Nemzetgyűlési napló, 1922. XXII. kötet • 1924. március 26.. - 1924. április 10.

Ülésnapok - 1922-264

_4 nemzetgyűlés 264. ülése 1924. kormányzati rendszer sorozatos bűnei érek hosszú során át tanúsított magatartása, rettenetes visszaélések közepette immár mindnyájunk lelkében van egy gyanakodás. amelynél fogva folyton azt látjuk, hogy a kormány saját hatalmának meghosszabbítása érdekében minden eszközt képes igénybe venni, (Rupert Rezső : Csak erről van szó mindig!) így tehát igen sok képviselőtársam felszólalásából aggodalmat lehetett kiolvasni, amely odairányult, hogy birtokot kaphat valaki csak azért, hogy ennek fejében támogassa ezt a mai bűnös, korhadt kor mányzati rendszert. (Kuna P. András: Félremagyarázás az egész! — Zaj a bal és szélsőbaloldalon. — Vanczák János: Kuna menti a kormányt! — Kuna P. András: Joga van hozzá! — Meskó Zoltán: Aki mérges, annak soha sincs igaza!) És mit tett ez idő alatt a kormány és az igen t. földmivelésügyi minister ur. Az egész idő alatt, a tárgyalás egész tartama alatt ingadozott. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem nagyon ingadozott!) Folyton azt kellett látnunk a földmivelésügyi minister ur részéről, hogy ingadozik. És ingadozott ebben a kérdésben is. Mikor Gaal Gaston képviselőtársain ezzel a bizonyos javaslatával jött, utána pedig, ha jól emlékszem, Rácz János képviselőtársam, akkor is megingott a földmivelésügyi minister ur álláspontjában, (Cserti József: Sokszor megingott már!) behódolt a felszólalásnak, elfogadta az indítványt, ezzel azt törvényerőre emeltette és most mit látunk, milyen helyzet keletkezett! A t, kormány és benne a földmivelésügyi minister ur a szó szoros értelmében a kormányzó ur háta mögé bujt. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Eni Senki háta mögé nem szoktam bújni!) A t. minister urnák, amikor ilyen hatalmas numerikus többsége van, módjában lett volna már a földbirtokreform novella tárgyalása idején saját akaratát érvényesíteni. (Létay Ernő: Nem a minister ur akarta ezt!) Én jól vagyok tájékozva. A t. miniszter ur pártjáról Rubinek István képviselőtársam javaslatot is szándékozott tenni ilyen irányban, és a t. miniszter ur ehhez egyszer hozzájárult, később ismét megmásította elhatározását és behódolt annak a házszabály magyarázatnak, amely szerint Rubinek képviselő ur indítványa akkor nem lett volna tárgyalható. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Muszáj volt !) Azt hiszem, a t. minister ur tegnap meggondolatlan kijelentést tett, amikor holmi házszabály magyarázgatásról beszélt. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ha a t. minister ur megállott volna álláspontja mellett, akkor a múltkori házzsabálymagyarázás elől nem vonta volna be olyan hamar a vitorláit és nem jutott volna arra az elhatározásra, hogy majd a kormányzó ur által vissza fogja küldetni ide hozzánk a novellát. (Farkas István: Holmi leirattal!) Nekem biztos tudomásom van róla és ezt nem a minister úrtól szereztem, hanem mástól, hogy a főméltóságu kormányzó ur a minister urat magához kérette audienciára, (Cserti József: Ugy van!) biztos tudomásom van róla, hogy a főméltóságu kormányzó ur figyelmeztette a minister urat arra, hogy tévedést lát ebben a nemzetgyűlési határozatban. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister : Nem jó az értesülése, képviselő ur!) és figyelmeztette arra, hogy ha ezt a nemzetgyűlés nem reparálja saját iniciativájából még a tárgyalás folyamán, akkor ő abba a kényszerhelyzetbe kerül, hogy a. novellát tényleg visszaküldje ujabb megfontolás végett. (Cserti József: Ez igy volt. — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Én voltain ott, vagy a képviselő ur!) Mindezt tudja at, minister ur és tudjuk mi évi március hó 29-én, szombaton. 