Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-264

'A nemzetgyűlés 264. ülése 1924. évi március hd 29-én, szombaton. lentést tette, hogy ez közönséges gyilkosság és nem politikai gyilkosság, azt mi megnyugvással vettük tudomásul és reméltük, hogy ugy is fogják kezelni a tetteseket, mint közönséges gyilkosokat. (Rupert Rezső: Miért van különbség politikai és közönséges gyilkosság között?) Nem mondtam, i képviselő ur, hogy különbség van közöttük, csak arra hivatkoztam, hogy a belügyminister ur azt mondotta, hogy van különbség a kétféle gyilkosság között és hogy a csongrádi ügy közönséges gyilkosság. De hol helyeztek már szabadlábra — akár másutt, akár Magyarországon — közönséges gyilkosokat, akiket a kir. ügyészség a büntetőtörvénykönyv 278. §-ba ütköző háromrendbeli, akasztófával büntetendő gyilkosság bűntettéve] vádol? Emlékezzünk vissza arra, hogy annak idején a nemzetgyűlésen a belügyminister ur mélységes megbotránkozását fejezte ki s kijelentette, hogy most végre megvannak a lettesek és igy módja lesz a kormányzatnak arra, hogy ezekkel szemben eljárjon, jön az akasztófa. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Lehetett olyan idő, amidőn nyomozni nem lehetett, lehetett olyan idő, amikor (Rupert Rezső: Már egy negyedév elmúlt azóta!) tudják azt, hogy kik követték el a deliktumokat, de vagy amnesztia folytán vagy pedig azért, mert meg volt kötve a rendőrség keze, — hiszen nem mert egyik szobából átmenni a másikba — nem nyomozták ki a tetteseket. Akkor azonban az ország közvéleményének meg- volt az a megnyugvása, hogy ha kinyomozzák, bizonyára meg is büntetnék őket. A csongrádi ügyben kinyomozták a tetteseket, de a tettesek most szabadlábon vannak és terrorizálják a nyomozókat és a tanukat. (Pikier Emil: És ennek a kormánynak szavazzunk bizalmat?! Ezt kivánják az ellenzéktől? — Kállay Tamás: Ne keverjük ezt össze!) Csongrád város ifjúsága — egy kétszázfőnyi tömeg — és kocsisor várja kunt őket az állomáson s a szónok, aki beszédet intéz hozzájuk, azt mondja: Teljesítsétek továbbra is kötelességteket a keresztény Magyarország érdekében ugy, mint eddig! (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Pikier Emil: Bombákkal! — Klárik Ferenc: Gyilkosságra való felbujtás! — Farkas István: Ázsia! — Rupert Rezső: Ez a mai kormányzat atmoszférája!) A rendőrség a városban sehol nincs. (Drozdy Győző: A törvényszék elnöke jár Francia-Kisshez!) A városban nem a csendőrség a bűntettesekkel szemben hirdette ki az ostromállapotot, hanem a gyilkosok a város tisztességes polgáraival szemben. Emberek, akik vallomást mertek tenni a csongrádi bombamerénylet ügyében, félve járnak az utcán, azt gondolva magukban: Istenem, ha ez a bombamerénylet nem járt semmi különösebb következménnyel a tettesekre nézve, akkor milyen következménnykkel járna az, ha engem, szegény tanút, az utcán leütnének este, amikor lakásomra akarok menni. S az igazságszolgáltatás eme szomorú képében nem az egyedüli ilyen részlet a csongrádi ügy. Mert ha végignézünk rajta, több hasonló esetet látunk. Talán nem is interpelláltam volna, ha nem láttunk volna már hasonló példákat. Ott van a Reismann-gyilkosság ügve, amelyben először mindenki — a nemzetgyűlés. a sajtó, a kir. ügyészség, a rendőrség — egyformán halált kiáltott a gyilkosok fejére. Ennek dacára — amint méltóztatnak emlékezni — a Kovács testvéreket nemcsak hogy nem kötötték fel, hanem rendőri besúgó lett belőlük. (Drozdy Győző: ök kötnek! — Rothenstein Mór: Zsiványból lesz a legjobb zsandár! — Esztergályos János: A bonckés áldozatával mi történt? — Rupert Rezső: Uly László politikai faktor lett!) A másik ügy, amely az eltussolás stádiumában van, az Erzsébetvárosi Kör ellen elkövetett bombamerénylet ügye. (Pikier Emil: Előre tudtuk, hogy el fogják tussolni!) Itt az volt a, helyzet, hogy ellenzéki nemzetgyűlési képvise-* löket a választások előtt fel akartak robbantani. Evégből bombát helyeztek el egy budapesti társaskörben, amely gyáva és alj as merényletnek az lett a következménye, hogy kilenc ártatlan ember, aki elment arra a vacsorára, hogy ezeket a képviselőket meghallgassa, meghalt és egész sereg ember olyan súlyos sérüléseket szenvedett, amelyek egész életükön keresztül maradandó emlékül fognak nekik szolgálni. Nem tudták kideríteni, hogy ki volt a merénylő. (Pikíer Emil: Rögtön ki volt derítve!) Kérem, mondjuk', hivatalosan nem tudták kideríteni. Hogy mennyiben derítették ki azt is el fos-om mondani. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Pikier Emil: Az első félórában ki volt derítve! A Somogy i-gvilkosság ügye is ki volt deritve! — Zaj. — Ugrón Gábor: Arra vae-vok kiváncsi, mi van ezen mosolyogni való, Kühne képviselő ur?! — Barthos Andor: Nem azon mosolyog, magántársalgás volt! —- Ugrón Gábor: Akkor is mosolvogna, ha mi repülnénk fel a levegőbe? — Kováts-Nagy Sándor: Az ilyen merényletet senki sem helyesli! — Pikier Emil: Ez nem elég! Tenni kell ellene! A gyilkosokat ne helyezzék szabadlábra! — Ugrón Gábor: Ezen nem lehet mulatni! —_ Kováts-Nagy Sándor: Nem ezen mulat! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urat. méltóztassék beszédét folytatni! Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés! (Zaj. — Kállay Tamás: Aki ezt nem érzi, az disznó és gazember!) Az Erzsébetvárosi Kör ellen elkövetett bombamerénylet ügyében' sem történt semmi. Illetőleg egy csomó embert kihallírattak, azután nedig azokat az embereket, akiket bevittek, az úgynevezett szokvánvos bűnözőket, szabadlábra helyezték. Sajnos, Budapesten kialakult egy ilyen réteg is és az ehhez tartozókat mindig elő kell állítani akkor, ha valamilyen bombamerénylet történik. (Za'i a szélsőhaloldalon. — Drozdy Győző: Ezek a kormány kedvencei!) Ezek az emberek bizonyították alibijüket és pedig oly módon, hogy az egyik gyilkos bizonyította ^ a r másikról, hoey vele együtt volt. És a rendői-ség ezt bzonyitéknak elfogadta. (Zaj a szélsőbaloldalon, — Pakots József : A Somogyi-gyilkosság ügyében pontosan igy volt! — Pikier Emil: A gyilkosok monoklisan járnak a Váci-utcában! Korzóznak! — Farkas István: Ezek részére kérnek középbirtokot! — Klárik Ferenc: Nemzeti hősök! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Fábián Béla: Annak ellenére, hogy a bombamerényletek nagyon elszaporodtak az országban és mindenki meg tudta volna mondani, hol kell keresni a tetteseket: az Ébredő Magyarok Egyesületének nemzetvédelmi osztályán, — minden egyes alkalommal, ezerszer és ezerszer megmondtuk a kormánynak — a tetteseket mind a mai napig" nem nyomozták ki. Ennek következtében annyira megnőtt a bátorságuk, hogy a francia követség ellen kísérelték meg bombamerénylet elkövetését. (Pakots József: A IX. kerületi ébredők vezére volt Márffy! — Kiss Menyhért: Nem volt! Másfél