Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-258

.4 nemzetgyűlés 258. ülése 1924. fog lemondani. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Zaj jobb felől.) Elnök: Következő interpelláló? Héjj Imre jegyyő: Csilléry András! Csiliéry András: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy interpellációmat a legközelebbi interpellációs napon mondhassam el. Elnök : Méltóztatnak hozzájárulni! (Igen!) Ha igen, ily értelemben mondom ki a határozatot. Következő interpelláló? Héjj Imre jegyző: Hegymegi-Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Nemzetgyűlés! Hasonló kérelemmel járulok a t. Nemzetgyűlés elé: méltóztassanak megengedni, hogy legközelebb mondhassam el interpellációmat. Elnök : Méltóztatnak hozzájárulni? {Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következő interpelláló! Héjj Imre: Esztergályos János! Esztergályos János: T. Nemzetgyűlés! Rögtön készen leszek interpellációmmal, bár nagyon sok okom ós jogom volna ahhoz, hogy bőven és részletesen indokoljam meg előterjesztendő interpellációmat. Ugyanis a pécsi kisiparosokról vau szó, akinek érdeke megér annyit, hogy a képviselő urak azt egynéhány percnyi türelemmel meghallgassák. A pécsi kisiparosság egyrésze 1922-ben az állammal szerződést kötött egy iskola felépitésére. Ezt a munkát becsülettel el is végezték. A munkáért járó fizetés esedékes lett volna 1923 május 1-én. Ma már 1924 március közepén túl vagyunk, már 19-ike van és a pécsi kisiparosoknak ez a része még a mai napon sem kapta meg pénzét. A korona akkor I'll volt, ma pedig 0'0080-on is alul áll. (Egy hang a középen: Valorizálni kell!) De az állammal szemben nincs valorizáció! De mivel a pécsi kisiparosságnak ez a része súlyos anyagi gondokkal küzd, és mivel az állam a pécsi kisiparosságot minden gondolatot felülmúló nagymértékben terhelte meg kényszerkölcsönnel, tisztelettel kérem a kormányt, a t. kultuszminister urat és a t. pénzügyminister urat, hogy gondoskodjanak haladéktalanul arról, hogy a pécsi kisiparosságnak ez a része jogos követeléséhez, pénzéhez minél előbb hozzájuthasson. Épen ezért a következő interpellációt terjesztem elő a kultuszés a pénzügyminister urakhoz (olvassa): 1. Van-e tudomásuk a minister uraknak arról, hogy a pécsi kisiparosság által 1922-ben megkezdett és 1923 január hóban befejezett iskolaépitési költségeket, melyeket 1923 május 1-én a vállalkozó kisiparosoknak meg kellett volna kapniok, az állampénztár még a mai napig sem fizette ki? 2. Hajlandók-e a minister urak a kisiparosoknak járó összeget azonnal kiutalványoztatni és intézkedni aziránt, hogy a kiutalványozott összeg nyomban kifizettessék! 3. Hajlandók-e a minister urak az 1923 májusában esedékessé vált összeget értékvesztesség nélkül kifizetni, mivel a kisiparosok önhibájukon kivül súlyos anyagi kárt szenvedtek az utalványozás és kifizetés késedelmessége miatt? Elnök: Az interpelláció kiadatik a kultuszminister és a pénzügyminister uraknak. Következő interpelláló? Héjj Imre jegyző: Farkas Tibor. Farkas Tibor: T. Nemzetgyűlés! A hosszantartó interpellációkat akkor sem tartom a parlamentarizmus intézményével összeférőnek, ha ezek nem is vezetnek olyan szenvedélyes kitörésekre, amelyek a törvényhozás épületét — nem akarom megbántani a falut — a városi szélek züllött korcsmáihoz hasonlóvá teszik. Annak, hogy interpellációmat ilyen késői órában elmondani kénytelen vagyok, oka nem évi március hó 19-én, szerdán. 