Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-258

A nemzetgyűlés 258. ülése 1924. ki minden ok nélkül a eseh-szlovák állani területéről magyarokat, olyanokat, akik nemcsak maguk születésük óta ott laknak, de akiknek Isten tudja hány ősük lakik talán régebben ott, mint azok a tisztviselők, akik most a Szloveiiszkóba kerültek, akkor a képviselő urak miért engem vonnak felelősségre azért, hogy egy-két cseh-szloyák állampolgárt innen kiutasiottunk; miért fáj ez önöknek és nem az, hogy onnan sok magyart ok nélkül utasitottak ki? (Zaj a szélsőbaloldalon. — Györki Imre: Önök kezdték! Nagyon téved, ha azt mondja, hogy mi kezdtük! — Györki Imre: Igen! Minden gazságra önök tanitották meg a szomszéd államokat! — Zaj.) Elnök: Ezért a kifejezésért Györki Imre képviselő urat kénytelen vagyok rendreutasitani! Rakovszky Iván belügyminister: Ez csak akkor lett volna lehetséges, ha a Károlyi-forradalom vagy a bolsevizmus kezdte volna; mert én nagyon sok esetet tudok, hogy a Károlyi-forradalom vagy a bolsevizmus idején utasitottak ki ezerszámra magyarokat. És ha t. képviselő ur azt mondja, hogy mi kezdtük, erre én azt mondom, hogy ezt legfeljebb az a kormányzat kezdte, amely a képviselő urnák mindenesetre szimpatikusabb, mint a mai. (Esztergályos János: Csechoszlovákiából egy német erdőpanamista átjött ide és nagyon jól érzi itt magát!) Azt^ mondja a képviselő ur, hogy szabályozzuk a Vrangel-tisztek utazási igazolványát. Itt is az idegenforgalom ellenőrzése érdekében cselekedtünk. Azért adtunk ki erre vonatkozó rendeleteket, hogy tisztában legyünk vele, hogy hány ilyen Vrangel-tiszt tartózkodik itt, — megjegyzem, a számuk igen csekély — s az exisztenciájuk miképen van biztositva. Ami már most az utlevélkényszer megszüntetését illeti, teljesen igaza van a képviselő urnák abban, hogy ránk nézve az lenne a kivánatos állapot, hogy legalább a szomszédos államokkal szemben utlevélkényszer ne álljon fenn. Ezt az álláspontot én is vallom. Minden nemzetközi tárgyaláson, ahol a környező államokkal a határszéli forgalom szabályozásával megegyezni törekszünk, én mindig felvetem ezt a kérdést, illetőleg a tárgyalásra hivatott tényezők az én utasitásom és kérésem folytán felvetik ezt a kérdést s nem rajtunk áll, hogy a szomszédos államokkal szemben még mindig útlevél- és vízumkényszer áll fenn. (Ugy van! jobbfelöl). A harmadik kérdés, amellyel részletesebben méltóztatott foglalkozni, a záróra nieghosszabitásának kérdése. Azt mondja a képviselő ur, hogy itt valami diákjóléti akció véleményezésétől vagy döntésétől függ a záróra meghosszabbitása. (Várnai Dániel: Ez javasol! Valóban így is van!) Kérem a zárórameghosszabbitás engedélyezése tisztán és kizárólag a rendőrhatóságoktól függ. Amikor a rendőrhatóságok ezt a zárórameghosszabbitást egyik vagy másik vendéglősnek engedélyezik, akkor tulajdonképen egy nagy kereseti lehetőséget nyújtanak nekik a konkurrens vállalatokkal szemben. Akkor, amikor ebben az országban ezerféle nyomorúság és baj mutatkozik, (Ugy van! jobbfelől.) teljesen indokolt, — és vállalom érte a felelősséget — hogy a zárórameghosszabbitással járó ezen anyagi előny fejében az illető vállalkozóktól jótékony célra bizonyos adományokat követelhessenek. {Helyeslés jobbfelöl. — Hebelt Ede: Csak helyeseljék! — Peyer Károly: Nem a mulatókról van szó ! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Másról beszél Boaóné ! Nem a Táncpalotáról és a bárokról van szó!) Szakszervezeti helyiségekről beszéltem, nem pedig a párisi kaszinóról. Ennek a jótékony célokat szolgáló diáksegitő akciónak igazán nagy és fontos kulturális feladatai vanévi március hó 19-én, szerdán. 