Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-264

A nemzetgyűlés 264. ülése 1924. évi március hó 29-én, szombaton. 129 Iáztak fel, amely az illetőnek ősi birtoka volt és akkor jelentkezett az, illető, hagy ha már fel­osztják a birtokot, neki is juttassanak 50 holdat abból az óriási birtokból, pénzért, olyan felté­telek mellett, mint másnak, — nem tartom he­lyesnek, hogy ilyen lehetőségből akár képvise­lőt, akár katonatisztet, akár közalkalmazottat kihagyjunk. (Helyeslés jobbfeiől.) Ha ez a sza­kasz változatlanul fenmaradna, erre sem volna meg a lehetőség, amikor pedig a lehetőség minden társadalmi osztálynak megadatik, hogy a visszajuttatásnál, ha ősi családi birtok­ról van szó, ő is jelentkezik, megfosszuk a ka­tonatiszteket, a képviselőket, a közalkalmazot­takat ettől a lehetőségtől. (Ugy van! jobbfeiől.) Van egy másik dolog, amellyel a képviselő urak nem foglalkoztak, az elővételi jog gyakor­lása. Bocsánatot kérek, nem tudom, hogy ugy lesz-e, de véleményem az, hogy az elővételi jog gyakorlását a kormányoknak még akkor is fenn kell tartani Magyarországon, amikor már a földreform végrehajattott (Drozdy Győző: Hogyne, ha kisembereknek vennék meg!) Az elővételi jog gyakorlása révén, még csak bérlet alakjában sem juthat valaki földhöz olyan, aki katona, aki köztisztviselő, vagy országgyűlési képviselő. Amikor ez nem erre a két esztendőre szól, amely még hátra van a földreform végre­hajtásából, hanem szól egy messzebbmenő, egyelőre beláthatatlan távolságban lévő időre, nem tartanám helyesnek, ha az állam az elővá­sárlási jogot gyakorolja egy bérletnél vagy egy eladásnál, ahol a tulajdonosnak nem szabad károsodnia és nem is károsodhatik a novella után. Ez vonatkozik Drozdy t. képviselőtársam kifejtett aggályára is. (Drozdy Győző: Örülök neki. Majd a minister ur elé járulok az adatok­kai!) Az a múltban volt, (Drozdy Győző: Teg­nap!) és épen arról igyekeztem gondoskodni, hogy olyan esetek a novella után többé ne for­dulhassanak elő. (Dénes István: A múlt bű­neit is reparálni kell! Valaki gazdagodott vele!) A jövőben pedig, amikor már a földreform vég­rehajtása és az elővételi jog alapján — ahol a tulajdonosnak károsodni nem szabad, mert ugyanazt a szerződést kell átvennie s ugyan­azokat az értékeket, terheket kifizetnie, ame­lyekre nézve a tulajdonos megegyezett, ahol tehát, mondom a tulajdonos nem károsodhatik — ott meg van a kormányzatnak, vagy a biró­ságnak az a lehetősége, hogy határozzon afelett, kinek adja el azt a birtokot, vagy kinek adja bérbe a bérletet, akár örök tulajdonul, akár, örök bérletbe, nem tartom helyesnek, hogy a végtelenségig, beláthatatlan hosszú ideig kizár­juk ebből a bérleti lehetőségből vagy a földszer­zés lehetőségéből a tisztviselőket, akik között sok gazdasági akadémiát végzett egyén is van s kizárjuk a képviselőket is, akiknek megélhe­tési hivatásuk nem is a képviselőség, mert min­deniknek meg van a maga polgári foglalkozása is, kizárjuk különösen azokat a képviselőket, akiknek polgári foglalkozása a fölclmivelés, vagy a földdel való foglalkozás. (Igaz! Ugy van! jobbfeiől. Zaj a baloldalon.) Bocsánatot kérek, nekem ez a véleményem, és azokat a t. képviselőtársaimat, akik gondol­koznak afelett, hogy mi következhetik be e pa­ragrafus alkalmazásával, arra kérem, méltóz­tassék csak rágondolni azokra a későbbi követ­kezményekre, amelyek e paragrafus folytán beállanak. (Úgy van! jobbfeiől.) Nekem az a szerény