Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.
Ülésnapok - 1922-264
A nemzetgyűlés 264. ülése 1924. Kérem a jegyző urat, hogy az interpellációskönyvet méltóztassék felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa): Szeder Ferenc, — a népjóléti ministerhez, — a békéscsabai lakáshivatal törvényellenes intézkedései tárgyában; Hegymegi-Kiss Pál, — a belügyininisterhez, — Debrecen város egyik vállalatánál előfordult szabálytalanság tárgyában; Lendvai István, — a kormányhoz, — a március 16-iki kommunista tüntetés tárgyában; Szeder Ferenc, — a földmivelésügyi ministerhez, — a mezőgazdasági munkásoknak fizetett alacsony munkabérek tárgyában; Nagy Ernő, — a belügy-, földmivelésügyi és kereskedelemügyi ministerekhez, — a beregmegyei közállapotok, közigazgatási visszaélések és a városnaményi főszolgabirói állás ibetöltése tárgyában; Szeder Ferenc, — a belügyministerhez, — a földmunkások szervezkedése tárgyában; Eőri-Szabó Dezső, — a pénzügym misterhez, — a saját használatra való dohánytermelést megtiltó rendelet tárgyában; Drozdy Győző, — a belügyministerhez, -— csendőri brutalitás a borsodi bibliamagyarázatokkal szemben; Zsirkay János, a külügyministerhez. a megszállott területek magyarságának ni abb sérelmei, az illetőségi, illetve az állampolgárság kérdésének rendezetlensége s r a niagvar anyanyelvű tisztviselők nyugdijnélküli elbocsátása tárgyában; Zsirkay János, a népjóléti m in isi érhez, egy 100%-os hadirokkant lakáskál váriája tárgyában; Zsirkay János, a kultuszministerhez, a szigetuifalui állami elemi iskola és állami óvoda lakáskérdése körül felmerült szabálytalanságok tárgyában; Zsirkay János, az összkormánvhoz ; a parlamenti tisztviselők, gyorsirók. iroda- és szolgaszem élvzet anyagi helvzete társrvában; Moser Ernő, a kultusministerhez, a középiskolai, pols-ári iskolai és tanitóképzői státusrendezése tárgyában; Kiss Menyhért, az összkormánvhoz és az ia-azságügy ministerhez. a dombegyházi kisbérlők bérleteinek megszüntetése és a földreform kijá+szása társ-yában; Fábián Béla, az igazságüe-y- és belügyministerekhez, a szeged-csongrádi események, a kanosvári tárgyalás és a Márffy-üsy nyomótársryában. Elnök: Az interpellációk meghallg-atására napirendünk megállapítása után térünk át. Most pedig napirendi javaslatot f fos-ok tenni. Javasolom, hogv lea-közelebbi ülésünket hétfőn, folyó hó 31-én délelőtt 11 órakor tartsuk és annak napirendiére tűzessék ki: 1. a földbirtok helvesebb megoszlását szabálvozó rendelkezésekről szóló 1920 : XXXVI. te. kiegészítéséről intézkedő törvény 2. §-ának harmadszori olvasása; 2. a közéniskoláról szóló törvényjavaslat tárírvalása. Méltóztató »k-e na™ rendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a, határozatot. TeT-mészetesen, miután az ülés 11 órakor kezdődik, a Ház délután 3 óráig fogja tanácskozását folytául Rupert Rezső képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassanak megengedni, hogy pár percre igénvbe vegyem a t. Nemzetgyűlés szíves figyelmét. Válaszolni akarok Csáky honvédelmi minister évi március M 29-én, szombaton. 131 urnák tegnapelőtt mondott beszédére, illetőleg annak arra a részére, amelyben személvemmel foglalkozott. A honvédelmi minister ur azt a, beszédemet tette szóvá, amelyet a takarék-korona- és kényszerkölcsön-javaslathoz mondottam és amelyben a kényszerkölcsönnel kapcsolatban foglalkoztam a takarékosság kérdésével és rámutattam egy olyan takarékoskodási módszerre, amely szerintem az ország érdekeit, gazdasági szanálását előmozditotta volna. (Az elnöki széket Huszár Károly foallaja el.) Abban a beszédemben arról volt sző. hogy mivel területünket az entente garantálta és mivel kormányunk úgyis lekötötte magát amellett, hogy a régi magyar területekből semmit sem szerez vissza, felvetettem azt a kérdést, hogy ilyen körülmények között néhány évre, élve az alkalommal, nem lehetne-e hadügyi kiadásainkat akképen csökkenteni, hogy ez a csökkentés azután a szanálást előmozdítsa. Erre a beszédemre, amelyben arról a meggondolásról, tervről, felvetett ötletről volt szó. hogy lehetne esetleg a hadsereg legénységét három évre szabadságolni, a bonvédelmi minister ur beszédében a következőképen emlékezett meg: »Rupert képviselő ur azt a javaslatot tette, hogy minden katonát egyszerűen bocsássalak el takarékossági szemnontból legalább három évre«. Beszéde további részében azt mondja: »Én csak azon csodálkozom, hogy ma, öt évvel a ^ közismert szomorú^ tragédia után, amelyet még ma is nyögünk és amelyet még Isten tudja, meddig nyögni fogunk, egy magát magyarnak mondó kénviselő egváltalábaii mondhat ilyet ebben a Házban«. Azután beszéde végén a következőket mondja: »Ha az entente hozzájárult a mai létszám fentartásához, igazán bámulatos, hogy akad magyar kénvselő. aki azt mondja, hogy erre nincs szükség«. Amint méltóztatnak látni, a honvédelmi minister ur az én hazafiasságömat vonta kétségbe. Azt hiszem, senki sincs itt és az országban sincs senki, aki helyeselhetné azt a gyermekes próbálkozást, hogy magyar emberek magyar emberek hazafiassáarát vonják kétségbe. Talán már mégis túl vagyunk azon a gyermekszobán, hogy az efféle támadásokat megengedhetőnek tartsuk egymás ellen. Senki sincs jogosítva másnak a hazafiassá gát kétségbevonni, hiszen természetes valami, hogy az ea-y nemzethez tartozók az iránt a nemzet iránt hűséggel és szeretettel viseltetnek, hogy mindannyian hazafiak. Ha van is köztünk eltérés abban a tekintetben, hogy ki hogyan szolgálja a hazát lobban, ez még nem jelenti azt, hogy felios'ositva érezzük magunkat arra, hogy egymás hazafiasságát kétségbevonjuk. Hiszen akkor azok a sainálatos esetek ismétlődnek, amelyeket a történelemből is ismerünk. Például méltóztassanak gondolni az 1843. évi zalai mozgalmakra, amikor ott az esrész megye nemességének naarvrésze felvonult Deák Ferenc ellen és azt kiabálta, hogy ezt a hazaárulót le kell ütni. mert a nemzet s^bad^ágát akarja elpusztítani. Deák. Kölcsey. Wesselényi. Kossuth Laios, Széchenyi ellen a szájhazafiak. a hangoskodó hazafiak mindig azt vetették ellen, hogy nem hazafiak. Deák Ferencre is — hogy ennél a kérdésnél maradiak — annak ideién nyiltan kiabáltak, hogy hazaáruló, csa^k azért, mert a közteherviselés mellett szólt, sőt annak ideién — mint méltóztatnak tudni a történelemből — kehidai kúriáját is megtámadták.
