Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-261
A nemzetgyűlés 261. ülése 1924. évi március hó 26-án, szerdán. 9 Anerkennung der Gleichartigkeit der drei Arten höherer Lehranstalten wird die Möglichkeit geboten die Eigenart eines jeden kräftiger zu pflegen« tehát az első osztálytól fel a kilencedikig mind a kilenc osztályban minden iskolatípus belső sajátságának legintenzívebb kifejlődése ez. De csupán akadémikus ez a fejtegetés, mert a kérdést miránk nézve egy szempont dönti el: Mi a furkációnak rendszerét pénzügyi okból nem birjuk él. Ha a furkációt keresztül akarnánk vinni, nekünk minden középiskolában legalább négy tanárral többet kellene alkalmazni és legalább két tantermet kellene megnyitni. Kérdem, hogy ma, amikor, mint méltóztatnak tudni, a megkezdett állami építkezéseknek egy része is befejezetlen, javasolhatok-e olyan reformot, amely leküzdhetetlen pénzügyi nehézségekkel találkoznék. Ily körülmények között mi nem furkálhatunk és ne is fúrjunk, faragjunk az iskolarendszereken, hanem haladjunk tovább a történetileg bevált alapokon. Minekünk a multai számoló és a jelen nagy igényeit megértő középiskolai rendszerre van szükségünk. (Zaj balfelől. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Dacára annak, hogy én a difereneiált közép* iskolának vagyok hive, még sem élek illúzióban, vájjon az én javaslatom végső kifejlődésében esetleg nem fog-e az egységes középiskolára vezetni, oly értelemben véve, hogy a reálgimnázium lesz az általános iskolai típus. Hogy ez be ne következzék, amit én nem óhajtok, egy szavam lenne ebben az ünnepélyes órában és erről a felelősségteljes helyről ugy a humanisztikus gimnázium, mint a reáliskola hivei számára. A humanisztikus gimnázium hiveinek azt mondom, hogy az én javaslatom az utolsó kisérlet Magyarországon a humanisztikus stúdiumok megvalósitására. A humanisztikus stúdiumok mellett négy érvet szoktak felhozni. Az egyik az, hogy Magyarországon a latin majdnem nemzeti tantárgy, sokáig latin volt a hivatalos nyelv és a mai nyelvünkben is igen sok a latin. Mentől tovább haladunk el attól a kortól, amelyben latin volt a hivatalos nyelv, annál többet vészit ez az érv jelentőségéből. Azután felhozzák azt, hogy a grammatika tanulásának nagy az elmeélesitő hatása. Nem tagadom, hogy ez igy van; azonban jól tudjuk, hogy a mikor megtanultuk a szabályokat, még többet vesződtünk a szabályok alól való kivételek megtanulásával, úgyhogy a grammatika logikát képző erejénél sokkal hasznosabb a matematika, amely nem ismer kivételt a maga logikája alól. Fel szokták hozni azt is, hogy az orvosi, jogi műszavakat nem lehet megérteni a latin, a görög nyelv tudása nélkül. Ez való igaz, csakhogy szóelemző szótárakból ezeket a dolgokat eléç rövid idő alatt el lehet sajátítani. A negyedik érv, amit egyedül fogadok el komoly érvnek, az, hogy az antik kultúra olyan művelő értéket képvisel, amivel egyetlen más tantárgy nem versenyezhet. (Ugy van! jobbfelöl.) Azonban ezen a téren nekem komoly kifogásokat kell tennem. Hiszen már a 90-es években is Schwarcz Gyuláéknak főérve a görög nyelv eltörlése mellett a görög nyelv tanitásának sikertelensége volt. Magam is iskolalátogatásaim alkalmával igen gyakran sajnálattal tapasztaltam, hogy a gyerek csak azt a 20—30 sort tudja, ami leckének fel van adva, azonban az olvasmány szellemi összefüggésével tisztában nincs, nem hatol be a klasszikus olvasmány lényegébe. Ezen a téren nem fogok tréfát érteni és a klasszikus filológusnak vagy alkalmazkodnia kell ahhoz, hogy az ifjúságot bevezeti a klasszikus auktorokba, és főleg az antik