Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-260

Ä nemzetgyűlés 260. ülése 1924. csak törvénytelenség, de egyúttal alkotmány­sértés is; miután továbbá 2. a kommerciális hitelek egyoldalú és tör­vénytelen folyósítása folytán az államkincstár 1921. évi augusztus 21. óta, vagyis a jegyinté­zet felállítása óta a mostani napokig szak­ertőileg kimutathatólag 500 millió svájci frankot meghaladó összeggel károsittatott meg, nem szólva arról, hogy a korona lerom­lásának ez volt legfőbb oka és dacára a nem­zetgyűlés kisebbsége állandó sürgetésének, 3. a hiteleket a kormány nem valorizálta, mert a^ ministerelnök és a pénzügyminister a valorizálást egészen a legutolsó időkig közve­szélyesnek tartották, mely katasztrofális téve­désük folytán a korona elértéktelenedett és a társadalom milliói mérhetetlen károkat szen­vedtek, az utóbbi időben pedig 4. a kormány a fennálló törvények ellenére a teljesen nyilvánvalóvá vált koronakiajánló­kat és koronacsempészeket nem bünteti, ezen­kívül 5. a kormány a Devizaközpont körüli rend­szertelen, szakértelem nélküli és könnyelmű intézkedései által a Devizaközpontot párhavi fennállása után képtelenné tette a reábízott feladat megoldására, majd pedig a legoktala­nabb intézkedések utján olyan helyzetet terem­lett elő, amely mellett a magyar koronának ugyanazon időben három különböző árfolyama volt: egy zürichi fiktiv, egy bécsi reális és egy budapesti meghamisított árfolyamú, miáltal a magyar közönség a spekulatív elemek leg­kíméletlenebb kizsákmányolásának vált játék­szerévé; ezzel kapcsolatban 6. a kormány a fiktív zürichi árfolyam fentartása végett 100 millió aranykoronát meg­haladó értékű áldozatot hozott az államkincs­tár kárára anélkül, hogy erre felhatalmazása lett volna és anélkül, hogy célját elérte volna; továbbá 7. a kormány 1922 decemberében szabaddá tette az arany-, ezüst- és értékpapir-kivitelt, úgyhogy vagonszámra történt meg ezen érté­kek kiszállítása, aminek következtében az or­szág népe utolsó nemesérem tartalékától is megfosztatott és végül, miután 8. a kormány nem számolt el bevételeiről, a zárszámadások pedig beterjesztve nincsenek, a nemzetgyűlés világosan látja, hogy a jelen­legi kormány alkalmatlannak bizonyult az or­szág ügyeinek vitelére. Megér ősi tt étik a nem­zetgyűlés ezen megállapításában még azáltal, hogy a kormány vallott programmját betartani nemcsak gazdasági téren nem tudja, hanem a közélet egyéb terén is alkotó képességeiről tanúbizonyságot tenni nem tudott, úgyhogy még akkor is, ha komoly szándéka volna a szer­zett tapasztalatok alapján, más utón megkísé­relni az ország talpraállitásá+, ma már, — amint az országszerte megállapítható — még jól átgondolt intézkedései sem találnának azokra a lélektani előfeltételekre, melyek nél­kül a legjobb szándékú intézkedések sem sike­rülheJnek, a nemzetgyűlés átérezve e törté­nelmi idők nagy súlyát, felszólítja ünnepélye­sen a kormányt helyének elhagyására.^ A javaslatot el nem fogadom. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla : T. Nemzetgyűlés ! Nemcsak a parlamenti illemnek teszek eleget, de az előttem felszólalt képviselőtársam nagy súlya is késztet arra, hogy bevezetőül foglalkozzam azzal a beszéddel és azzal a határozati javas­. évi március hó 21-én, pénteken, 489 lattal, amelyet Gömbös t. képviselőtársam elő­terjesztett. Képviselőtársam a határozati javaslatában egyrészt hibáztatja, hogy az arany, ezüst és értékpapírok az országból kivitettek és ezzel az országban lévő tényleges értékek csökken­tettek. Azt hiszem, mindenki, aki kénytelen tudomásul venni, hogy az országból történt arany-^ és ezüstkivitelnek nem lett meg az az eredménye, amelyet a kormány ezzel elérni szándékozott, mindenki, aki kívánja a korona zürichi árfolyamának fentartását, stabilizálá­sát, ezt teljes mértékben helyeselheti. Azonban a képviselőtársam határozati javaslatának, valamint az Uíain képAŰselő ur által elmon­dott egész beszédnek az a beállítása, mint hogyha a korona leromlásának oka a kommer­ciális hitelek nyújtása lett volna, felfogásom szerint nemcsak nem felel meg a valóságnak, hanem egyszersmind csak elmélyíti azt a fel­fogást, a dolgoknak azt a helytelen meggon­dolását, amely itt ebben az egész országban tulajdonképen a pénzügyi szanálást eredmé­nyezi. Az országban az egész gazdasági életben szerepet játszó két főtényező: az agrárizmus, és a komniercializmus küzdenek egymással. Ha figyeltük azt a vitát, amely itt a valorizáció és a kényszerkölcsön kérdésénél lefolyt a nemzet­gyűlésen, nem azt láttuk, hogy itt egy hatal­mas, nagy nemzeti felbuzdulással akarták volna a nemzetgyűlés pártjai és frakciói meg­menteni az ország gazdasági életét vagy a ko­ronát, hanem egyrészt az ország pénzügyi, po­litikájának, a pénzügyminister ténykedésének kritizálása val állandóan afelett folyt a vita, hogy vájjon mely rezervoárból kellene meríteni a kormánynak: a kereskedelemből, inarból-e, vagy pedig a földből. (Egy hang a balközepen; Hozzátartozik!) Teljes mértékben igaza van t. képviselőtársamnak, azonban véleményem sze­rint nem a múlt bűneinek ostorozása egyedül az, amely az ország pénzügyi helyzetét meg­mentheti, hanem a nemzet lelkiismeretének fel­ébredése. A nemzet lelkiismerete nem nagyon ébredt fel ezzel a vitával kapcsolatosan, azért, mert itt nem láttuk a nemzetgyűlés egyes párt­jai részéről azt az áldozatkészséget, hogy azok a rétegek, amelyek leginkább lettek volna hi­vatva . . . (Gömbös Gyula: Melyek azok?) Meg fogom mondani t. képviselőtársam, mindenre hivatkozni fogok és mindet el fogom mondani. Mondom, nem láttuk a nagy jelentkezést azok­nak az egyes társadalmi rétegeknek részéről, amelyek a "legteljesebb mértékben hivatva let­tek volna arra, hogy ebben az országban egy­részt a koronát, másrészt a gazdasági helyzetet meg-nientsék. Két oldalról lehet meríteni a kormányzat­nak és két oldalon kellene áldozatokat mutat­nia. Egyik a bankokrácia, — teljes mértékben elismerem a képviselő ur igazságát — a másik oldalon a földbirtok. (Ulain Ferenc : Az most már eleget adott !) Ne méltóztassék, t. képvi­selő ur, azt mondani, hogy eleget tett a köte­lességének. Ebben az országban senki nem tett eleget kötelességének, különösen azok a rétegek nem, amelyeknek meg lett volna a módjuk arra, hogy ebben az országban a gazdasági helyzetet a saját értékeik felajánlásával, illetve részbeni felajánlásával megmenthessék. (Var­sányi Gábor : Teszem fel Fábián Béla Î) Mél­tóztassék tekintetbe venni a helyzetet. Itt az egész vita folyamán tulajdonkép csak két ré­tegnek küzdelme bontakozott ki, de azokról, akik a nemzetnek hatalmas nagy többségét NAPLÓ XXI. 7 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom