Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-260

A nemzetgyűlés 260. ülése 1924. évi március hó 21-én, pénteken. 499 jobboldalon: Elfogadjuk! — Dénes István: A valorizálatlan hitelekre vonatkozik! — Zaj a jobboldalon. — Azért kell ismerni a szöveget, mert első hallásra nem tudjuk megérteni. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. — Rupert Rezső: Ha megkérdeznék, hogy miről van szó, egyikük sem tudná megmondani.) A_ jövőre nézve, t. képviselőtársam» mindenkinek jogában és módjában áll olyan kamatot kikötni, amilyent akar: csakhogy azokat, akiknél előzőleg igénybe vett hitelekről van szó, amelyeket a jegyintézeti kamatlábhoz kötötték, amikor tudták, hogy a kamatláb 18%, ezen valorizálatlan hitelnél indokolatlan nagy károsodás érhetné. Ezeket akarja megvédeni a javaslat. (Felkiáltások a jobboldalon: Elfogadjuk!) Elnök: Kivan még valaki szólni? Ha szólni senki nem kivan, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Az előadó ur által tett indítvány ellentétben van az eredeti szöveggel. Az indítványt tehát szembe fogom állítani az eredeti szöveggel, és amennyiben az eredeti szöveget nem méltóztatnak elfogadni, akkor az előadó ur által tett inditványt fogom elfogadottnak kijelenteni, amennyiben az eredeti szöveget méltóztatnak elfogadni, természetszerűleg elesik az előadó ur által tett indítvány. Kérdem a t. Nemzetgyűlést: méltóztatik-e az 1. §-t eredeti szövegezésében, szemben az előadó ur által indítványozott szöveggel elfogadni, igen vagy nemi (Nem!) Amennyiben nem méltóztatnak elfogadni, akkor az előadó ur által beadott indítvánnyal jelentem ki az 1. §-t elfogadottnak. A Dénes Isván képviselő ur által beadott inditványt azért nem _ tettem fel szavazásra, mert a képviselő ur elfelejtette Írásban beadni. Következik a 2. §. Kérem a jegyző, urat, szíveskedjék felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa a 2—3. §-okat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a L §-t). # Elnök: Szólásra fel van jegyezve 1 Héjj Imre jegyző: Rupert Rezső! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Igen röviden inditványt akarok tenni. (Zaj jobbfelöl.) Ha méltóztatnak türelmesen meghallgatni, akkor igen röviden végzek. Nagyon jól tudjuk, hogy az a rendelet, amelynek alapján kény szer kölcsön előleget szednek és szedtek, ós amely terminusokat állapított meg, törvénytelen és alkotmányellenes volt. Az állampolgároknak joguk volt a fizetést megtagadni. Nagyon sokan természetesen nem azért tagadták meg a fizetést, mert ehhez joguk volt, hanem azért, mert rengeteg sokan nem birták az összeget megfizetni. Ha önök jóvá akarják hagyni a kormánynak ezt a törvénytelen lépését, legalább is erkölcsi kötelességük intézkedni, hogy azok, akik ama törvénytelen rendelet alapján fizetéseket nem teljesítettek, akik tehát állampolgári jogaikat gyakorolták és alkotmányosan jártak el, birsággal, vagy kamattal megróhatok ne legyenek, mert az állam csak attól a pillanattól kezdve követelheti jogosan a befizetéseket a kölcsönre, amely pillanatban a törvény érvényben van. Azt kivanom kimondatni ebben a szakaszban második mondatként, hogy ebből a fizetési késedelemből hátrány senkire sem származhatik. Ez felel meg az alkotmányos álláspontnak, ez felel meg az okosságnak, a bölcsességnek és az erkölcsi szempontoknak is. Ezért a következő indiványt van szerencsém beterjeszteni (olvassa): »A 4. § második mondataként felveendő a következő szöveg: »A törvény életbelépése előtt esetleg történt fizetési mulasztásokból senkire hátrány nem háramolhat.« Elnök: Szólásra következikl Héjj Imre jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Nemzetgyűlés! A 4. § rendelkezik arról, hogy a kényszerkölcsönelőlegeket, amelyekre felszólítást is kaptak az egyes adózók, fizessék meg. Erre vonatkozólag a rendelet kiadatott és a befizetés folyamatban van. Mi történt azonban ezen a téren? Az történt, hogy azokra a magántisztviselőkre és munkásokra, akik jövedelmi adóval meg voltak róva, szintén kirótták a kényszer kölcsön összegét. Nem akarok külön példákat felsorolni, csak utalok arra, mit a tegnapi nap folyamán Reisinger képviselőtársam itt bemutatott, hogy egy mészárossegéd, egy üvegessegéd, és Budapesten számos ipari munkás, kereskedelmi alkalmazott és magántisztviselő, akik vagyonadót fizettek, milyen magas összeg befizetésére kaptak felszólítást. Ennél a szakasznál tehát gondoskodni kellene arról, hogy azok a kisexisztenciák, akiken ezt az összeget be sem lehet hajtani, mentesittessenek az alól a kényszerkölcsön alól, amelyet az adóhivatalok a rendelet alapján rájuk kiróttak. A helyzet ugyanis az, hogy a munkásokra az állam visszamenőleg is rárótt fizetési kötelezettséget. A népjóléti minister rendelkezéseivel rájuk rótta azt, hogy visszamenőleg kell a munkásosztálynak megfizetni a házbért akkor, amikor neki előremenőleg, momentán nincs meg az a fizetése, amellyel fedezni tudná szükségleteit. Hogyan tudja tehát visszamenőleg is a házbért megfizetni 1 Majd látni fogják, hogy ebből milyen rettenetesen nagy kellemetlenségek lesznek a lakók és a háziurak között. De ennél a kényszerkölcsönnél még különösebb a helyzet, mert ha kivetik most az adót, mint ahogyan kivetették és van magántisztviselő, akire kivetettek százezer koronát.... (Kováts-Nagy Sándor : Rendezve lesz !) Tessék akkor mindjárt itt a törvényben intézkedni, nem pedig utólag, mert akkor nem lehet elintézni. Elvetették határozati javaslatunkat, elvetették azokat az alapokat, amelyeken a vagyont igazságosan meg lehetett volna adóztatni. A szakasz alapján kiadott rendelkezésekről már is nyilvánvaló, hogy a kisexisztenciákat rótták meg kényszerkölcsönnel és ezeknek egy része, akiknek volt pénzük, már be is fizette az összeget. Mindenkin azonban nem tudják behajtani és zaklatás lesz végig az egész vonalon. A kormány azonban még mindig nem intézkedett, hogy e kisemberek zaklatása megszűnjék. Most itt van előttünk ez a szakasz, itt kell tehát gondoskodnunk arról, hogy ebbe olyan rendelkezés kerüljön bele, amely kizárja azt, hogy itt kisembereket zaklathassanak. Ezért azt javaslom, hogy az utolsó mondat elé vétessék be a következő szöveg (olvassa): »Kivétetnek e rendelkezés alól azok, akiknek jövedelmi adója a 250.000 koronát nem haladja meg.« Ennek a szövegnek beszúrását kérem, mert ezzel eleje vétetnék annak, hogy itt olyan kisembereket zaklassanak, akik amúgy sem tudnák ezt az összeget megfizetni. (Szabó Sándor: A magánalkalmazott mind kimaradt!) Elnök: Dénes István képviselő ur kíván szólani. Dénes István: T. Nemzetgyűlés! Őszintén megvallva, szerettem volna, ha a t. pénzügy minister-helyettes ur némi megnyugtatást adott volna a nemzetgyűlésnek, az országnak arra nézve, hogy a kormányban meg van a hajlandóság legalább a jövőre atekintetben, hogy a nagybirtokot nem fogja kiváltságrendelettel mentesíteni a jövedelmi és vagyonadó fizetése alól, illetőleg hajlandó azokat a kiváltságrendeleteket, amelyek mentesitik az igazságos adózás alól, hatályon kivül 72'