műveltség szellemébe, vagy nem lesz olyan kultuszminister, aki megmentNapló XXII. hetné Magyarországon a klasszikus nyel-vek tanitását. A gimnáziumnak az én javaslatom szerint megszűnik a minősitési monopóliuma. Szabad lesz a verseny. A szülő abba az iskolafajtába adhatja gyermekét, amelyikbe akarja, és a gyermek a maga érettségijével, — a reáliskolai érettségivel is, beléphet bármely főiskolába. Tehát szabad lesz a verszeny. A humanisztikus gimnázium hiveinek tehát mindent el kell követniök, hogy a maguk iskolatípusát megmentsék, s meggyőződésem szerint, ha jól dolgoznak, meg is menthetik. Mert az én egyéni meggyőződésem az, hogy minden más művelődési anyagon fölül a humanisztikus stúdium s a görög és latin kultúra az, amely leginkább alkalmas az ifjú elméjének a főiskolai tanulmányokra való megérlelésére és általánosan művelt emberré való képzésére. Ennek megoldása azonban a tanárokon múlik. A tanárok kezébe van letéve a humanisztikus gimnázium sorsa. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelől.) De van egy szavam a reáliskola embereihez is, mert ha sikertelen volt helyenként a görög nyelv oktatása, talán sikertelen volt helyenként a botanika oktatása is. Magam hallottam, hogy a gyerekek sok helyen alig tudtak mást, mint egyes növények botanikai nevét és bizonyos rendszereket, mintha az egész természet arra való lenne, hogy minden virágnak botanikai nevet lehessen adni és az egészet rendszerbe lehessen foglalni. Mi egészen mást várunk a realisztikus oktatástól. Mi várjuk pl. a botanikának biológiai alapon való tanitását és a természettudományi gondolkozásba való bevezetést, mert a természettudományi gondolkozásnak kifejlesztése, elismerem, épugy alkalmas arra, hogy az elmét a főiskolai stúdiumokra megérlelje, mint a humanisztikus tanitás. A jelenleg fennálló 120 magyar középiskolából meggyőződésem szerint 14-et el kell törölni, ugy hogy 106 középiskolával kell majd számolnunk. Számitásom szerint ebből a 106 középiskolából mintegy 20 meg fog maradni humanisztikus gimnáziumnak, 71 átalakul reálgimnáziummá és 15 lesz a reáliskolák száma. Méltóztatnak tehát látni, a reálgimnázium lesz a magyar középiskoláknak túlnyomó része, körülbelül kétharmada. Ennek a reálgimnáziumnak eszméje, amint már jeleztem, a XIX. század elején lépett fel Poroszországban. Olyan reáliskola ez, amelyben korlátolt óraszámban a latint is tanitják. 1859-ben Poroszországban ezt az iskolatípust I. osztályú reáliskolának nevezték és esak 1882-ben kapta a reálgimnázium nevet. Sajátságos jelenség, hogy Gossler porosz kultuszminister 1890-ben még utolsó kisérletet tett a reálgimnáziumok eltörlésére, azonban a német szülők nyomása elsöpörte ezt a kisérletet, úgyhogy azután az 1900-as nagy reform alkalmával kénytelenek voltak a reálgimnáziumnak minden attribútumát visszaadni. Nálunk magyaroknál fő érv a reálgimnázium mellett az, hogy uj helyzetünkben a modern nyelvek tanitása parancsoló szükség. Nemcsak diplomatáinknak van szüksége a modern nyelvekre, hanem szüksége van azokra az üzleti életnek, különösen a kereskedelemnek és mindenkinek, hogy külpolitikai kérdésekben el tudjon igazodni. Hiszen külföldi napilapok, folyóiratok olvasása nélkül nem tudunk a külpolitikai helyzetről egészséges véleményt formálni, pedig Ausztria már megszűnt helyettünk külpolitikailag gondolkozni, s most nekünk kell ezekben a kérdésekben önállóan eligazodnunk. Szükségük van rájuk tudósainknak is, hogy be tudjanak kapcsolódni az európai szellemi élet folytonosságába, egészébe és meg tudják mutatni, milyen nagyot produkál a magyar tudo2