Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-246

Í,M A nemzetgyűlés 246. ülése 1924. évi február hó 26-án, kedden. elle» vádirat van beadva. (Klárik Ferenc : Tessék visszavenni az egészet !) Az 1918. és 1919. évi események, és igy Károlyi Mihály gróf cselekedetei is azonban nagy vonásaikban és részleteikben meg vannak örökítve hatósági jegyzőkönyvekben. Ezeknek a jegyzőkönyveknek egy része a Tisza-bünperben fekszik el» más részük pedig a Károlyi Mihály ellen inditott vagyonelkobzás! per ira1ai között található. (Klárik Ferenc: Smoncák! — Propper Sándor: Az polgári per !) Ezekben a jegyzőkönyvekben és hivatalos iratokban (Nagy Ernő: Ismerjük az ilyen jegyzőkönyveket !) vannak olyan adatok, amelyek biztos alapját képezik a büntetőtör vényszék azon megállapításának, hogy a Károlyi Mihály által elkövetett cselekmény bűncselekmény, ós aki ezt feldicséri és aki az ellene indított eljárást igazságtalan és felháborító hajszának minősiti, az ezt a bűncselekményt dicséri fel. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan! — Fikler Emil: Nincs bűncselekmény!) Azt nem a képviselő ur határozza meg, sem a nemzetgyűlés, hanem majd a biróság. (Propper Sándor : ön biró volt ! Nem szeretnék ön előtt vádlottként állani ! — Nagy Vince: Miért járnak szabadon Károlyi bűntársai ? — Zaj.) Elnök : Csendet kérek, . kénviselő urak ! (Pikier Emil közbeszól.) Pikier Emil képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Patacsi Dénes : Mi türelemmel hallgattunk ; miért nem hallgatnak 1 — Propper Sándor : Ott ül egy forradalmi minister és 28 forradalmi főispán ! — Zaj.) Csendet kérek. Mikovinyi Jenő előadó : Nekem a hozzám intézett kérdésre az a válaszom, hogy nem tudom, miért nem indult még' meg a büntető eljárás. (Szeder Ferene : Hát akkor Károlyi hogy lehet hazaáruló 1) Én csak annyit tudok, hoary nem is szükséges, hogy az eljárás meginduljon, mert egy cselekedet elkövetése az elkövetés pillanata után mindjárt alkalmas földicsérés bűntettének tárgyává válni. (Ellenmondások és zaj a, szélsőbaloldalon.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. (Szeder Ferenc : Héjjas Iván, meg Francia-Kiss Mihálv !) Szeder képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Mikovinyi Jenő előadó : A képviselő urak rólam hiába tételezik fel, hogy meggyőződésem ellen beszélek. (Hebelt Ede : Tiszteljük a jogi tudását ! — Zaj.) Az én jogi felfogásom az, hogy egy elkövetett cselekmény, ha az nem is tétetik hivatalos vád tárgyává, lehet azért bűncselekmény és annak fel dicsérése által lehet bűncselekményt elkövetni. (Horváth Zoltán : Legalább eljárást indítanának ! — Propper Sándor : Győrffy László elkövette ezt ? — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Mikovinyi Jenő előadó : Nem tudom ; lehet, hogy elkövette. (Zaj a szélsőbaloldalon. Klárik Ferenc közbeszól.) Elnök: Klárik Ferenc képviselő urat kénytelen vagyok ismételt figyelmeztetéseim figyelembe nem vétele miatt rendreutasítani. Nem lehet igy tárgyalni, ha

