Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-251

204 À nemzetgyűlés 251. ülése 1924. ség, hanem azoiikivül az a neliészég* is, hogy neki valami pere van, ellene valami per van a belügyministerium nem tudom milyen tisztviselője, mint felperes részéről, valami rágalmazási vagy becsületsértési per. Erre ő azt mondotta nekem, hogy hajlandó a maga részéről az illető tisztviselő-felperesnek minden elégtételt megadni, ha az illető a maga részéről visszavonja a vádat és azt beszünteti. Nekem eszembe sem jutott, őszintén megvallva, hogy Zákány valamiképen az Eskütt-iiggyel junktimban van. Később azután, mikor a minister urak elé terjesztettem ezt a kérdést, akkor tudomásomra jutott, hogy az Eskütt-iiggyel kapcsolatban junktimba hozatott a vizsgálóbirói határozat alapján Zákány Gyulának is valamilyen szállitási ügye. Mikor én megkérdeztem Zákányt efelől, azt mondotta és papi becsületszavát adta, hogy itt nyilvánvalóan valami tárgyi tévedés van, mert hiszen az ő ügyének az Esküttüggyel semmiféle tárgyi konnexiója nincs. Ennek következtében azt kérte, hogy ügye szakittassék el az Eskütt-ügytől, akár tárgyaltassék le külön, akár pedig szüntettessék be ellene. Másik kérése azután az volt, hogy neki ugyan valami hajójegyet, féljegyet vagy nem tudom mit megküldöttek Amerikából, azonban anyagi erőkre szüksége van, azért egyrészt, hogy a tengeren át való utazása közben minimális költségeit fedezhesse, másrészt pedig, hogy ne olyan lerongyolódott állapotban kerüljön át a túlsó világba, mint amilyenben előttem is megjelent. Mi vei r megesett a szivem rajta, a rendelkezésemre álló úgynevezett szegénysegélyezési alapból két külön tételben 50—50 ezer koronát utaltam ki neki kölcsön 1922 december 29-én és ugyanakkor, mivel tudtam az ő előadásából, hogy ez a 100.000 korona neki nem elég, elmentem Bethlen rninisterelnök úrhoz és azt mondottam : Kérlek, kegyelmes uram, ha én most azt mondom neked, hogy egy embert meglehet menteni a. nyomorúság szennyes fertőjében való tökéletes elmerüléstől az által, hogy te 100.000 koronát kiutalsz, mit fogsz arra szólni? Bethlen István benyúlt a zsebébe, kivette a tárcáját és kitett nekem az asztalra 100.000 koronát, Nem is tudta, mikor kitette a pénzt, kinek a részére kell az. (Tetszés jobbfelől.) A pénzt átvettem ós akkor megmondottam neki, kinek a részére kell. Összesen tehát a, rendelkezésre álló alapokból, mert nekem nem volt pénzein, két tételben 50—50.000 koronát kapott, itt van róla a nyugta. ^Rothenstein Mór : Ebben az országban csak egy szegény ember van ? — Szomjas Gusztáv : Maguk Kun Bélát az ország pénzén küldték ki! — Propper Sándor : Büntető eljárás folyt ellene í — Zaj. Elnök csenget.) Ezt és a Bethlen Istvántól átvett pénzt vette, tudomásom szerint, kezeihez Zákány Gyula, ennek segítségével ment ki Amerikába, teremtett ott magának tiszteletreméltó pozíciót, irt onnan nekem azonnal hálás köszönőlevelet, amint odaát elhelyezkedett. Ez a levél Huszár Károly nemzetgyűlési alelnök birtokában van. Azért adtam át neki, mert Zákány ama. deveiben azt irta nekem, hogy Jászi Oszkár, Hock János és Károlyi Mihály agitációjával szemben a maga részéről, a maga körében fel akarja venni a küzdelmet s ezért propaganda-célra kér tőlünk, ha áll ilyen rendelkezésünkre, Magyarországot ismertető filmeket. Mivel én a magam részéről, mint most már nem kultuszminister, nem folyhattam be ezekbe a dolgokba, a levelet ezen részének okán Huszár igen t. képviselőéi március hó 6-án, csütörtökön. társamnak adtam át, hogy talán ő fog valamiképen a kérdésben segíteni. (Propper Sándor : így lesz a panamistából nemzeti hős !) Igen t. képviselőtársam, én azért beszélek itt, a nemzetgyűlés előtt, mert Zákány Gyula élő ember odaát Amerikában. Amit én itt mondok, azt Zákány Gyula Amerikában ellenőrizheti, de azt is ellenőrizni fogja, amit ön mond. Mert ha ön itt, a nemzetgyűlés szine előtt őt panamistának nevezi, akkor felelősséggel tartozik. (Propper Sándor : Büntetőeljárás folyt ellene ! — Kuna P. András : Ne gyanúsítson örökké ! — Zaj. Elnök csenget. — Kováts-Nagy Sándor : Olvassa el, mit nyilatkozott Zákány ! — Elnök csenget. — Propper Sándor : Miért nem várta meg a bíróság döntését ? — Csontos Imre : Maguk elejtették Magyarországot ! Ki bünteti meg magukat érte ?- Az Isten ?) Én már egyszer megmondottam, hogy a t. szociáldemokrata pártnak azok miatt, amelyek a lekiismeretét nyomják, ebben a teremben több szerénységgel kellene beszélnie. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobboldalon. Nagy zaj a- szélsőbaloldalon. — Farkas István : Nem panamáztunk, mint önök ! A mi lelkiismeretünket semmi sem nyomja. Az önökét nyomja ! Önöknek nincs lelkiismeretük !) Emök: Csendet kérek, képviselő urak! (Propper Sándor: A panama mocsarában élnek, minister ur ! — Rothenstein Mór közbeszói.) Propper Sándor és Rothenstein Mór képviselő urakat kérem, méltóztassanak csendben maradni! (Propper Sándor: Elvonták a bíróságtól! — Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Rothenstein Mór: A választópolgárok küldtek bennünket ide !) Csendet kérek ! (Rothenstein Mór: A szuronyok fegyverével jöttek ide !) Rothenstein Mór képviselő urat másodszor kérem, méltóztassék csendben maradni ! (Propper Sándor : Tessék a panamákat ránk olvasni, mint önökre tegnap !) Propper Sándor képviselő urat kérem, tessék csendben maradni! (Propper Sándor: Tessék a panama mocsaráról beszélni. — Saly Endre közbeszól.) Saly Endre képviselő urat, minthogy szembehelyezkedett az elnök figyelmeztetéseivel, kénytelen vagyok rendreutasitani. Vass József munkaügyi és népjóléti minister : Ez az én szerepem Zákány Gyulának Amerikába való úgynevezett kiszöktetése ügyében. Bátran és felemelt fővel vállalom érte a felelősséget annyival is inkább, mert, hogy a Zákány-ügynek A'an-e köze az Eskütt-ügyhöz vagy sincs, azt én nem tudom, mindenesetre a vizsgálat fogja kideriteni, hogy azonban nekem sem az egyikhez,, sem a másikhoz semmi közöm nincs, az egészen bizonyos. Ennek következtében nem is lehet arról beszélni, hogy Vass minister, nem tudom én, micsoda összegek feláldozásával ki szöktette volna Zákányt Amerikába, (Farkas István : Elismerte, hogy kisegítette Amerikába ! — Szomjas Gusztáv : Emberséges cselekedet volt! — Saly Endre: Adott, vagy nem adott?) Az tehát, hogy én Zákányt, nem tudom, miféle összegek feláldozásával kiszöktettem volna, azt hiszem, ezzel tökéletesen helyre van igazítva és meg van cáfolva. Hallottam olyan hangokat, hogy Zákány Gyulának megszámláhatatlan milliókat adatott a kormány, nem tudom, minő titkos forrásokból. Hát ha én titkos forrásokkal akarnék dolgozni, akkor nem fektettem volna fel már akkor egy nem titkos aktára az egész ügyet, amelybe bárki, bármikor beletekinthet. Az az akta, amelyre az ügy felfektettetett, hivatalos népjóléti minisztériumi akta, semmi