Nemzetgyűlési napló, 1922. XXI. kötet • 1924. február 21. - 1924. március 21.

Ülésnapok - 1922-258

A nemzetgyűlés 258. ülése 1924. évi március hó 19-én, szerdán. 423 Istennek nem lehet ! Hiába óhajtják ! Ez nem sikerült ! — Zaj). Nem hagyhatom emlitéVnélkül azt a gyakorlatot sem, amelyet az egyesülési és gyülekezési jog terén meghonosítottak és amely napirenden van ebben az országban. Az indemnitási vitában pártunk egyes képviselői már érintették ezt a kérdést. Az azóta eltelt idő azonban megint bőséges anyagot szolgáltatott ; annyi bolondgombát termelt a főszolgabirói és rendőrkapitányi agy, hogy kénytelen vagyok ezeket idehozni a nemzetgyűlés szine elé és bemutatni, hogy miképen értelmezik Magyarországon a közszabadságoknak e két ágát. Meg lehet ezt érteni, ha figyelembe vesszük, hogy Magyarország belügyministere miként gyakorolja azokat a jogokat, amelyeket neki, mint belügyministernek gyakorolnia kell. Itt van a kezemben egy csomó végzés, amely élénken demonstrálja azt a szellemet, mely ebben az országban uralkodik. így például a debreceni rendőrkapitányság kifogást tesz a Bőrmunkások Szövetségének tisztikarában szereplő Szabadi János elnök ellen azért, mert — mint a végzés mondja — erősen szociáldemokrata érzelmű és emiatt megfigyelés alatt áll. (Zaj a szélsőbaloldalon.J Mi köze van a belügyminister urnák, vagy a belügy minister ur közegeinek ahhoz, hogy valaki gyengén szociáldemokrata érzelmü-e, vagy erősen szociáldemokrata érzelmű? Ezt én megérteni nem tudom. (Farkas István: Ez a hivatalos ész!) De itt van Pestvármegye alispánjának a Magyarországi Vas- és Fémmunkások soroksári helyi csoportja megalakításának betiltására vonatkozó végzése. Itt clZ cl furcsaság törtónt, hogy a soroksári csoport megalakítása alkalmával azért, mert Soroksár, bár Budapesttől néhány kilométer távolságra fekszik, túlnyomórészt németajkú és német nemzetiségű polgárok lakják, úgyhogy a csoport tagjai is túlnyomórészt német hangzású nevüek, — nem kellett más az alispánnak, minthogy elolvassa és meglássa ezeknek az embereknek német nevét, és azonnal megállapította, hogy a csoport megalakításához nem járulhat hozzá addig, aniig a csoport tagjai között idegen állampolgárok is vannak. Konstatálnom kell, hogy egyetlen egy idegen állampolgár sincs ezek között; minthogy azonban német nevüek, feltételezte az alispán, hogy idegen állampolgárok. Itt van azután ugyancsak a magyarországi vas- és fémmunkások kiskunfélegyházi helyicsoporjának megalakulására vonatkozó kérelemről szóló végzése ugyancsak Pestvármegye alispánjának. Ez a következő intézkedést tartalmazza, (olvassa): »A megalakulásra vonatkozó bejelentést tudomásul nem veszem. Nem veszem tudomásul azért, mert a helyi csoport 30 tagja Kiskunfélegyháza 40.000 lakosához viszonyítva oly elenyésző szám, hogy megalakulásának közérdekű volta nem forog fenn.« Lehet, hogy ha többen lettek volna, azt kifogásolta volna, hogy olyan sokan vannak, hogy ez befolyásolja a község lakosait, és esetleg felforgató tendenciát jelentene ott a községben. Minthogy azonban harmincan vannak, azért nem engedélyezi, mert a 40.000 lakoshoz viszonyítva, aránylag kevés a számuk. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Bevezette a numerus clausust!) De itt van aszécsényi járás főszolgabírójának egy végzése is, amelyben nem veszi tudomásul azt, hogy ott a szociáldemokrata párt egy csoportja megalakuljon. A végzés indokolása a következő bölcsességeket tartalmazza (olvassa): »El kellett utasítanom a kérelmet azért, mert a magyarországi szociáldemokrata párt fiókjának Sóshartyánban történendő megalakulását ugy ezen, mint a környékező járásbeli községek közbiztonsági viszonyai szempontjából aggályosnak tartom, XAPLÖ XXI. mert a magyarországi szociáldemokrata pártnak és főkép a nemzetgyűlésben képviselői által nyiltan és köztudomás szerint hirdetett megdöbbenést keltő és az ország sorsát illetőleg legnagyobbfoku aggodalommal észlelt elveinek propagálása kész veszedelmet jelent a közbiztonságra, tehát ezért a hatósági engedélyt nem adom meg.