Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-260
484 J nemzeiyyuUs 260. ülése 1924.. mindene rendben leg-yen ennek a kis legyőzött országnak, amely pedig ép ugy nyög a végzet súlya alatt, mint mi, de amelynek pénze még ma is értékesebb, mint pl. a győző Romániáé, akkor ugyanolyan kormányzással, annak a Jekopirozásával, ha nem is egészen azt, amit Bulgáriában értek el: itt is sok mindent el lehetett volna érni, el lehetett volna érni, hogy a bulgár helyzetet legalább megközelítsük, mert bármilyen szegényen maradtunk, bármennyire megcsonkították területünket, bármennyire kifosztottak is olyan lehetőségekből s megfosztottak sok olyan feltételtől, amelyre egy erős gazdasági élet fentarthatása érdekében szükségünk lett volna, még mindig gazdagabbak voltunk a kis Bulgáriánál. Jobb, áldottabb a földünk és elhelyezettségünk is olyan, hogy magával kereskedelmünkkel is mindent megmentnettünk volna, ha ott is a rövidlátás és azok a szerencsétlen ötletek, amelyekkel pénzügyeinket kormányozták, nem dúltak, pusztítottak volna, ha engedték volna szabadon lélegzeni legalább kereskedelmi, ipari és mezőgazdasági életünket. De itt is mindent megtettek arranézve, hogy lerombolódjunk és ez az oka annak, — mert a bolgár kormány ezt nem cselekedte meg, — hogy idáig jutottunk, hogy ma már a kényéi- országában problémává vált a mindennapi kenyér és a kenyér országában ma már százezreknek és százezreknek nincs meg mindennap az elegendő darab kenyerük. (Peidl Gyula: Bőséges termés mellett éheznek!) Arra szoktak itt hivatkozni, h$gy Bulgáriában nincs olyan bürokrácia, mint nálunk, ott ez lehetséges. De ha ezt előre látták, — mert már évek óta hangoztatják, — miért nem segítettek a bajon? Végre is a bürokrácia nem lehet öncél és be kell látni, hogy ha fenn akarjuk tartani azt a bürokráciát, amely pusztulásba vezet, akkor a bürokráciát sem tudjuk megmenteni; pár esztendeig eltengődhetünk, de a vége a teljes pusztulás lesz. Pusztulni lesz kénytelen a bürokrácia is, és csak az a baj, hogy miatta és —- mert két évvel tovább engedtük rajtunk rágni, — vele együtt mi magunk, a nemzet is elpusztul. Részben érintettem már, hogy ehelyett mit kellett volna tenni. Ha idehaza nem volt elég ész, elég tudás, hozzáértés, a külföldről kellett volna kölcsönt kérni, mert ismétlem, csakugyan kétségbeejtő helyzet az, hogy amikor áldozatok nélkül, tisztán csak ésszel, tudással meg lehetett volna menteni egy országot, nem kellett volna a nemzet áldozatkészségéhez nyúlni, nem kellett volna a nemzetet éhségre sem kárhoztatni, nem kellett volna olyan nagy fizikai és gazdasági segítségeket hozzávenni, amelyeknek előteremtése már nem függ* semmi jóakarattól, sem tudástól: ez a kormány makacsul a helyénmaradt és nem engedte át a helyét hivatottabbnak. Ez ennek az országnak megmérhetetlen milliárdjaiba került. Nagyon természetes, hogy az ilyen kormánytól, amelytől nem lehet mást várni, mint azt, hogy két év múlva megállapítsák róla. hogy két évvel ezelőtt, vagyis ma meglehetett volna menteni az országot, nekünk meg kell tagadni minden támogatást. Ennél a kormánynál nemcsak a hozzáértés hiányzott, hanem a jóakarat is, mert ez a kormány a takarékossággal is, ha csakugyan a nemzet érdekei lebegtek volna szeme előtt, meg'menthette volna az országot és megmenthetné még ma is % Kifogásom van a javaslat ellen azért is, mert törvényhozás-technikai szempontból is teljesen monstruózus abszurdum. Ebben például a 4. § jóváhagy egy intézkedést, amelyre évi •március hé 21-én, pénteken. vonatkozólag majd csak valamikor később terjesztenek elő törvényjavaslatot. Ilyet még igazán nem láttam- Ha a kormány valamely intézkedésére meg kell adni az indemnitást, ugy legalább abban a törvényjavaslatban, amelyben ezt kéri, érdemileg is el kell intézni a kérdést és nem hagyhatja nyitva az egész dolgot, rábízva arra, hogy majd még ezentúl fog valami törvényjavaslatot beterjeszteni, deebből már most jóváhagyunk valamit. Nem támogathatjuk a kormányt és nem szavazhatjuk meg számára az erőforrásokat és ezt a javaslatot azért sem, mert ennek a kormánynak azok a lépései, amelyekkel bevezette a takarékkoronát és rendeletileg, pátenssel, alkotmány- és törvényellenesen kivetette a kényszerkölcsönt, továbbá a külföldi kölcsönt is igenybeveszi, mind nem arravalók, hog*y velük a nemzetet megmentse. Ezek mind csak az ő saját önfentartásának rezsiköltségei, mert ezen az utón, ahogyan ő akarja, nem lehet nemzetmentésről szó, ez csak a reakció erősítése, csak az életösztön reflexmozdulata lehet, hogy magát tovább is tartsa, mert ezenkívül semmi olyasmit nem tesz, és nem szánja el magát olyasmire, ami bizonyíthatná, hogy amikor ezeket a, pénzügyi lépéseket megteszi, a nemzet javára akar cselekedni. Ilyen lépés az volna, ha itt jó atmoszférát, konszolidációt, alkotmányosságot teremtene, ha végre mindent megtenne arra, hogy a magyar népben a bizalom, a kormányzás és saját jövendője iránt feltámadna. (Baross János: Ez hiányzik! A bizalom magukban!) Mindent meg kellene tennie arranézve, hogy a nemzetet is áldozatkészségre serkentse. De nemcsak mindezt nem teszi meg, hanem ellenkezőleg oly lépéseket tesz, amelyek egyenesen bizalmatlanná tesznek bennünket és visszariasztanak attól, hogy ennek a kormánynak áldozatkészséggel a segítségére siessünk. A külföldi delegáció elnöke pedig igen fontos szempontnak, szinte a szanálás feltételének jelentette ki azt, hogy a magyar nép bizalommal viseltessék a kormány és ezek iránt a lépések iránt és hogy a magyar nép áldozatkészséggel siessen a kormány segítségére. De lehetséges-e ezt annak a kormánynak kivánni, amely hosszú éveken át való kormányzásával, nagyon sok visszaélésével mindenre jogot szerzett, csak arra nem, hogy vele szemben akárcsak a legkisebb bizalommal viseltethessünk. Ez a kormány itt abszolutisztikusán rendezkedett be és a kormánynak a külföldi kölcsönnel, a pénzügyi intézkedésekkel kapcsolatban a kényszerkölcsön érdekében tett lépései is mind csak arra mutatnak, hogy az abszolutizmust továbbra is fenn akarja tartani, hogy itt senkitől nem függő ura akar lenni ennek az országnak. Látjuk, hogy a javaslataiban és a külföldi kölcsön szerződésében valósággal gondoskodott arról, hogyha a magyar nép feltámadó haragja, öntudata el akarná söpörni a helyéről, hogy helyet adjon tisztességes, hozzáértő kormányzatnak, ez se legyen lehetséges, mert külföldi erőkkel támasztotta meg magát és ugy megkötötte a nemzet kezét, hogy ma már valósággal a diktatúra lehetősége lesz megadva a számára, mihelyt ezek a javaslatok k ere sztülmen nek. Mi az ilyen kormányzattal, az ilyen diktatórikus berendezkedéssel szemben bizalmatlanok vagyunk, és ha már szükség van és lesz arra, hogy a pénzügyi diktatúrát a nemzet megmentése érdekében eltűrjünk, azért, hogy abból a bajból, amelybe saját hibánkon kívül, de a bűnös kormányzás révén belekerültünk,