Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-267
A nemzetgyűlés 267. ülése 1924. évi április ko 2-án, szerdái Í89 hanem mint igazi tanulmányi felügyelő, állandóan nemcsak a növendékeit, hanem magukat a tanárokat is ellenőrzi. Hiszen maga a szerzetesrend is — s ez más szerzetesrendekben is igy van — szinte kényszerítő hatással van a tanári karra abban a tekintetben, hogy a napi teendőket a legaprólékosabb részletekig megvitassák, kezdve az önképzőkörtől egészen a magasabb nevelési és oktatási teendőkig. Ilyen nevelést, oktatást kellene behozni az ország összes intézeteiben, nemcsak a szerzetesrendeknél, hanem az államiaknál is. A piaristákon kivül nem akarok külön foglalkozni a jezsuitákkal, bencésekkel s a többi szerzetesrendekkel, mert hiszen mindannyian tudjuk, hogy ezek a szerzetesrendek saját maguk tartják fenn nemcsak az iskoláikat, hanem tanáraikat is. Nagy a nyugtalanság — és ezt megértem, — amiatt, hogy ezek az iskolafentartó szerzetesrendek az előttünk levő törvényjavaslatban nem látják az iskolatipus megválasztásának és a nyelv szabad választásának jogát. A kultuszminister ur a törvényjavaslatban és bevezető beszédében a protestáns iskolák részére fentartja az iskolatípus megválasztásának jogát, és azt hiszem, hogy ezek a protestáns iskolák a szaknyelv választásában is szabad kezet fognak kapni. Helyesnek tartom, hogy ez a protestáns iskoláknál megvan, csak az a kérdésem, hogy miért nincs ez meg az úgynevezett szerzetesrendek iskoláinál is. Véleményem az, hogy ennek meg kell ott is lennie, és hiszem, hogy a kultuszminiszter ur is ugy értelmezi javaslatát, hogy a kultuszminister ur a szabad nyelvválasztás és az iskolatípusok megválasztásának jogát az illető rendekkel egyetértőleg állapítja meg. Ha a kultuszminister ur ezt igy gondolja, akkor ehhez nekem több hozzátenni valóm nincs. Feltétlenül kivánatosnak tartom, hogy a javaslat 5. és 6. §-ában határozottan kifejezésre jusson a rendeknek ama joga, hogy az intézet jellegét, a tanítandó idegen nyelvet az illetékes rendi főhatóságok a vallás- és közoktatásügyi ministerrel egyetértőleg állapítsák meg. Nagyon jól tudom, hogy ebben a kérdésben igen nagy nehézségek merülnek fel, mert hiszen egyes városokban, igy pl. Debrecenben, Pápán, Sopronban, Miskolcon stb. az iskolatípus megválasztása, és pedig helytelen megválasztása esetleg valami zökkenést okozhat. De azt hiszem, hogy ezt a hatóságok az iskolafentartó rendek a kultuszminister úrral egyetértőleg igen szépen el tudnák intézni. Legyen szabad ebben a kérdésben kitérnem szintén egy olyan momentumra, amelyről nem hiszem, hogy a kultuszminister ur ugy értelmezte volna, mint ahogyan az a sajtóban napvilágra került. A kultuszminister ur azt mondotta bevezető beszédében, hogy a protestantizmus volt a kultúra megalapítója. Ez a lapokban olyan beállításban, mondhatnám olyan kellemetlen beállításban jött napvilágra, hogy igen-igen nagy visszhangot keltett mindenütt, ahol mi ezzel a kérdéssel foglalkoztunk. A kultúra megalapításában elévülhetetlen érdemeket szereztek az úgynevezett szerzetesrendek; olyan érdemei vannak ezeknek a katholikus szerzetesrendeknek, hogy azokat elhomályosítani nem_ volna szerencsés gondolat és nem szabad. Én elismerem azt, hogy a protestánsoknak a középiskolák felállításánál szintén érdemei vannak; ezeknek az érdemeit sem akarom elhomályosítani. De épen azért, mert a protestantizmus és a katholicizmus között én mindig a harmóniát hirdetem, sőt nemcsak hirdetem, hanem annak a megvalósítására is törekszem, (Helyeslés jobbfelől.) módot kívánnék adni a kultuszminister urnák, hogy méltóztassék az ő válaszbeszédében erre rátérni és megvilágítani azt — ugy, ahogy a valóságban van is bizonyára, — hogy a lapok... (Erdélyi Aladár: Tegnap már megtörtént!) Ha már ez megtörtént, akkor ezzel a kérdéssel egyáltalában nem is foglalkozom. (Helyeslés jobbfelől) Sajnálom, hog-y a kultuszminister urnák e beszédénél nem voltam jelen. T. Nemzetgyűlés! Én veszedelmesnek tartanám az egységes alsó tagozatot. A differenciálódást már az alsó osztályoknál meg kellene kezdeni. A műegyetemi tanároknak ismert, régi álláspontja az, hogy egységes iskolatípus legyen, de ebben az egységes iskolatípusban ők a természettudományoknak nagyobb teret kívánnak adni. Én az egységes alsó tagozást nemcsak adminisztratív szempontból, de anyagilag is teljesen lehetetlennek tartom. Például Debrecenben, — mint ahogyan elmondtam — van egy piarista gimnázium, van egy református gimnázium és van egy reáliskola. Ha az alsó négy osztály egyforma lenne, akkor az alsó tagozat elvégzése után azoknak a reálgimnáziumot végzett ifjaknak, akik humanisztikus gimnáziumba óhajtanak átmenni, a humanisztikus gimnáziumban óhajtják tanulmányaikat folytatni, ott kellene hagyniok régi tanáraikat, ott kellene hagyniok azt az intézetet, ahol nevelési alapjukat ismereteik alfáját megszerezték. Ugyancsak igy ott kellene hagyniok, mondjuk, a piarista gimnáziumot vagy a református gimnáziumot azoknak a tanulóknak, akik a humanisztikus gimnáziumból át akarnának menni a reáliskolába, illetve reálgimnáziumba, feltételezve azt, hogy a piaristák a humanisztikus iskola-típust, a protestáns felekezet pedig a reálgimnáziummá átalakult reáliskola-tipust választották. A megoldás tehát ebben az esetben csak egy volna, ami anyagilag teljesen lehetetlen, hogy több tagozatra kellene áttérni minden egyes intézetben, már pedig a mai gazdasági viszonyok között sem az állam, sem pedig a szerzetesrendek iskolái, sem a protestánsok nincsenek abban a helyzetben, hogy az egyes iskola-típusokban, külön-külön tanárokat alkalmazzanak. Pedagógiai és didaktikai szempontokból is az első osztálytól kezdődőleg a differenciálódást kellene bevezetni. Az alsó tagozat sok tekintetben előkészít a. felső tagozatra. Egységes alsó tagozatban nem lehet különböző felső tagozatú, különböző irányú iskolákban az előismereteket olyan tökéletesen megszerezni, olyan tökéletesen előkészíteni, mint a különböző, különféle tag'ozatok mellett A latin és görög nyelv fentartásának kérdéséről beszélni nem kívánok, nem akarok abba a hibába esni, — mert nagyon jól tudom, hogy ezzel a kérdéssel sokan foglalkoztak, mint az előbb, amikor a kultuszminister ur beszédére alhidaltam, holott ő a tegnapi beszédében már megvilágította a protestantizmus és a katholicizmus szempontjából a kérdést. De szabad legyen felhívnom a kultuszminister ur figyelmét arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak 2, ü és 4. szakaszában én egy hiányt látok, — az, én véleményem szerint hiányt — és pedig azt hogy nem látom a vegytan felvételét sem a humanisztikus gimnáziumokban, sem a reálgimnáziumokban (Rupert Rezső: Dehogy nem! A reálban benn van!) olyan mértékben, mint ahogy azt elő kellene adni. A gimnáziumokban a vegytan ismeretére szükség van. Az már igazán csak részletkérdés volna, hogy vájjon a 31*