44f) vagyok. Kértem napirend előtti felszólalásra engedélyt, azért, hogy ezt a tárgyat, amelyről szólani akarok, megfelelő komoly formában és komolyságának megfelelő elég hosszas terjedelemben hozzam ide a nemzetgyűlés elé. Ebben a formában azonban nem sikerült idehozni, mert az elnökség jogánál fogva napirend előtti felszólalásra engedélyt nem adott és nem adta meg ezt az engedélyt a Ház sem. Minthogy sem korábbi felszólalásra engedélyt nem kaptam, sem sajnálatomra ennek a kérdésnek szóvátételét elhalasztani nem vagyok képes, rövidre fogom interpellációmat, annyira rövidre, hogy talán elnézést is kell kérnem a Háztól azért, hogy interpellációm nem fogja a tárgyat teljesen kimeriteni. Interpellációmra az adott okot, hogy ma került kezembe hivatalos utón a kormányzó urnák a nemzetgyűléshez intézett kézirata, amellyel vissza küldte ujabb megfontolás végett a földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről szóló törvény kiegészítésére hozott törvényt. Ismerem az 1920 : I. te. 13. §-ánák azt a rendelkezését, amely szerint a kormányzó urnák joga van indokainak közlése mellett a törvényt ujabb megfontolás végett visszaküldeni. Ezt nem is kifogásolom. A kéziratnak ez a része semmiféle kifogás alá nem esik. Kifogásolom azonban a kézirat negyedik bekezdésének szövegét, mert ez a szöveg szerintem túllépése a kormányzói hatáskörnek, minthogy törvénymagyarázatról szól, törvénymagyarázatra pedig a magyar közjog szerint csak a törvényhozás illetékes, nem tekintve természetesen az esetenkinti birói törvénymagyarázatot, vagy a tudományos interpretációt, amelyhez mindenkinek joga van és szigorúan kell őrködni, hogy felelős állásban levő egyének nyilatkozataikat mindenkor a fennálló közjognak megfelelően adják ki. Másodszor kifogásolni valót találok ebben a kéziratban azért is, mert ez a bekezdés, amelyről szóltam, tulajdonképen vitatkozik a nemzetgyűléssel. Azon, hogy ez a kézirat szükségessé vált, tovább nem vitatkozom, mert előrebocsátottam. hogy a kézirat jogszerűségét abban a tekintetben nem kifogásolom, hogy a kormányzó ur a novellát visszaküldte, de harmadsorban kifogásolom — és szerintem teljes ioggal — azt, hogy a kormány és az államfő között nem volt meg az az egyetértés, amely kell, hogy alapja legyen minden komoly törvényhozási munkának, különösen, ha ez a törvényhozási munka a kormánytól indul ki. Az a körülmény, hogy annak idején a ministerium nem talált semmi kifogásolnivalót abban, hogy a nemzetgyűlés ugy foglaljon állást, ahogy az a törvény mostani szövegéből látszik, mindenesetre jele annak, hogy annak idején nem történtek meg a megfelelő megbeszélések, amelyek megakadályozhatták volna azt, hogy ez az ügy ne a legkomolyabb formában tárgyaltassék. Minden esetben a komolyság hiányának tulajdonitom a kormány részéről azt, hogy először minden ellenállás nélkül hagyja a nemzetgyűlés véleményét kifejezésre jutni, azután pedig más f álláspontra helyezkedik. Hiszen legyünk tisztában azzal, hogy azáltal, hogy a kormány valamit pártkérdéssé tesz, mindenesetre módjában van itt az erőpróbát megejteni, aminek következménye azután az, hogy vagy keresztülviszi akaratát, vagy pedig a parlamentarizmus elvei értelmében eltávozik. Ha a kormány állást foglalt — és ebben a tekintetben annak idején mindenesetre állást foglalt — ugy, hogy semmi kifogása nincs az ellen, hogy a nemzetgyűlés — illetve elsősorban az egységespárt — teljesen meggyőződése szerint, a pártkérdéstől eltekintve határozzon, akkor mindenesetre különösnek tartom azt, hogy azután a kormány változtat egyet a dolgon