Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.
Ülésnapok - 1922-260
A nemzetgyűlés 260. ülése 1924 évi március hó 21-én, pénteken, Scitovszky Béla elnöklete alatt. TáiMjyal : A korona értékcsökkenésének meggátlására irányuló egyes intézkedésekről szóló törvényjavaslat tárgyalása. — Elnöki előterjesztések. — A legközelebbi ülés idejének ós napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. A kormány részéről jelen vannak : Rakovszky Iván, Walko Lajos, gr. Klebehberg Kund, gr, Cscíky Károly, Vass József. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra í5 perckor.) (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) Elnök: Az ülést megnyitom. A inai ülés jegyzőkönyvét vezetni fogja Csik József jegyző ur, a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Bartos János jegyző ur, a javaslatok ellen felszólalókat pedig Héjj Imre jegyző ur. Napirend szerint következik a korona értékcsökkenésének meggátlására irányuló egyes intézkedésekről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Rupert Rezső! Rupert Rezső: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy röviden én is hozzászólhassak a szőnyegen lévő javaslathoz. Ez kötelességem, mert hiszen pártom részéről még megnyilatkozás nem történt, nekem tehát a mulasztást pótolnom kell. Előre jelzem, hogy a javaslatot nem fogadom el. Nem fogadom el először is azért, mert a kormány iránt teljes bizalmatlansággal viseltetem. Nem igen szorul indokolásra az, hogy mi ellenzékiek miért viseltetünk ez iránt a kormány iránt a legnagyobb fokú bizalmatlansággal. Ez a kormány mindent megtett arra, hogy bizalmatlanságunk megokolt legyen, sőt mindent megtett arra, hogy azt a kormányzatot, amelyet visz, egyenesen veszedelmesnek tartsuk. A kormány, bár száz módja és eszköze lett volna rá, éveken át nem tudott még odáig sem eljutni, hogy teljes jogi, erkölcsi és gazdasági rendünket biztosítsa, ellenkezőleg, fényeinek és mulasztásainak sorozata egyúttal bűnös cselekvés és mulasztás volt mindennel szemben, ami jogi, erkölcsi és gazdasági rendünket, érdekeinket és igényeinket érinti. Hiszen, ha csak a gazdasági rendet nézzük, ha csak azt a gazdasági pusztulást nézzük is, mely szemünk elé tárul s amelyet most már a legnagyobb nyomorban magunkon érzünk, nem lehet ezzel a kormányzással szemben lesújtóbb, szigorúbb kritikát mondani, mint amit mondanak azok a népszövetségi delegátusok is, akik ittjárnak köztünk, hogy rajtunk segítsenek. Ezek részéNAPLÓ XXI. ről történt az a megnyilatkozás, hogy két évvel ezelőtt még külföldi kölcsön nélkül, saját erőnkből is megmenthettük volna az országot. így is van. De nemcsak két év előtt, hanem még egy év előtt is megmenthettük volna, és ha jó kormányunk és uralmi rendszerünk volna, még ma is meg lehetne menteni. De nem foglalkozom azzal a kérdéssel, hogy ma mit lehetne tenni, mert nem látok tisztán, és igy nem tagadhatom meg mereven azt a tételt, hogy külföldi kölcsönre szükségünk van. Csak a múltra mutatok vissza, arra a nagy vádra, amelynél nagyobb vádat kormány ellen még nem emeltek, hogy két év előtt mé^ saját erőnkből megmenthette volna az országot. A kormány nem tete meg ezt a kötelességét. Lehet-e ilyen körülmények között bizalommal viseltetni az ilyen kormány iránt? Nem kell-e ennek a kormánynak az uralmi rendszerét egyenesen veszedelmesnek tartani továbbra is az országra nézve, mint ahogy immár veszedelmesnek bizonyult a múltra nézve? De nem viseltethetünk a kormánnyal szemben bizalommal azért sem, mert nem tett eleget annak a legelemibb kötelességének, hogy legalább elszámolt volna az országnak azokról a bevételekről, melyeket ig-énybevett. Nemcsak alkotmányos szempontból lett volna ez a kormánynak legelemibb kötelessége, de becsületbeli kötelessége is, hanem a gazdasági élet szempontjából is, azért, mert meg kellett volna ismertetnie az ország közgazdasági életének tényezőivel is azokat a számokat, melyeknek határai között a magyar pénzügyek vitetnek, s amelyek között általában az állami gazdálkodás folyik. A nemzetgazdasági élet tényezői panaszkodnak, hogy évek óta nem ismernek megbízható számokat, nem ismerik azt az alapot, amelyhez igazodnia kellene a közgazdasági életnek is. De nem tartom érdemesnek a kormányi arra, hogy a javaslatot megszavazzam, azért sem, mert ez a javaslat, amint azt idehozták, egyenesen megszégyenítése a nemzetgyűlésnek is. Azt akarja a kormány, hogy a nemzetgyűlés önmagát üsse arcul; elkövette a kormány azt a súlyos alkotmányszegést, amilyenre magyar kormány még soha nem vállalkozott: megsértette az alkotmányosságnak azt a sark tételét, amelyet eddig egy kormány sem sértett meg, sőt, — ami még ennél is súlyosabb, — továbbment, egyszerűen rendelettel igénybe70