#

a képviselő urak állandóan közbeszólnak. (Zaj.) Mikovinyi Jenő e'őadó : Horváth Zoltán t. képviselőtársam nagyon helyesen megállapította, hogy 1895-ig a felső biróság gyakorlata az volt, hogy a bűntettnek, vétségnek ^feldicsérését csak az követheti el, aki olyan bűnös cselekményt, amelynek bűnössége bíróilag meg van állapítva és amelynek elkövetője bíróilag jogerősen eil teltetett, dicsér fel. A büntetőjogi igazságszolgáltatás és a felső birósági gyakorlat azonban ettől eltért és ma már azt a gyakorlatot követik évek hosszú sora óta, (Propper Sándor : Kurzus-gyakorlat !) még a háború előtti időre visszavezethet őleg, hogy a bűncselekmény elkövetése még a tettes személyének megállapítása nélkül is, ha a bűntény elkövetése nem vitás . . . (Pikier Emil : De Károlyinál vitás !) Ezt nem mi állapítjuk meg. (Horváth Zoltán : Legalább eljárást kell inditani ismeretlen tettes ellen !) Elnök: Horváth Zoltán képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Szeder Ferenc: Hát ki állapítja meg, ha nem mii) Szeder képviselő urat utoljára figyelmeztetem, méltóztassék az elnöki figyelmeztetéseket figyelembe venni! Mikovinyi Jenő: Kétségtelen az, hogy azok a kellékek, amelyek a mentelmi kérdés elbírálásánál szükségesek, ebben az esetben megvannak és kénytelen vagyok a leghatározottabban visszautasítani azt az állítást, mintha, a mentelmi bizottság rosszindulatulag, vagy legjobb tudomása ellen akarná a nemzetgyűlést félrevezetni. Hangsúlyozom, hogy a mentelmi bizottság meggyőződése szerint mindazok a kellékek, amelyek megkívántatnak, fenforognak s mivel sem a bizottságnak, sem a nemzetgyűlésnek nem hivatása túllépni saját hatáskörét, tisztelettel kérem, hogy a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök : Következik a határozathozatal. Kérem azokat a képviselő urakat, akik a mentelmi bizottság javaslatát elfogadják, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik. — Propper Sándor: Forradalmi főispánok ne álljanak fel!) Többség ! A nemzetgyűlés a mentelmi bizottságjavaslatát elfogadta. (Rupert Rezső : Leszavazzák itt a törvényeket is !) Következik a mentelmi bizottság jelentése sajtó utján elkövetett rágalmazás vétsége miatt feljelentett Lingauer Albin nemzetgyűlési képviselő mentelmi ügyében. Ezt megelőzően Patacsi Dénes képviselő urat illeti a szó, személyes kérdésben. Patacsi Dénes : T. Nemzetgyűlés ! Drozdy t. képviselőtársam, de Propper képviselő ur is ugy állított be minket, mintha ezen az oldalon csupa forradalmár ülne. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Aki zajongással akar valakit elhallgattatni, az azt akarja, hogy az igazságot ne hallják meg ! Tehát tessék zajongani. (Zaj balfelől.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! Patacsi Dénes : T. Nemzetgyűlés ! Én a Világnak egy ilyen cikkére, amelyben engem egy névtelen levélíró támadott a vigadóbeli gyűlésért, már válaszoltam és kijelentettem, hogy nem névtelenül, hanem nevem aláírásával mondom, hogy aki ilyet állit, az arcátlanul hazudik. És nem szólalt fel, nem válaszolt a névtelen levélíró. (Drozdy Győző: Mit állított?) Tessék megnézni a Világban. Ma is fentartom ezeket. Azt mondja Propper képviselő ur, hogy le az álarccal, mert mi innen álarcban beszélünk. Én nem most vetem le az álarcot ; erre nincs is szükségem, mert sohasem vettem fel. Én a keserves összeomlás után, 1918-ban, amikor Erdély határairól jöttem vissza, mint katona, november 9-én — ezt Meyer János, Szijj Bálint és több képviselőtársam is állíthatja, akik ott jelen voltak — idejöttem és nem álarcot vettem fel, hanem sapkarózsával, összes kitüntetéseimmel és rangfokozatommal Jöttem. ide, akkor,