nézetem, hogy nem szabad nekünk ezt a kivételt, ezt a kizárást kimondanunk sem Napló XXII. képviselőre, sem közalkalmazottra, sem ka­tonatisztre. (Rupert Rezső: Magas erkölcsi szempontok követelik! — Dénes István: Vi­szont korlátozni kell, hogy mennyit lehet nekik adni! — Zaj.) Elnök: Dénes képviselő urat kérem ne mél­tóztassék folyton közbeszólni. Szabó István (nagyatádi) földmivelésiigyi minister: T. Nemzetgyűlés! E tekintetben újra Szakács Andor t. képviselőtársam beszédére kell hivatkoznom, aki felsorolta, — én nem aka­rom itt az időt tölteni ezzel, mert ő már felso­rolta, — hogy milyen megszorításokhoz van kötve a jövőben a középbirtok kiadása. (Dénes István: De mennyit?) T. Nemzetgyűlés! Mi­után a novella következtében a földmivelés­ügyi ministernek is több befolyása lesz ebben a tekintetben, mint amennyi eddig volt, kije­lentem itt újra: Nem az a célom, hogy mennél több középbirtok alakittassék Magyarországon, hanem az a célom, hogy először azok a sze­génysorsu emberek elégíttessenek ki, akik job­ban rá vannak szorulva. (Ugy van! Helyeslés jobbfeiől.) Mivel azonban a középbirtokot meg­szüntetni nem lehet, minden befolyásommal arra fogok törekedni, hogy ez a középbirtok ott, ahol annak jogosultsága van, olyan egyé­nek kezébe kerüljön, akik azt jogosan igényel­hetik. (Helyeslés jobbfeiől. — Dénes István: És ha nem ön lesz a minister? — Rupert Rezső: A jog csak arra való, hogy kisföldroivesek kap­janak földet!) Most két esztendeje a t. kép­viselő ur sem igy beszélt! (Zaj balfelől. Elnök csenget.) Magának ennek a szakasznak törlése sen­kit előnyösebb helyzetbe nem hoz, másoknál. Ezt is le akarom szögezni, hogy sem a katona­tiszteket, sem a közalkalmazottakat, sem a kép­viselőket előnyösebb helyzetbe más társadalmi osztályokkal nem hczza. Hanem azt a kivételt, amelyben mindenki benn van Magyarorszá­gon, és amely csak ezeket az osztályokat veszi ki, akarjuk megszüntetni, mert részemről nem tartom helyesnek, hogy amikor r az alaptör­vény általánosságban beszél a középbirtok adá­sának lehetőségéről, ki kapjunk két-három fog­lalkozási ágat, és azt, mintegy kipécézve, ki­töröljük. (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Hall­juk. — Rupert Rezső: Hogy mindenkinek jus­son, miért veszik el attól, akié a föld?) Akkor mégis egyszerűbb meghagyni azoknál, akiknél van. (Dénes István: Az a kérdés, hány holdat akarnak nekik adni?!) Bátor voltam rámutatni, hogy ennek a pa­ragrafusnak a jövőben ^messze kiható követ­kezményei lennének az elővásárlási jog gyakor­lásánál és a visszajuttatás kérdésénél, olyan messzemenő következményei, amilyeneknek nem szabad kitenni sem a képviselőt, sem a ka­tonatisztet, sem a köztisztviselőt, miután sem­mivel sem juttatjuk előnyösebb helyzetbe őket ezzel a törléssel, csak az egyenlő elbánás elvét mondjuk ki ezzel a törléssel. (Ugy van! jobb­felöl.) Ez a múlt tárgyaláson is egy hirtelen be­dobott javaslat alapján, kellő megfontolás nél­kül hozatott, amikor következményeinek min­den oldalát megvilágítani nem is állott mó­dunkban. Most megint itt van ez a javaslat s most már mindenki áttekintheti kövekezmé­nyeit. Azt hiszem, senkinek sem kell lelkiis­meretén erőszakot tennie, amikor felismeri en­nek heyteelen következményeit s azt adandó alkalommal megjavitani törekszik. Mindezeknél az okoknál fogva azokat a ha­tározati javaslatokat, amelyek beterjesztettek 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom