Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-247
A nemzetgyűlés 247. ülése 1924. Elnök : A földmivelésügyi minister ur kivan nyilatkozni. Szabó István (nagyatádi) földművelésügyi minister: Az igen i képviselőtársam interpellációjára röviden csak azt válaszolhatom, hogy a t. képviselő ur nagyon jól tudja, hogy a földmivelésügyi minister mint minister ezekben az ügyekben nem intézkedhetik. Tisztelt képviselőtársam is nagyon jól tudja, hogy a földbirtokreform végrehajtása teljesen a birtokrendező biróság hatáskörébe van utalva. A földművelésügyi minister nem avatkozhatik bele a biróság döntéseibe és határozataiba: a novella törvényerőre emelkedése után annyi joga lesz a földmivelésügyi ministernek, hogy az egyes tanácsokban hozott döntések ellen ő fellebbezéssel élhet az elnöki tanácshoz. Máskülönben az Ítéletekbe beleszólni nem lehet. Eddig még a végrehajtásba sem volt beleszólása a földmivelésügyi ministernek; a novella után a földmivelésügyi minister is utánanézhet a végrehajtás mikéntjének. Ami a t. képviselőtársam által felhozott külön eseteket illeti, én ugy a képviselőtársaimnak, mint másoknak is rendelkezésére állottam és állok ma is abban^ a tekintetben, hogy ha valaki a birósághoz intézett panaszkérvénnyel fordul hozzám, én azt a legnagyobb készséggel hivatalból átteszem a birtokrendező birósághoz, és felhívom rá a birtokrendező biróság figyelmét. Az alaptörvény is azt mondja, hogy amit a földmivelésügyi minister hivatalból tesz át, azt a biróság köteles tárgyalni, tehát az igv átutalt kérvényeket a biróság köteles tárgyalni és tárgyalja is. Ha a biróság a panaszt alaposnak , találja, akkor a kérést teljesiti is, de a döntés ott is teljesen a biróságtól függ, nem pedig a földmivelésügyi ministertől. Nem válaszolhatok mást az igen t. képviselőtársamnak mint azt, hogy ha Írásban panaszkérvénnyel fordulnak hozzám, én a legnagyobb készséggel állok rendelkezésre, hogy ezeket a panaszokat hivatalosan az OFB. tudomására hozzam, az OFB. ezekkel foglalkozni köteles s az ügy az ő elbírálása alá tartozik, az ő döntésétől függ, hogy milyen értelemben határoz és hogy ezt hogyan hajtja végre. Ebben a tekintetben ugy az igen t. képviselőtársamnak, mint bárki másnak az országban a legnagyobb készséggel állok rendelkezésére. Egyebet nem Ígérhetek meg. mert ennél több nem tartozik a hatáskörömbe. Kérném válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Kiss Menyhért: T. Nemzetgyűlés! Én nem is akartam mást, — ugylátszik ezt el is érteni — mint azt, hogy a minister ur figyelmét és érdeklődését felhívjam erre az esetre. Nagyon jól tudom, hogy a minister ur keze meg van kötve akkor, amikor meghozott Ítélettel áll szemben, de azt is tudom, hogy ha az Ítélet végrehajtása körül bajok merülhetnek fel, valahol ezt meg kell beszélni. Ezt már eddig is megtettem, memorandumot nyújtottam át már az ősszel, amelyben ezeknek a felszabadult területeknek kisajátítását kértem. Most interpelláció formájában azért hoztam az ország szine elé ezt a kérdést, hogy a minister ur figyelmét ismételten felhívjam arra, hogy a trianoni határokon, a román határon különös nagy gonddal igyekezzenek a háborús szerzeményű birtokokkal szemben a kisajátítási eljárást minél erélyesebben meginditani. Azt hiszem, nem kell halmoznom az indokokat, hogy miért. Azért, hogy a népben a nyugalom érzését minél jobban megerősítsük. A szomszéd községekben, ugy a szerbeknél, mint a románoknál, a magyarokat állanXAPLÓ XXI. évi február hó 27-én, szerdán. öl dóan azzal maszlagolják, hogy íme, a szerbek és románok négy és fél millió hold földet osztottak ki; igaz ugyan, hogy a magyarokat teljesen kizárták és csak a határszéleken, határsávokon adtak szeniszurásból a magyar munkásoknak, de jól tudjuk, hogy a jó hír ólomlábakon jár, amig a rossz hir nagyon gyorsan repül, és igy ezek az emberek nem tudják, hogy belső Romániában mi történt, csak azt tudják, hogy a magyar nagybirtokokból adtak ott a magyaroknak földet, inig a felszabadult területeken — ugy látszik, — kímélik a birtokokat. Ezeket a visszás dolgokat minister ur kérem, vegye figyelembe. En meg is nyugszom abban, hogy a minister ur méltóztatik a befolyását érvényesíteni ebben a tekintetben. Kérésem tulaj donkópeni lényege az, hogy a tavaszi munkálatok megkezdése előtt méltóztassék egy eljáró birót kiküldeni oda. Az OFB. rendelkezésében minden tekintetben megnyugszom, csak azt kérem, hogy a tavaszi munkálatok megkezdése előtt indittassék meg az eljárás. A minister ur válaszát különben köszönettel tudomásul veszem. Elnök: Kérdem at. Nemzetgyűlést: méltóztaíik-e a minister urnák Kiss Menyhért képviselő ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) A nemzetgyűlés a választ tudomásul veszi. Az interpelláció azon részében, amely az igazságügyminiser úrhoz intéztetett, kiadatik az igazságügyminister urat helyettesítő ministerelnök urnák. Ki a következő interpelláló! Perlaki György jegyző: Hegymegi-Kiss Pál! Hegymegi-Kiss Pál: Tisztelettel kérem interpellációm elhalasztását. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak a kéréshez hozzájárulni '! (Igen!) Ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Ki a következő interpelláló'? Perlaki György jegyző: Horváth Zoltán! Horváth Zoltán: T. Nemzetgyűlés! Még 1923 július 25-én a ministerelnök úrhoz interpellációt intéztem a Habsburg-propaganda tárgyában. (Nagy Ernő: Ez csúnya dolog!) Interpellációm anyagát a miskolci Fráter Györgynek nevezett gimnázium értesítője adta. Ebben az értesítőben II. Ottót, mint magyar királyt aposztrofálják. Az ifjúság lelkét óhajtottam ettől a mételytől megmenteni s azért kértem a kormányt, hogy ennek a káros és bűnös következményekkel járó Habsburg-propagandának vessen véget. Akkor a kormány nevében Nagy Emil volt igazságügyminister (Éljenzés a balközépen.) igen korrekt választ adott, (Rothenstein Mór: De másnap visszaszívta!) amennyiben azt mondotta, hogy »részemről azt vallom, az a meggyőződésem, hogy hibázik ma mindenki Magyarországon, aki ilyen propagandát folytat.« Azt is mondotta, hogy bár nincs feljogosítva a kormány helyett válaszolni, azonban mégis kéri a nemzetgyűlést (olvassa): »válaszomat kegyeskedjék véglegesnek venni, mert anélkül, hogy a kormány tagjaival ebben a kérdésben értekeztem volna, kijelenthetem, hogy a kormánynak más felfogása ebben a kérdésben nem lehet, mint amit kifejteni bátor voltam«. (Hegymegi-Kiss Pál: Sok jó dolgot mondott a volt igazságügyminister ur! —Fábián Béla: De sok rosszat is! — Pakots József: És cselekedett is! — Rothenstein Mór: Pláne, amikor házszabályrevizióról beszélt!) Megígérte az igazságügyminister ur a kormány nevében, tehát a kultuszminister nevében is, hogy vizsgálatot fognak tartani, hogy az iskolákban kifejtett Habsburg-propaganda az eltűrhető határt túl ne lépje. Hogy ezt a vizsgálatot valóban megejtették-e, ezt a kultuszminister ur száiá-» ból szerettük volna hallani, (Farkas István: Valószínűleg* nem!) azonban a kultuszminister ur 14
