkonstruálásánál. Miután már a középiskolák reformja meg van, nagyon bajos lesz újból módosítani a középiskolák reformját az elemi népiskolák reformjához. Tudjuk, hogy az elemi iskolák reformja többé-kevésbé nagy anyagi áldozatot követel, bizonyos formai reformokat azonban talán anyagi áldozatok nélkül is meglehetett volna csinálni. Nevezetesen rendkívül fontos lett volna, hogy elemi, gazdasági és ismétlő iskoláinkat reformáljuk meg s egyáltalában az elemi népiskolák tanítási menetét végre-valahára mezőgazdasági mivoltunkhoz kell illesztenünk. Ami a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot általánosságban illeti, elismeréssel kell adóznom a kultuszminister úrral szemben főként azért, hogy egyrészt a valláserkölcsi nevelésre, másreszt pedig a nemzeti, történelmi hagyományok oktatására, továbbá a klasszikus műveltségre a törvényjavaslat keretében nagy súlyt helyez. Ennek ellenére a törvényjavaslatot a maga egészében nem fogadom el. Mert milyen alapelvekből indul ki a törvényjavaslat? Két gondolatból indul ki, nevezetesen a differenciálás gondolatából és az egyenlő jogositás gondolatából. Ami az elsőt illeti, bizonyos mértékű differenciálás már ezelőtt is volt a középiskolákban, nevezetesen amikor pl. a görögöt fakultatív tárggyá tették és megengedték, hogy egyes tanulók görögpótlót végezzenek a görög nyelv tanulása helyett. De ezt a fakultatív rendszert jobban ki lehetett volna építeni már a differenciálás szempontjából, egyrészt bizonyos rendkívüli tárgyak behozása révén, másrészt pedig a hármas rendszer bizonyos átesoportositásával. Mert milyen helyzet állhat elől Egyesek nagy klasszikus műveltséget szerezhetnek pl. a humanisztikus gimnáziumban, ezeknek azonban hiányozni fog a modern nyelvtudásuk, ami nélkül ma már igazán művelt embert elképzelni sem lehet. Nem lehet továbbá feltételezni azt, hogy az uj rendszer alatt, ha ez a törvényjavaslat majd törvényerőre emelkedik, mindig az illető tanuló egyénisége fogja megszabni, hogy melyik iskolába iratkozzék be. Tudjuk, hogy ebben nem mindig az egyéniség határoz, hanem sokszor bizonyos helyi körülmények, anyagi viszonyok fogják eldönteni, hogy az a tanuló reálgimnáziumba, humanisztikus gimnáziumba vagy reáliskolába iratkozzék-e be. Hiába szabja meg az ő egyénisége, hogy inkább a reálgimnázium végzésére volna alkalmas; ha az ő lakóhelye területén, vagy annak közelségében humanisztikus gimnázium lesz, akkor az anyagi viszonyoknál fogva abba lesz kénytelen beiratkozni. Ami Franciaországot illeti — erre hivatkozik az indokolás — Franciaország épen a differenciális gondolata ellen cselekedett 1923-ban, amikor az egységesítést hozta be a középiskolák alsó osztályában. Ami pedig Németországot illeti, véleményem szerint ezt nem lehet teljesen követendő mintaképül venni. Németország annyira a szőrszálhasogató reformok és szervezkedések hazája, hogy a mi népünk lelkivilága és nemzetünk érzülete ezzel a módszerrel úgyszólván ellenkezik. A második szempont az egyenlő jogositás elve. Ez nagyon szép és respektálandó gondolat, azonban ez is nehézségekbe fog ütközni. Nevezetesen nehéz lesz orvosi, papi, bölcsészeti vagy jogászi felsőbb iskolákra menniök, akik pl. a reáliskolát végezték el. Erre nézve ugyan tartalmaz bizonyos intézkedést a törvényjavaslat, amennyiben lehetővé teszi, hogy az egyetemeken bizonyos kölcsönös megállapodás folytán előkészítő tanfolyamokat létesítsenek. De ez későn van, mélyen t. Nemzetgyűlés. Amikor az az ifjú