Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-264

106 A nemzet g jj ül és 264. ülése 1924. ujabb eJbocsátások fenyegetnek, nekem arról is gondoskodnom kell, hogy mindazoknak a közalkalmazottaknak, akik állásukból elűzetnek esetleg idegen hatalmi tényezők parancsára, felhivására vagy utasítására, (Szabó Istváu (nagyatádi) földművelésügyi minister: Dehogy arra!) pályaválasztását megkönnyitsem. Nem helyezkedtem arra az álláspontra, hogy a mostani szanálással kapcsolatban elbocsátott közalkalmazottak minden pályára mehessenek, minden pályát szabadon választhassanak, csak épen a gazdálkodói pályára ne mehessenek. A gazdálkodói pályát nem zárhatom el előlük azzal, hogy a törvényben benne hagyom ezt a hibás passzust, hanem ellenkezőleg az előadó ur indítványát fogadom el már csak abból az okból is, mert nyitva kell állania a közalkalmazottak számára annak a lehetőségnek, hogy ne csak tőzsdeügynökök, ne csak kereskedők lehessenek közülük azok, akiket kitaszít eddigi állásukból a kormányzat, hanem a gazdálkodói pályára is léphessenek. Már pedig gazdálkodói pályára csak ugy lehet lépni, ha előzőleg a földbirtok biztosítva van számukra. Még a tényleges szolgálat idején tudni ok kell az illető közalkalmazottaknak vagy katonatiszteknek, hogy nyilik-e lehetőség arra, hogy gazdálkodni tudjanak, kapnak-e földet, igen vagy nem? Ami az előadói javaslatnak azt a részét illeti, amelyben továbbmegy az előadó ur annál, ami a főméltóságu kormányzó ur indokaiból ki volna olvasható, amelyben t. i. a képviselőkre yonatkozó tilalmat is felfüggeszti az előadói javaslat, valamint azt a tilalmat is, hogy a Földbirtokrendező Biróságnál vagy általában a földbirtokrendezésnél működő közegek se kaphassanak földet: meg keli mondanom, hogy az előadó úrral ebben a kérdésben is teljesen és tökéletesen egyetértek. Mert amennyire hajlandó vagyok minden javaslatnak megszavazására, amely a képviselők összeférhetlenségét pontosan körvonalazza és amely élesen elhatárolja, hogy a képviselő mihez juthat hozzá és mihez nem, épannyira nem vagyok hajlandó ezt az esetet ugy elbírálni, hogy egy képviselő összeférhetlenségi helyzetbe kerül akkor, ha a földreform kapcsán földhöz jut. Rá kell itt mutatni arra, hogy a végső szót ebben a kérdésben a magyar birói fórum mondja ki, márpedig az Országos Földbirtokrendező Birósággal szemben nem kerülhetek olyan helyzetbe, hogy összeférhetlenségi helyzet állna elő a számomra. Ilyen helyzetbe kerülbetek a kormánnyal, de nem az Országos Földbirtokrendező Birósággal szemben. De ha arra gondolok, hogy csak a jelen nemzetgyűlés tagjai közül is — amire tulajdonképen nem volna szabad gondolni, mert hiszen a jövendő idők számára alkotjuk a törvényt — ezideig kik kaptak földet, akkor igenis csak megerősödöm felfogásomban, hogy az előadói javaslat jó és nem kell tilalmazni azt, hogy nemzetgyűlési képviselő az OFB. utján, a földreform rendes eljárása utján földhöz jusson. Bár ebben az intézkedésben Vasadi Balogh György és sokorópátkai Szabó István képviselőtársaim vannak tudomásom szerint érdekelve, mégis védelmére kell, hogy keljek mindkét képviselőtársamnak, annak ellenére, hogy politikailag mindkettővel élesen szemben állok, sőt sokorópátkai Szabó István képviselőtársam többet is megenged magának, amennyiben ő személyes élü közbeszólásokkal szokott engem a túloldalról illetni. Én Vasadi Balogh György képviselőtársamnak háború alatti működését elejétől végig a legélénkebb figyelemmel kisértem. Katonai alkalmaztatásomnál fogva is módom volt látni és hallani, hogy miképen működik, és azt kell évi