Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-265

160 A nemzetgyűlés 265. ülése 1924. évi március hó 31-én, hétfőn. ellenesen viselkedett. De nemcsak ez az egy Balassa Józset van itt, hanem itt sírnak, jajgatnak a tanárok százai esztendők óta a kultuszminister urak előtt, Mindegyik minister hangoztatja, hogy az egyéni revízióknak helyt fogadni. Vass József kultuszminister ur is azt mondta : belátom, hogy ezek inkvizíciók voltak és hogy helytelen Ítéleteket hoztak. A gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy a legritkább esetben van kilátás revízióra s ezt még eddig mindenütt elgáncsolták. Én tehát nem zárhatom be felszólalásomat anélkül, hogy az igen t. minister urat nyomatékosan ne figyelmeztessem arra, hogy : Önnek kötelessége az igazsággal, a magyar tanítósággal és tanársággal szemben, akiknek legnevesebb, legkiválóbb egyéneit irtották ki az iskolából, hogy megadja nekik az elégtételt. A javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Homonnay Tivadar! (Nincs itt!) Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik! Következik! Héjj Imre jegyző: Hegedűs György! (Nincs itt!) Elnök: A képviselő ur nincs jelen, töröltetik! Ki következik? Héjj Imre jegyző: Alföldy Béla! Altoldy Béla: Tisztelt Nemzetgyűlés! Előttünk fekvő javaslatot örömmel üdvözlöm, ama újítások miatt, melyeket ez a javaslat tartalmaz, s melyek a modern kor követelményeinek valóban megfelelnek. Ezek elsősorban a modern nyelvek fakultatív oktatás tárgyává való tétele és az a körülmény, hogy az úgynevezett évvégi osztályvizsgák eltöröltettek. Őszintén megvallom azonban, én ezt az utóbbi rendelkezést szerettem volna kikerekiteni, teljessé tenni, szerettem volna megérni ebben a javaslatban, a szerintem teljesen felesleges, kíméletlen, abszolúte nem objektive itélő és sokszor igazságtalan érettségi vizsgálatok eltörlését. A javaslat indokolásában azt olvasom, hogy az évvégi osztály vizsgálatok azért töröltettek el, mert egyrészt lélektanilag károsan befolyásolják a tanulót, másrészt könnyen helytelen elbirálásra adnak alkalmat. Ez hatványozottan áll az érettségi vizsgálatra nézve. Emlékezzünk vissza a mi időnkre, és kisérjük figyelemmel a mostani érettségi vizsgálatokat. Azt fogjuk tapasztalni, hogy nem egy esetben a legjelesebb tanuló is a rettegett érettségi vizsgálaton olyan konfúzióba jut. hogy elveszti judiciumát, memóriáját, képtelen logikusan gondolkozni és megfelelni a kérdésekre. Akkor mit tesz a tanári kar? Összeül és azt mondja: minthogy ennek a tanulónak előmenetele eddig kiváló volt, mi sem áll útjában annak, hogy jelesen érettnek minősítsük őt dacára a nem sikerült érettségi feleletnek. A tanári kar tehát az addigi klasszifikációk összefoglalása alapján itél. így van ez számos esetben. Ami pedig az Írásbeli érettségi vizsgát illeti, arról egyáltalán nem érdemes beszélni, hiszen ismerjük az ott használatos trükköket, kisegítéseket stb., ugy hogy magam részéről az érettségi vizsgálatok eltörlését minden szempontból igen fontosnak tartottam volna. Már humanizmusom érzése is tiltakozik az ellen, hogy az előtt a tanuló előtt, akit felengedtünk a VIII. osztályba, az utolsó fokon becsapjuk az ajtót és elzárjuk őt a boldogulás lehetőségétől. Én azt tartanám helyesnek, ha a tanulóifjúságot a negyedik, vagy mondjuk, hatodik osztályig megrostálnék, és nem engednők tovább azt a tanulót, akinek képességei és hajlamai nem felelnek meg arra, hogy felsőiskoíába léphessen. Belátom azonban, hogy ez a javaslat magában véve a régihez képest tulajdonképen meglehetősen intenzív rendszerváltozást jelent. A rendszerváltozásnak mindig csak bizonyos keretig szabad terjednie, mert máskülönben erős reakcióval jár. Ebből a szempontból megértem, hogy a pedagógusok nem voltak hajlandók egyelőre még belemenni az érettségi vizsgálatok eltörlésébe és igy egyelőre azzal a körülménnyel, hogy az osztályvizsgálatok eltöröltettek, be kell érnünk. Az évvégi osztályvizsgálatok eltörlésével kapcsolatban legyen szabad azonban megjegyeznem, hogy ezáltal annak a tanulónak útjából tényleg egy mumust hárítottunk eh de mégis kell lenni egy Damokles-kardnak, mely annak a tanulónak feje felett függ, mert hiszen máskép nincs semmi kényszerítő momentum, amely őt tanulásra serkenti, buzdítja, és igy a tanulmányait könnyen elhanyagolja. Ezért tartom fontosnak, hogy a tanulók évközben minél gyakrabban egzamináltassanak. Igen sok iskolában azt látjuk, hogy egynémely tanár alig egzaminál; félévek telnek el anélkül, hogy egzaminálnák a tanulót, vagy pedig kihívják felelni egyszer, aki nagyon jól tudja, hogy most félévig nyugodtan alhatik, mert hiszen úgysem fog felelni. Ez abban találja okát, hogy a tanárok egynémely i ke túl bőven adja elő a tantárgyát, annyira bőven, hogy az egzaminálásra egyáltalán nem juthat ideje. Különösen áll ez a magyar irodalom tanáraira, akik helyenként oly bőven adják elő tantárgyaikat, hogy pl. Kazinczynak minden levelét tárgyalják stb., ami az egzaminálást lehetetlenné teszi, s ezt a tantárgyat valósággal megutáltatja a tanulóval. Ez a körülmény is amellett szól, hogy a tanárképzés reformját sürgősen végre kell hajtanunk. Az ilyen tanárok nem pedagógusok. Nekünk nem tudósokra van szükségünk a középiskolában, hanem jó tanárokra, akik egyúttal jó pedagógusok is és valamit értenek a pszihológiához is. Nagyon szeretném, ha a mélyen t. kultuszminister ur alkalomadtán választ adna nekem, egynémely kérdésemre, hogy én az úgynevezett egységes középiskola híveinek mindenben megfelelhessek, s amelyekre nézve nekem is vannak bizonyos aggályaim, de — amelyekre nézve a nehézségek eliminálása céljából — leszek bátor egynémely propoziciót tenni. Azt állítják ugyanis, hogy ama két alapgondolat között, melyeken ez a javaslat felépült, t. i. a középiskolai tipus differenciálásának gondolata és az egyenjogúsítás eszméje között bizonyos kontroverzia áll fenn. Az egyik kizárja a másikat, vagyis minél jobban differenciálok, annál jobban ártok az egy en jogosítás eszméjének. Ez túlzás, azonban egy esetet leszek bátor felhozni, ahol tényleg nehézséget látok e tekintetben. Mondjuk, hogy az a reáliskolát végzett tanuló, aki a latin nyely ismeretével nem bir, orvosi pályára megy. A javaslat szerint — az egyenjogositás eszméjénél fogva — ehhez természetesen joga van és a javaslat szerint az ilyen tanuló a latin nyelvre a főiskolában képeztetik ki. Ez azonban az orvosi pályára lépett hallgató esetében nem állhat meg. Méltóztassék beletekinteni annak az elsőéves medikusnak tantervébe, azokba a rendkívül nagy, nehéz stúdiumokba, amilyen elsősorban az anatómia, továbbá vegyük figyelembe a nap másik felét igénybevevő gyakorlati stúdiumokat, a boncolásokat, a mikroszkópiát stb-t, akkor könnyen meggyőződhetünk arról, hogy az az orvostanhallgató mindezek mellett, hacsak valamennyire is jó előmenetelt akar tanúsítani s legalább egy-két kollégiumot felmutatni, még ezek mellett egy nehéz nyelvnek elsajátítására is képtelen lesz. Meggyőződtem arról, hogy a medikusnak, ha stúdiumait lelkiismeretesen fogja fel, még sportra sem jut ideje. Méltóztassék továbbá figyelembe