Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-258

A nemzetgyűlés 258. ülése 1924. büntetését, elvonatott tőle a fegyvertartási engedély. (Peyer Károly: Mert követelni inerte a pénzét! ~ Perlaky György: Az a követelés jogos volt!) Ugyebár, jogos volt és a belügyministerium utasitására ki is fizették. (Peyer Károly : De háromnegyed évig ott feküdt az a pénz! A bánya befizette, ők meg nem fizették ki a kisgazdáknak!) Ezzel kapcsolatosan még egy nagyon érdekes esetet kívánok felemlíteni, melyre nézve, amint az előbb Perlaki t. képviselőtársamra hivatkoztam, ugy most hivatkozom Csontos t. képviselőtársamra. Az eset Karcagon történt, a képviselő ur tehát feltétlenül tud róla és felvilágosítást tud adni róla, hogy amit mondok, megfelel-e a való tényeknek. Karcag községben az történt, hogy az ottani polgármester ellen különféle áskálódások alapján eljárást inditottak. Hogy ez az eljárás milyen stádiumban van, azt nem kivánom érinteni, csak fel kivánom emliteni azt, hogy miután a polgármester már hosszú hónapok óta fel volt függesztve, és fegyelmi ügyében ennek ellenére semmiféle érdemleges intézkedés nem történt, össze akarták hivni a városi képviselőtestület tagjait. Össze is hivták, hogy egymás között megbeszélést folytassanak arra nézve, hogy mi legyen a további teendő, hová menjenek panaszra, hol keressenek orvoslást. Ugyebár, teljesen legális dolog az, hogy képviselőtestületi tag összehivja a többi képviselőtestületi tagokat abból a célból, hogy megbeszéljék ezeket a dolgokat. És mi történt, t. Nemzetgyűlés és t. belügyminister ur? Az történt, hogy össze is jöttek a képviselőtestületi tagok és akkor jött az ottani bölcs rendőrkapitány és tiltott gyűlés megtartása miatt a képviselőtestületi tagok öszszessége ellen kihágási eljárást indított. (Fábián Béla: Csontos bácsi ellen isi) így kezelik Magyarországon a közszabadságokat, és igy értelmezik Magyarországon azokat a szabadságjogokat, amelyek az állampolgárokat feltétlenül megilletik. (Esztergályos János: Ezt Csontos bácsinak kellett volna megmondania! — Csontos Imre: Meg is van mondva! A belügyministernél van minden panasziratom! — Rothenstein Mór: És mi az eredmény!) Ez már hónapokkal ezelőtt történt és még mindig nincs intézkedés. (Esztergályos János: Már Karcagról is hozzánk jönnek az emberek! — Egy hang jobb felől: Csak egyesek! — Csontos Imre: Nincs is annak helyén az agyveleje! Nagy csapás az annak, aki odamegyen!) Nem csodálható, hogy ilyen közállapotok, ilyen belügyi közigazgatás mellett a belügyi közigazgatásra és arra a szellemre, amely ott uralkodik, rátették a koronát, amint most a legutóbbi napok eseményeiből láthattuk, a belügyi nyomozók. Erről a belügyi nyomozó intézményről is sokat kellene és lehetne beszélni. Nem akarom az egész kérdést feltárni, nem akarok rámutatni arra, hogy miért is kellett ezt a szervet felállítani és rengeteg pénzt elpocsékolni ennek felállítására; nem akarom érinteni azokat az úgynevezett kommunista leleplezéseket, amelyek a belügyi nyomozóosztály működése során fakadtak (Zaj balfelől.) és amelyekről annak idején a túloldalon lévők talán nem is hitték el azt, amit mindenkor állítottunk, hogy tisztára a belügyi nyomozó kirendeltség csinálta ezeket a kommunista akciókat és szerencsétlen, jóhiszemű munkásokat ugrattak be; de ma, amikor látjuk e belügyi nyomozó osztálynak sikeres működését a koronarontással kapcsolatosan, igenis meg tudjuk érteni most már visszamenőleg ennek a bölcs szervezetnek különféle intézkedéseit. Azt látjuk ugyanis, hogy Magyarországon a belügyi közigazgatásban van egy élő szerv, amely hivatalosan meg volt szervezve arra, hogy itt a koronacsempészést és egyéb csempészést véghezvigye, évi március hó 19-én, szerdán. 