március hó 29-én, szombaton. mondanom, hogy a magyar nemzetgyűlésnek talán egyetlenegy tagja sem dicsekedhetik el azzal, amivel ő, hogy 44 hónapig frontszolgálatot teljesített állandóan a gyalogságnál, az első vonalban mint szakaszparancsnok. (Egy hang jobbfelöl : Éljen Vasadi !) Egy olyan képviselőtársunk, aki végigküzdötte az én feljegyzéseim szerint — mert hiszen ővele természetszerűleg e kérdésről nem tárgyaltam — az ezred keretében, amelyben ő szakaszparancsnok volt, az Isonzó melletti összes harcokat, aki az Összes támadásokat végigharcolta, aki velem volt Podgoránál, ott volt Alponténál, Sabotinónál. Doberdónál, Plavánál, Sveti Katerina-nál, a Santa Lucia-i áttörésnél, a Piave melletti fronton, akinek van összesen öt hadi kitüntetése, van sebesülési érme, Károly-csapatkeresztje és soronkivül van előterjesztve előlépés tekintetében — a minősítését láttam — a magyar hadidicsőség megörökítésére vonatkozólag pedig három vaskos könyv jelent meg az ő tollából »Ahol az ágyú szól«, »Kékvizek mellett«, »Fegyverben« címek alatt — és a háború alatt a magyar hadi dicsőség megörökítésére kitűzött pályázaton Vasadi Balogh György képviselőtársunk nyerte el az első díjat — aki tehát ezen a téren is tökéletes volt, (Felkiáltások jobbfelöl: Éljen Vqsadi!) — bocsánatot kérek, ha ez a képviselőtársunk nem szolgált rá arra, hogy őt kizárják annak lehetőségéből, hogy a földreform kapcsán rendes eljárás során birtokhoz jusson, akkor igazságtalanok vagyunk iránta. Mert százszor inkább szeretném azt, hogy Vasadi Balogh György hadiérdemei utján a földreform kapcsán jusson földhöz, mint a vitézi telek adományozása és a vitézi rendbe való bejutása utján. Kár. hogy a t. képviselő ur az itteni felszólalások elől meghátrált. Én akkor betegen feküdtem, különben nyomban védelmére keltem volna, nem hagytam volna cserben és elvártam volna a tisztelt többségi párttól, hogy ha az ő soraiban van ilyen hadi érdemekkel ékeskedő képviselő, azt ne engedje az ország szine előtt ugy feltüntetni, hogy ime, nagy tömegek ezrei nem jutottak még földhöz, de már egy képviselő, névleg Vasadi Balogh György, az már kapott földet. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Ez a szokás. Nincsen kétféle értelmezése az összeférhetetlenségi törvénynek. Vagy van összeférhetetlenség, vagy nincs. Ha van, akkor az összeférhetlenség ott kezdődik, (Erdélyi Aladár: Sokszor nem kellene lenni, mégis megcsinálják!) hogy amikor a főméltóságu kormányzó ur kinevezi Pesthy Pál nemzetgyűlési képviselőt igazságügyministerré, akkor Pesthy Pál a mandátumáról lemond és uj választás alá veti magát. (Rothenstein Mór: Ez régen volt! — Felkiáltások jobbfelől: Aliért épen Pesthy Pál?) Ezt tisztán abból az okból emiitettem meg, mert a legutolsó eset volt, de nem mondtam semmi bántó éllel az igazságügyministerur személye iránt. Vonatkozik ez mindenkire, mihelyt az államfői kegy egy nemzetgyűlési képviselő iránt kinevezés formájában megnyilvánul. Ebben az esetben igenis az összeférhetetlenség esete az én megítélésem szerint beáll és akkor igenis le kellene mondani. Ha azonban az urak az egyik oldalról az összeférhetetlenség ilyen esete felett könnyelműen siklanak át ég egyszerűen uj divatot vezettek be a két nemzetgyűlés ideje alatt, amely szerint kormánybiztosi állásokat is vállalnak fix fizetéssel és vállalják olyan kartellek ügyészi állását is, amelyek a. kormánnyal a legszorosabb nexusban voltak, akkor nem lehet az összeférhetetlenséget oly szigorúan magyarázni, hogy az Ofb. által szabályszerű földreformtárgyalás utján juttatott földre nézve kimondjuk