« (Szeder Ferenc: Hülye az, aki ilyen végzést kiad!) Akkor, amikor azt látjuk, hogy olyan főszolgabirák vannak, akik ilyen szempontból hoznak határozatokat, és amikor ez a szolgabíró még továbbra is helyén van és nem függeszti fel a belügyminister ur és nem kergeti el a helyéről, akkor a leghihetetlenebb állapotok és leglehetetlenebb jogviszonyok vannak itt. (Farkas István: Tömjék ki és küldjék el Londonba, a múzeumba! — Esztergályos János: Dehogy, maradjon itt, jó ez ide! Jobban agitál ez, mint mi! Hadd maradjanak az ilyen szolgabirák!) A gyülekezési jogra vonatkozólag is van néhány végzés a kezeim között, amelyek ugyancsak megdöbbentő szellemre mutatnak. Itt van kezeim között a debreceni rendőrkapitányságnak két végzése, amelyek lehetetlenné teszik számomra azt, hogy kerületemben beszámolót tartsak. Ismételten megkíséreltem, hogy megjelenjek választóim előtt, s kísérletet tettem arra is, minthogy választókerületem nemcsak a városra szorítkozik, hanem a perifériákra is, hogy a tanyákon lakó választóim előtt is megjelenjek és ott beszámolót tartsak. Ahogy azonban nem engedték elmondani annak idején programmbeszédemet, ugy azóta is a debreceni rendőrkapitány lehetetlenné # teszi, hogy választópolgáraim előtt megjelenjek és alkotmányos jogaimat ott gyakoroljam. A rendőrkapitány a következőkép indokolja meg legutóbbi végzésében beszámolóm elutasítását (olvassa): »Betiltandó volt a népgyűlés azért, mert Halápcsárda Debrecen városától 14 kilométer távolságra van, s erdőségtől körülvéve fekszik, amely erdőség tanyákkal van behintve, ezen a helyen rendőrség a népgyűlés tartását tudomásul nem veszi.« Szeder Ferenc: Be van hintve az erdőség! — Farkas István: Legalább tanítanák meg magyarul ezeket a szolgabirókat!) A másik végzésben azt mondja (olvassa): »Betiltandó volt a beszámoló azért (Farkas István: Egy egészséges magyar mondatot nem tudnak leirni), mert a látóképi csárda Debrecentől 10 kilométerre — amott 14, itt 10 kilométer is sok, — tanyák között fekszik, de azért is, mert a csárda beosztásánál és befogadóképességénél fogva népgyűlés tartására, alkalmatlan.« Ott ugylátszik erdőség volt, itt nincs erdőség. De nemcsak a vidéki hatóságoknál észleljük ezt, hanem ujabb időkben ugylátszik, a belügyminister ur inspirálása folytán ugyanilyen jelenségeket észlelünk itt a székesfővárosban is, amelyek teljesen megdöbbentők. Itt van a kezeink között a székesfőváros rendőrkapitányának január 12-én kelt végzése, amelyben egy csomó gyűlés megtartását tudomásul veszi a főkapitány, azonban a következő figyelmeztetéssel (olvassa): »Figyelmeztetem a gyűlést bejelentőket, hogy amenynyiben még egyszer olyan gyűlést hirdetnek, amelyet még nem vettem tudomásul és néni engedélyeztem, pusztán ennek alapján az ilyen gyűlés megtartását be fogom tiltani«. Amióta Magyarországon gyűléseket tartanak — a közszabadságoknak idevonatkozó részét illetőleg már sok viharos időt éltünk át — soha még rendőrkapitány és belügyminister nem tette kifogás tárgyává azt, hogy azért nem fogja engedélyezni valamely gyűlés megtartását, mert azt előbb hirdették, mint az engedélyt megkapták. Ezt józan ésszel nem is lehet máskép csinálni. Minden gyűlést hetekkel korábban harangoznak 62