425 Itt valósággal állami szervezet működött közre abban, hogy aminek meggátlására lettek volna kötelesek, azt nemhogy meggátolták volna, hanem ellenkezőleg elősegitették. Ilyen korrupciót sehol egyetlen ország felmutatni nem tud, ilyet a legsötétebb Balkán-államokban se tudunk korábban megtalálni; ilyent csak az a szellem tudott meghonosítani, amelyet a belügyminister ur képvisel. Ezért a belügyminister úrhoz a következő interpellációt intézem (olvassa); »1. Hajlandó-e a belügyminister ur az 1922. évi XVII. te. 24. Va alapján a visszahonositást a törvény intenciójának megfelelően megkönnyíteni és a visszahonositásnál társadalmi osztályra és felekezetre való tekintet nélkül eljárni ? 2. Hajlandó-e a belügyminister ur intézkedni, hogy a honossági bizonyítványok kiadása megkönnyittessék? 3. Hajlandó-e a minister ur a külföldi állampolgárok kiutasítását a jog és méltányosság alapján újból szabályozni és felhagyni az eddigi botrányos gyakorlattal ? 4. Hajlandó-e a minister ur a névmagyarosítás engedélyezése körül oly szellemben eljárni, mint ahogyan ezt a kérdést az 1919. évet megelőzően' gyakorolták? 5. Hajlandó-e a záróra-meghosszabbítási engedélyek kiadása körül ez illegális szervezeteket mint véleményező szervet kikapcsolni és a munkások szakszervezeti helyiségében tartani szokott táncmulatságok és műkedvelő előadások engedélyezési díját mérsékelni? 6. Hajlandó-e végül mint — már több izben kommünikében megígérte — a belügyi nyomozóosztályt végre megszüntetni?« Elnök: Az interpelláció kiadatik a belügyminister urnák, A belügyminister ur kivan válaszolni. Rakovszky Iván belügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megengedni, hogy lehetőleg rövidebb idő leforgása alatt, mint amennyi ideig az interpelláció eltartott, egyenkint válaszoljak azokra a kérdésekre, amelyeket a képviselő ur felhozott. Az első kérdés a visszahonositásra vonatkozó törvényes intézkedés végrehajtására vonatkozik, és bár a képviselő ur maga is felolvasta az 1922 : XVII. te. vonatkozó szakaszát, ebből a konzekvenciát nem vonta le és tőlem tulajdonképen azt kívánja, hogy én a törvény végrehajtásaképen a törvénnyel ellenkező gyakorlatot folytassak. Az 1922 : XVII. te. 24. §-a ugyanis azt mondja, hogy (olvassa) : »Aki állampolgárságát a háború kitörése óta elbocsátás vagy hatósági határozat nélkül vesztette el, és Magyarország területén lakik, vagy kíván letelepedni, azt kérelmére a belügyminister kivételesen a houositási törvény 38. §-a értelmében megkívánt kellékek hiányában is visszahonosithatja, ha a visszahonositást kérő a 18. életévét betöltötte, nem cselekvőképtelen, és visszhaonositását méltánylást érdemlő körülmények indokolják.« Ebben a törvényszövegben két, reám nézve kötelező feltétel foglaltatik a visszahonositás esetében. Az egyik feltétel az, hogy az illető Magyarország területén lakjék, vagy itt kívánjon letelepedni, a másik feltétel pedig az, hogy a visszahonosítási különös, méltánylást érdemlő körülmények indokolják. Ami a Magyarország területén való lakást, vagy a Magyarország területére való letelepedést illeti, erre vonatkozólag bizonyos szabályok állanak fenn. Magyarország területére ma a környező országok területéről csak a menekültügyi hivatal engedélyével lehet beköltözni. Én tehát a visszahonosítási kérvények elintézésénél először is azt a kérdést vetem fel, vájjon az illető betartotta-e 62*