103 is képviselők. Itt köztudomású volt még a tárgyalás folyamán, hogy a főméltóságu kormányzó ur vissza szándékozik küldeni a novellát Ilyen körülmények között igenis állítom azt, hogy a t. minister ur az államfő iránti kötelességét nem teljesítette, mert bár tájékozva volt róla és vele egyetértett, nem gondoskodott arról, hogy a novella tárgyalása folyamán ez a tévedés reparáltassék. Vagy pedig az a másik eset áll fenn, hogy a t. minister ur nézete az államfőnek, a főméltóságu kormányzó urnák a nézetével nem egyezett meg, ebben az esetben pedig alkotmányos kötelessége lett volna a minister urnák nyomban beadni lemondását. (Cserti József: Ugy van! Ez sokkal szebb lett volna!) Én ezt igy tanultam abban a politikai iskolában, amelyben együtt voltunk a régi képviselőházban és én ma is csak azon az állásponton vagyok, hogy a t. minister ur igenis, vétkezett az ellen a magas személy ellen, akinek bizalmából bírja a földmivelésügyi tárcát. (Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Bizza azt csak arra a magas személyre és reám ! — Kuna P. András: Szilágyi állapítja meg! — Cserti József: A nép ellen vétkezett! — Propper Sándor: Azt már azután nem bánja a minister ur! — Farkas István: Azzal nem törődik, csak a magas helyen nyerje meg a kegyet! — Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Nem szoktam kegyért futkosni sehova, nyugodt lehet a képviselő ur! Ha mindenki anynyit futkos kegyért, mint én, nem lenne futkározás Magyarországon !) Az bizonyos, hogy ez a helyzet konfliktus az államfő és a törvényhozás között. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ilyenre példát az utóbbi években messze visszatekintve sem tudunk és ezt a helyzetet igenis jól megfontoltan és objektiven kell átgondolnunk. Mit kíván a főméltóságu kormányzó ur tőlünk leiratában? Egyedül és kizárólag azt. hogy ujabb megfontolás tárgyává tegyük ezt a pontot. Ez a kifejezés, hogy ujabb megfontolás, a törvényben gyökerezik, ez alkotmányosság szempontjából helyes, az egész leirat ellen nem volna kifogásom, ha abban nem volna egy kis komikum is. A leirat szövege ugyanis egész komikusan az első bekezdésben azt mondja, hogy a ministerelnök ur kihirdetés végett a főméltóságu kormányzó ur elé terjesztette a javaslatot, a második bekezdés pedig azt mondja: a földmivelésügyi minister ur pedig azt javasolta, hogy ezt küldje vissza a nemzetgyűlésnek. Azt hiszem, ez ügyetlenség a szövegezésben, de a jövőben való miheztartás végett mégis csak jó volna, ha hasonló esetben méltóztatnának ilyen külsőségekre is vigyázni, mert ismétlem, komikus a nagy nyilvánosság előtt, hogy az egész kormány feje előterjeszti a javaslatot, egy szakminister pedig külön előterjesztést tesz, hogy küldje azt vissza. (Drozdy Győző: Jó vicc!) Amint én az előadói javaslatot megítélem, az tovább ment, mint amennyit a főméltóságu kormányzó ur indokolásában megemlít. A főméltóságu kormányzó ur csak a tényleges közalkalmazottakról és tényleges katonatisztekről szólt reánk, nemzetgyűlési képviselőkre, valamint azon személyekre, akik a földreform végrehajtása kapcsán dolgoznak és érdekelve vannak, semmi megjegyzést nem tett. Én ebből természetesen nem vonom le a konzekvenciát, amelyet előttem szólott képviselőtársam levont, hogy most már nekem csak az indokolásban megemlített katonatisztekkel és közalkalmazottakkal szabad foglalkoznom, inig a paragrafus többi részeit ugyanezen alkalommal nem volna szabad módosítanom. Én azon az állásponton vagyok, mint az igen tisztelt előadó ur és nagy örömömre szolgál, hogy ugyanakkor, amikor a kormány sajtójában napok óta úgy álli-