beiratkozik az egyetemre, ott már nem lesz arra ideje, — ha pl. a jogi egyetemre iratkozik be — Jvapló XXII, hogy a latin nyelv elemeit elsajátítsa, mert akkor folytatólagos tanulmányaiban lesz akadályozva. Rendkivül fontosnak tartanám, — és ezt a gondolatot ajánlom a kultuszminister ur figyelmébe — ha ezt a középiskoláknál valósítaná, meg olyképen, hogy rendkívüli tantárgyként a reáliskolában tanítanák a latin nyelvet is, ha talán az alsó osztályokban nem is, legalább a felső osztályokban. Ha jár abba a reáliskolába olyan tanuló, aki pl. jogász akar lenni és akit egyénisége talán arra predesztinál, hogy erre a foglalkozási ágra menjen, az legalább magán utón ilyen rendkívüli tantárgy keretében sajátíthassa el ennek a klasszikus nyelvnek az ismeretét. Egyébként én is rendkivül fontosnak tartom, hogy a tanári kar anyagi megerősítése érdekében minden lehetőt kövessen el a kultuszkormányzat. Mert hiszen hozhatunk mi törvényt, a törvénybe lelket mindig a tanár önt. Ha mi törvényeket hozunk, ez elméleti dolog lesz mindaddig, amig a tanár lelke azt élővé és elevenné nem teszi. Rendkivül fontosnak tartanám, hogy a tanárságot öntudatossá, erőssé, elevenné, hivatásossá tegyük, ennek pedig primus motora az, hogy anyagilag tisztességesen, becsületesen fizessük őket. A törvényjavaslat intézkedik arról, hogy a tanárok főfoglalkozása csak a tanári pálya legyen, de akkor a kultuszkormányzat gondoskodjék arról is, hogy ne szoruljanak más foglalkozásra, anyagilag ugy dotálja őket, hogy maga a tanári állás tisztességes megélhetést nyújtson nekik és gyermekeiknek. Ez a törvényjavaslat mai formájában bizonyos főigazgatói státusok létesítését fogja előmozdítani, az adminisztrációt fogja szaporítani, lényegileg azonban felfogásom szerint nem fog változtatni azon a helyzeten, amely e tekintetben most áll fenn. Hiszen ez a felfogás kifejezésre jut az indokolásban, amikor kimondja, hogy az uj törvényjavaslat semmi más, mint formai kifejezése a mai helyzetnek. Én a mai időket erre nem tartom alkalmasnak. Arra azonban a mai időket is alkalmasaknak tartanám, hogy az elemi oktatás reformját csináljuk meg minél előbb. Ha majd ezzel végeztünk, akkor térhetünk rá az épület tetejének, a középiskolai reformnak is a megvalósítására. Főleg ezen időszerütlensége miatt nem tartom helyesnek a javaslatot és igy nem fogadom el. Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, kérdem, kiván-e valaki szólani? Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek jelentem ki. Az idő előrehaladván, megteszem legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére vonatkozó javaslatomat. Javasolom, hogy legközelebbi ülésünket holnap, folyó hó 3-án délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessenek ki a mai napirendünkön szereplő tárgyak. Méllóztatnak ehhez hozzájárulni 1 (Igen !) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következnek az interpellációk. Ki az első interpelláló képviselő ur 1 Bartos János jegyző: Hegymegi-Kiss Pál. Elnök : A képviselő ur nincs jelen. Interpellációja töröltetik. Ki a következő interpelláló képviselő ur. Héjj Imre jegyző: Nagy Ernő! Elnök : A képviselő ur nincs jelen, interpel* lációja töröltetik, Héjj Imre jegyző: Esztergályos Jáoos! Elnök : A képviselő ur nincs jelen; interpellációja töröltetik! Héjj Imre jegyző: Zsirkay János! Zsirkay János: T. Nemzetgyűlés! Pár héttel előbb voltam bátor felhívni a Nemzetgyűlés figyelmét a szombathelyi csempészet ügyére, 33