127 nak és a szükséges anyagi eszközök nem állanak ehhez rendelkezésére, addig tehát, amig a diákkérdés rendeződni fog, egészen helyes, hogy a diákakció... {Zaj a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Amikor a beteg munkások vagy a munkanélküliek javára rendeznek mulatságot, akkor nem így beszélnek! — Barthos Andor: Ilyenkor árulják el, mennyire éreznek a nemzet fiatalságával! — Zaj. Elnök csenget.) Ugyancsak juttatunk ezekből az adományokból különböző rendőri jóléti célokra, mert ezek a rendőrségi jóléti alapok a pénz elértéktelenedése folytán feladatuknak megfelelni ma már nem képesek. (Propper Sándor: Ezt a^beteg munkásokkal fizettetik meg!) Amikor a képviselő ur a szakszervezetek által fizetendő díjakról beszél, tessék ezekben a díjakban megkülönböztetni két különböző elemet. Az egyik az ügyeleti díj, amelyekről a képviselő ur maga is elismerte, hogy jogos, mert hiszen az az ügyeletes rendőrtisztviselő éjszakáját áldozza fel, az alatt az idő alatt étkezni is kénytelen és bizony a rendőrtisztviselő épen ezen ügyelet miatt majdnem estéről-estére szolgálatban van. (Györki Imre: De nem húsz ember!) A másik elem, mely a záróórameghosszabitás esetén az illető helyiség tulajdonosától szedetik, nem a beteg munkásoktól vonatik el, sem attól a jótékony céltól, amelynek javára a mulatságot rendezik, hanem ez természetesen terheli azt a bizonyos vállalkozót, — ezekben az esetekben nem tudom, ki az — aki ott ételt árul és italt kimér és igy bizonyos haszonra szert tesz. (Peyer Károly: Nincs ital! Szakegyletben nincs bor, nincs sör! Egyetlen szakegyletben nincs italfogyasztás! Nem tűrik!) Ha esetleg a szakegyletekben a helyzet máskép alakul, mint normális esetben, ezt a kérdést le lehet tárgyalni, egy interpelláció folyamán azonban igazán nem tudjuk elizitézni. (Ugy van! jobb felől.) Végül előhozta a képviselő ur a névmagyarosítás ügyét. {Egy hang a szélsőbaloldalon: Legközelebb az állami sóhivatalhoz megyünk! — Egy hang jobbfelöl: Zalaegerszegre! — Reisinger Ferenc közbeszól. — Egy hang a jobboldalon: Még ezt meri mondani! — Reisinger Ferenc: Merem bizony ! — Egy hang jobbfelől: Menjen Moszkvába Kun Béla után! Kun Béla, meg a többi zsidók várják! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak ! Rakovszky Iván belügyminister: A képviselő ur foglalkozott a névmagyarosítás kérdésével is, ós hivatkozott arra a gyakorlatra, amely ebben a tekintetben 1919-ig az országban divott. A névnek a társadalmi életbe kétféle szerepe van. Az egyik szempontból tekintve a név magántulajdon, amellyel elvégre mindenki szabadon rendelkezhetnék. Ez volt a név viselésének ősi állapota. Mindenki tetszése szerint olyan nevet vett fel, amilyenhez kedve volt Az egyik család igy irta a nevét ötven évig, ötven év multán másképen. Ez volt az ősi állapot. Ma azonban rendezett közigazgatás van. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: A legjobb vicc a héten! — Zaj jobbfelől. — Barthos Andor: A nevetés bizony it ja, hogy igaz! — Egy hang jobbfelől: Fogalmuk sincs róla, mi a közigazgatás!) Elnök : Csendet kérek ! Rakovszky Iván belügyminister: Nem azt mondtam, hogy az urak kedve szerinti közigazgatás; rendezett közigazgatásról beszéltem. Rendezett közigazgatási viszonyok és rendezett anyakönyvi viszonyok mellett természetesen a név szerepe is megváltozik. Ez egy a közélet és az állami rend szolgálatára álló nyilvántartási adat. Ennek következménye az, hogy mindenütt a világon a névváltoztatás engedélyezése a legritkább esetek közé tartozik, mert méltóztassanak